Idő 
Értékelés 
Értékelés Szállj velem fel az éji csendbe,
Felhők felé a sötét éjbe,
Csak ketten az ürességben,
Pofonoktól mentességben.
Holt költő ír némaságban,
Boldogtalan magányában,
Tinta freccsen szerteszéjjel!
Csillagtalan sötét éjjel.
Fenn az űrben társtalanul,
Bolyongok sokszor céltalanul.
Ez a világ hideg, kemény,
Kevés benne a hit és a remény.
Mert ki élni akar, az a végtelenbe kiált!
Éreztetik velünk mindenütt a hiányt,
Cigány vagyok, tehetek én róla!
Tehetetlen hullok le a porba!
Vérvirág csöpög megsebzett szívemből,
Halálsóhaj száll meggyötört lelkemből.
Lágy szellő simogatja arcom.
Ó Atyám, hallani akarom hangod!
Mert munkát találni így nagyon nehéz,
Ha mindenki utál, mindenki lenéz,
Mert barna színű a bőröm!
Hát ez a vétkem! Ez a bűnöm.
Lennétek ti is egyszer a helyemben
Legalább egyszer ebben az életben!
Éreznétek ti is a hiányt,
S nem bántanátok többé a cigányt.
Felhők felé a sötét éjbe,
Csak ketten az ürességben,
Pofonoktól mentességben.
Holt költő ír némaságban,
Boldogtalan magányában,
Tinta freccsen szerteszéjjel!
Csillagtalan sötét éjjel.
Fenn az űrben társtalanul,
Bolyongok sokszor céltalanul.
Ez a világ hideg, kemény,
Kevés benne a hit és a remény.
Mert ki élni akar, az a végtelenbe kiált!
Éreztetik velünk mindenütt a hiányt,
Cigány vagyok, tehetek én róla!
Tehetetlen hullok le a porba!
Vérvirág csöpög megsebzett szívemből,
Halálsóhaj száll meggyötört lelkemből.
Lágy szellő simogatja arcom.
Ó Atyám, hallani akarom hangod!
Mert munkát találni így nagyon nehéz,
Ha mindenki utál, mindenki lenéz,
Mert barna színű a bőröm!
Hát ez a vétkem! Ez a bűnöm.
Lennétek ti is egyszer a helyemben
Legalább egyszer ebben az életben!
Éreznétek ti is a hiányt,
S nem bántanátok többé a cigányt.
Gyermekkori emlék közzététele…
Gyermekként boldog voltam és elégedett,
Életem csak később, felnőttként feneklett…
Gyermekként boldog voltam és elégedett.
Süss fel nap! (Nagyon eregetném a sárkányomat!)
Nyolc évesen apám megtanított, kitanított krepp papírból sárkányt csinálni,
A másodiknál már neki, szinte nem kellett segíteni, csak ellenőrizni.
Nyolc évesen apám megtanított, kitanított krepp papírból sárkányt csinálni.
Süss fel nap! (Nagyon eregetném a sárkányomat!)
Nagyon hosszú spárgám volt, apám ezt adta nekem,
Megtanított, spárgát adott, virágzott a lelkem…
Nagyon hosszú spárgám volt, apám ezt adta nekem.
Süss fel nap! (Nagyon eregetném a sárkányomat!)
Sokszor futottam a nagy széllel szemben,
Közben kiáltoztam: süss fel nap, nekem...
Sokszor futottam a nagy széllel szemben.
Süss fel nap! (Nagyon eregetném a sárkányomat!)
Elregéltem nektek, gyermeki létem egy szép fénypontját,
Jól át is éltem akkor, mikor még ismételtem a mondókát!
Elregéltem nektek, gyermeki létem egy szép fénypontját.
Süss fel nap! (Nagyon eregetném a sárkányomat!)
Vecsés, 2021. május 18. – Kustra Ferenc József - íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!)
Gyermekként boldog voltam és elégedett,
Életem csak később, felnőttként feneklett…
Gyermekként boldog voltam és elégedett.
Süss fel nap! (Nagyon eregetném a sárkányomat!)
