Az erotika szárnyán…

Az ezüstös Hold nyitott ablakomon mosolyog be rám,
A mosolyod várom, verset írnák, de eltompult pennám.
Gondolatim nálad járnak, nem szül verset memóriám,
Gyötrő vágyak feszítik testem, fogytán az energiám.

(10 szavas)
Csukott szemeid békét sugallnak…
Közben meg benned a vágyak tombolnak
*

Üres és rideg az ágyam, belebújni borzong testem,
Szívem magányos, hiányol, vágysóhajtól remeg keblem.
Testem eped, hiányolja bársonykezed, jöjj Kedvesem!
Ölelj, szeress, csitítsd a vágyam, hozz lázba, röpülj velem!

(3 soros-zárttükrős)
Jövök már, úton vagyok, mint közelgő erdő, zizzenő muzsikája.
Dúl bennem a bizsergés, egyre nő... beteljesül két szív vágya...
Jövök már, úton vagyok, mint közelgő erdő, zizzenő muzsikája.
*

Nincsen kínzó vágy, itt vagy velem, szorosan ölel kezed,
Láz uralja énem, ingem gombolod, rólam leveszed.
Rózsaszirmos ágyba viszel, hozzám simul izzó tested,
Vágylázasan, erőteljesen csókolsz, számban a nyelved.

(Limerick)
Ez az, élvezem, hogy megjöttem,
Oldalt fekszek, Te meg előttem.
Kéj neszek... sóhajok,
Bizsergést átadok.
Vágy összeforraszt... téged, engem.
*

Kezed siklik nedves testemen, már gödreim keresed,
Kérlek, amit vágysz, tegyed, élvezni akarom szerelmed.
Testem fetreng kéjtől, vágytól, észveszejtő lenni veled,
Sikoly tör ki ajkamon, egybeforr velem tested s lelked.

Simogatlak, vicsorítok fogsorommal, torkomból hörgés tőr fel,
Birkózók a tőled kapott, emelkedett érzéssel. Egy vagyok a kéjeddel.
Az én testemben is tobzódik a vágy forrósága, sütkérezek kéjfényeddel.
*

Mintha már ezer év telt volna el, pedig most mentél el,
Mutatókat nézem, szeretném, ha futnának ezerrel.
Csoda jó veled, együttlétünkre vágyok, minden éjjel,
Jöjj, siess hozzám! Röpülj velem újra az egekbe fel!
*

(Kínai: (erős) vágyakozás- „Ku- xiangsi” -7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa)
Jövők újra, nem kések,
Értelem?
Kéj-éjek
Elherdálva…?
Éjjel, kéj-fények,
Fognak világítani!
Kéj, repdes…
Kéj! Égek…

Szabadka, 2018. június 29. – Vecsés, 2018. július 1. –Jurisin Szőke Margit– a verset én írtam, alá a 10 szavast, a 3 soros-zárttükrös –t, a limerik -t, a bokorrímest és a kínai formát, poéta-, és szerzőtársam Kustra Ferenc József. A vegyes címe: „Jövők újra, sietek…”

Tavasz korai,
Hevesen nekividult.
Selymesedő fű.
*
Tavasz ideért,
Napfénysugár csókokkal.
Borzolódó fű.
*
Tavasz feléleszt
Mindent és már pompázik.
Zöld szőnyeg a fú.
*
Tavasz pattogtat
Minden nővényi rügyet.
Kivirágzott fű.
*
Tavasz, munkáskéz
Által szépít meg mindent.
Terep-kezelt fű.
*
Tavasz terjeszti
Az új és szép életet.
Saját színű fű.

Vecsés, 2021. április 23. – Kustra Ferenc József – íródott, eredeti stílusú, anaforás haiku csokorban.

A nappal gyönyörű volt, az ég felhőtlen és valószínűtlen kék,
A forró és aranyló sugarak testünket, lelkünket ölelték...
Tombolt a hőség, homlokunkon ott voltak az izzadtság gyöngyöcskék.