Nyolc évesen apám megtanított, kitanított krepp papírból sárkányt csinálni,
A másodiknál már neki, szinte nem kellett segíteni, csak ellenőrizni.
Nyolc évesen apám megtanított, kitanított krepp papírból sárkányt csinálni.
Süss fel nap! (Nagyon eregetném a sárkányomat!)
Nagyon hosszú spárgám volt, apám ezt adta nekem,
Megtanított, spárgát adott, virágzott a lelkem…
Nagyon hosszú spárgám volt, apám ezt adta nekem.
Süss fel nap! (Nagyon eregetném a sárkányomat!)
Sokszor futottam a nagy széllel szemben,
Közben kiáltoztam: süss fel nap, nekem...
Sokszor futottam a nagy széllel szemben.
Süss fel nap! (Nagyon eregetném a sárkányomat!)
Elregéltem nektek, gyermeki létem egy szép fénypontját,
Jól át is éltem akkor, mikor még ismételtem a mondókát!
Elregéltem nektek, gyermeki létem egy szép fénypontját.
Süss fel nap! (Nagyon eregetném a sárkányomat!)
Vecsés, 2021. május 18. – Kustra Ferenc József - íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!)
(Septolet)
Ballagunk…
Elballagunk…
Életbe beballagunk!
Gyerekkor,
Fiatalkor…
Minden múlik, minden változik,
Életében ember, sokszor álmodik!
*
(Senrjon)
Életszakasz ideje,
Lejárt, már újabb szelek fújnak.
Még esernyő sincs…
*
(Apeva)
Ma
Már csak
Ilyesmi:
Hogy ballagás.
Minden múlt polcán!
*
(HIAQ)
Elballagás, múlás.
Ezen időszaknak vége.
Létrész már elmúlás.
*
(Senrjú)
A homokóra
Sem áll meg! Ballag tovább…
Elballagunk mind.
*
(Sedoka)
Isinek vége,
Ballagás van, búcsúzunk.
Életünk megváltozik.
Isinek vége
És tanulásnak. Megyünk
A felnőtt jövő felé…
*
(10 szavas duó)
Ide, vissza, csak látogatóba jövünk.
Sok év múlva, majd rákészülünk.
Lesznek talán majd, osztálytalálkozók,
Ott meg leszünk mi, múltban gondolkozók…
Vecsés, 2021. május 3. – Kustra Ferenc József – íródott: ballagás-ábrázolásnak, alloiostrofikus versformában.
Ballagunk…
Elballagunk…
Életbe beballagunk!
Gyerekkor,
Fiatalkor…
Minden múlik, minden változik,
Életében ember, sokszor álmodik!
*
(Senrjon)
Életszakasz ideje,
Lejárt, már újabb szelek fújnak.
Még esernyő sincs…
*
(Apeva)
Ma
Már csak
Ilyesmi:
Hogy ballagás.
Minden múlt polcán!
*
(HIAQ)
Elballagás, múlás.
Ezen időszaknak vége.
Létrész már elmúlás.
*
(Senrjú)
A homokóra
Sem áll meg! Ballag tovább…
Elballagunk mind.
*
(Sedoka)
Isinek vége,
Ballagás van, búcsúzunk.
Életünk megváltozik.
Isinek vége
És tanulásnak. Megyünk
A felnőtt jövő felé…
*
(10 szavas duó)
Ide, vissza, csak látogatóba jövünk.
Sok év múlva, majd rákészülünk.
Lesznek talán majd, osztálytalálkozók,
Ott meg leszünk mi, múltban gondolkozók…
Vecsés, 2021. május 3. – Kustra Ferenc József – íródott: ballagás-ábrázolásnak, alloiostrofikus versformában.
Hétköznapi pszichológia…
(Senrjú)
Biz’ ez a kérdés
Nem annyira egyszerű!
Békevonat: huss!
*
(Senrjonix)
Aki megy, az csalódott!
Maradó a rosszat folytatná!
Formaváltás jó?
Gyerekkel ki és mit-is fog kezdeni?
Érdekeket hogy lehet egyeztetni?
(HIAQ)
Ha van közös gyerek,
Akkor talán jó megoldás!
Ez kényszer a köbön!
(6 sorosban)
Akik szakítanak, azok már közel nem egy síkon mozognak!
Egyik elmegy, a másik meg sokszor végzetesen marasztalá.
Sok minden lehet oka, de ezek páronként mind-mind változnak!
Ha,
Meg, ha ő menni akar, akkor a másik miért marasztalá?
Belső zűrzavarok nagy kompromisszumtól bizton' nem változnak!
*
Bejátszanak az ambivalens érzések, meg a saját (talán téves!) akaratunk,
Nem biztos, hogy a távozó fél a hibás, lehet, valósan menekül… Mást akarunk?
Az sem elhanyagolható szempont, hogy az elmenő félnek derül ki... menekül!
Régen, elnézte, mert ő nem ilyen lovat akart és ebből ő most kimenekül…
(3 soros-zárttükrös)
Aki elmegy a dühöt éli meg és a csalódottságot,
Lehet az, hogy életben most ismerte föl a valóságot...
Aki elmegy a dühöt éli meg és a csalódottságot.
A már elromlott kapcsolatot, erővel fönntartani botorság,
Mindkettő fél lelke bánja, így ez nem az igazi nagy bátorság...
A már elromlott kapcsolatot, erővel fönntartani botorság.
Vecsés, 2020. október 1. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában.
(Senrjú)
Biz’ ez a kérdés
Nem annyira egyszerű!
Békevonat: huss!
*
(Senrjonix)
Aki megy, az csalódott!
Maradó a rosszat folytatná!
Formaváltás jó?
Gyerekkel ki és mit-is fog kezdeni?
Érdekeket hogy lehet egyeztetni?
(HIAQ)
Ha van közös gyerek,
Akkor talán jó megoldás!
Ez kényszer a köbön!
(6 sorosban)
Akik szakítanak, azok már közel nem egy síkon mozognak!
Egyik elmegy, a másik meg sokszor végzetesen marasztalá.
Sok minden lehet oka, de ezek páronként mind-mind változnak!
Ha,
Meg, ha ő menni akar, akkor a másik miért marasztalá?
Belső zűrzavarok nagy kompromisszumtól bizton' nem változnak!
*
Bejátszanak az ambivalens érzések, meg a saját (talán téves!) akaratunk,
Nem biztos, hogy a távozó fél a hibás, lehet, valósan menekül… Mást akarunk?
Az sem elhanyagolható szempont, hogy az elmenő félnek derül ki... menekül!
Régen, elnézte, mert ő nem ilyen lovat akart és ebből ő most kimenekül…
(3 soros-zárttükrös)
Aki elmegy a dühöt éli meg és a csalódottságot,
Lehet az, hogy életben most ismerte föl a valóságot...
Aki elmegy a dühöt éli meg és a csalódottságot.
A már elromlott kapcsolatot, erővel fönntartani botorság,
Mindkettő fél lelke bánja, így ez nem az igazi nagy bátorság...
A már elromlott kapcsolatot, erővel fönntartani botorság.
Vecsés, 2020. október 1. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában.
Mesél a poéta…
(3 soros-zárttükrös)
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom,
Előttem, nekem világít, és én a múlton ábrándozom…
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom.
*
Sokszor, késő éjjelig a kis mécses lángja volt a társam,
Milyen szomorú, ha a szívemben ott kísért a fájdalmam.
Biz’ tragikus, ha siratni kell az elveszett életünket,
És tovább, szomorúan sajnálni már nem lévő létünket…
(10 szavas)
Éjjel jönnek a gondolatok...
Alszik a város, virrasztanak a boldogtalanok...
*
(Haiku)
Fájdalom oka,
A tükör nem hazudik!
Őszinte tükör!
(apeva)
Fáj
A sors!
Csak ámít!
Tükröm igaz,
Mutassa valót!
*
Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja,
A sok-sok szó meg elkószált, hogy a nedves arcom bejárja…
Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja.