Ez ritka pihenő napunk volt, túráztunk fent a hegyekben,
És csak átadtuk magunkat… csak elvoltunk… a természetben…
Fenyőillat, bogárzümmögés, szellő… pókháló, lengésben.
*
Természet és mi.
Bóklászás a fák között.
Átlényegülés.
*
Zöld változatok…
Különleges kavalkád.
Szemkápráztató.
*
Fűben ültünk, természetben és úgy ebédeltünk,
Falatoztunk, különféle szendvicseket ettünk…
Eközben múlhatatlanul káprázott a lelkünk.

A nap gyorsan elmúlt, a jóleső fáradtság uralkodott!
Hegyről lefelé hazaindultunk, est kéjesen támadott…
Holdfény, ezüstben átvette a terepet, hatalmaskodott.

Vecsés, 2015. október 23. – Kustra Ferenc – íródott: Versben és senrjú -ban…

Vannak napok
amikor úgy érzed,
senki se szeret.
Hogy nincs senki
ki ha baj van,
megfogná kezed.
Valaki...ki csendesen
a füledbe súgná:
"Itt a válam....gyere,
s a fejed hajds rá!"
Akkor gondolj arra
a milliónyi harcra,
amit eddig megvívtál
úgy hogy nem volt
a kezedben szabja!
Hogy neki rontva
magad a világnak,
nem adtad lelked
a fekete királynak.
Emeld fel fejed!
S ne kesredj el!
Mert egy olyan EMBER vagy,
aki minden csatát MEGNYER!

Szép volt a gyermekkorom, boldog voltam,
Egykeként neveltek, de szigorúan.
Hálás vagyok szüleimnek, Keresztnek,
Jó érzésű, jó emberek neveltek.

Mindez persze mai világban nem előny,
Sőt hátrányát látom, sokszor védekezőn.
Ezen persze kicsit változtatni tudok,
Korszellemhez tán, alkalmazkodni fogok.

Engem még megtanítottak jóra, szépre,
Mikor felnőtt lettem mondtam, hogy na, végre.
Akkor még nem tudtam, mit más fiatal se,
Hogy most kezdődik a rossz, gonosz élete.

Ma sokszor visszasírom a gyermekkorom,
Éltem legjobb két éve, katonakorom.
Szolit elláttam, gondom nem volt semmire,
Főleg akkor kedvelt engem a szerencse.

Gyermekkorom kerékpározással telt,
Télen meg szánkóztam, mikor hó esett.
Akkor nem volt Tv és nem volt telefon, videó
Este hatkor mesét sugárzott a rádió.

Felnőttek beszélgettek velem, meséltek,
Hallgattam őket, élveztem az estéket.
A lelkem nem tette tönkre a diszkó,
Nem lettem egy üres fejű fajankó.

Vittek állatkertbe és még vidámparkba,
Kirándultunk hegyekbe és folyópartra.
Kaptam töltetlen savanyú cukorkát,
Szülinapra meg mindig jó nagy tortát.

Nappal tanultam és játszhattam kedvemre,
Akárhová néztem ráláttam emberre.
Akkor még emberek kommunikáltak,
Egymással szemben jó érzéssel voltak.

Felnőtt koromban szüleim rosszak lettek,
Engem és családomat is... tönkre tettek.
Hát ez persze, nem volt szép és jó részükről,
De nem von le a gyerekkori emlékből.

Ki és milyen ember lesz felnőtt korában,
Attól függ hol, hogyan nevelték korábban.
Alapvető, jó-e szülők módszertana
És környező társadalom ráhatása.

Ha manapság sikk lenne rendesnek lenni,
Bőven volna okom ujjongni, örülni.
Mindezt közel és távol nem értékelik,
De emlékem ettől nem homályosodik.

Vecsés, 1998. október. 22. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írásmű, 50 év után…