*
Sokszor már a bánat rögzült, mint természetes,
Most visszagondolva, ez már emlékezetes,
A tollam meg én... mi híresztelhetjük magunkról,
Hogy kivettük a részünket a sok versírásból
Nem sírok... fájó érzésekről írok,
Toronyóra négyszer kong... immár pislogok...
Lelkemen bánat ül, nem sírok... írok!
Falióra négyet üt, pislogok...
*
Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
És akkor már nem reklamálhatunk a tükörnél…
Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
*
Álnok tükörkép,
Mindig igazat susog.
Magány, fojtogat…
Nézz
Bele!
Láthatod
Az igazat,
Nem álca mester.
*
Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
Szemben a falon, a nagy-tükörben, meg is láttam magamat…
Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
*
Minek is meséljek én tovább, ha gondolatok úgyis tobzódnak,
Az élet, itt is megy tovább, írni kell jó sokat a poétának.
A sivatagban is a lábnyomot messzire hordja a szél,
Úgy itt sincs már, amiről érdekesen a poéta beszél.
Míg késztetést érzek, írok-mesélek nektek,
Fájdalomról, örömről... velem sírjatok... örüljetek.
*
Képzelet indul,
Tollpercegtetés is kezd…
Jobb lesz, ha írok!
Hajt
Érzés,
Írnom kell!
Gondolatom
Papírra vettem.
*
(10 szavas)
Mécsesem lángja, még nagyon bírja,
Így aztán tollam… papírt kaparja.
Vecsés, 2017. december 29. – Szabadka, 2018. november 4. – Kustra Ferenc József – Az alapokat és az utolsó tízszavas én írtam. Az apevákat és a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Nem sírok, csak írok.
(3 soros-zárttükrös)
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom,
Előttem, nekem világít, és én a múlton ábrándozom…
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom.
*
Sokszor, késő éjjelig a kis mécses lángja volt a társam,
Milyen szomorú, ha a szívemben ott kísért a fájdalmam.
Biz’ tragikus, ha siratni kell az elveszett életünket,
És tovább, szomorúan sajnálni már nem lévő létünket…
(10 szavas)
Éjjel jönnek a gondolatok...
Alszik a város, virrasztanak a boldogtalanok...
*
(Haiku)
Fájdalom oka,
A tükör nem hazudik!
Őszinte tükör!
(apeva)
Fáj
A sors!
Csak ámít!
Tükröm igaz,
Mutassa valót!
*
Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja,
A sok-sok szó meg elkószált, hogy a nedves arcom bejárja…
Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja.
*
Sokszor már a bánat rögzült, mint természetes,
Most visszagondolva, ez már emlékezetes,
A tollam meg én... mi híresztelhetjük magunkról,
Hogy kivettük a részünket a sok versírásból
Nem sírok... fájó érzésekről írok,
Toronyóra négyszer kong... immár pislogok...
Lelkemen bánat ül, nem sírok... írok!
Falióra négyet üt, pislogok...
*
Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
És akkor már nem reklamálhatunk a tükörnél…
Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
*
Álnok tükörkép,
Mindig igazat susog.
Magány, fojtogat…
Nézz
Bele!
Láthatod
Az igazat,
Nem álca mester.
*
Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
Szemben a falon, a nagy-tükörben, meg is láttam magamat…
Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
*
Minek is meséljek én tovább, ha gondolatok úgyis tobzódnak,
Az élet, itt is megy tovább, írni kell jó sokat a poétának.
A sivatagban is a lábnyomot messzire hordja a szél,
Úgy itt sincs már, amiről érdekesen a poéta beszél.
Míg késztetést érzek, írok-mesélek nektek,
Fájdalomról, örömről... velem sírjatok... örüljetek.
*
Képzelet indul,
Tollpercegtetés is kezd…
Jobb lesz, ha írok!
Hajt
Érzés,
Írnom kell!
Gondolatom
Papírra vettem.
*
(10 szavas)
Mécsesem lángja, még nagyon bírja,
Így aztán tollam… papírt kaparja.
Vecsés, 2017. december 29. – Szabadka, 2018. november 4. – Kustra Ferenc József – Az alapokat és az utolsó tízszavas én írtam. Az apevákat és a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Nem sírok, csak írok.
