Hétköznapi pszichológia…

Életemben sokszor jutottam el határ-értékhez.
De ezzel nem biztos, hogy eljutottam a mértékhez.
Nagy és mély kudarcos-sikeres volt az életem,
Javulást felismerni egyáltalán nem vélem.

Sok a gonosz a Földön, mint talán millió a köbön,
De nem tudunk mit tenni, sírva nevetünk ökörködőn...
Sok a gonosz a Földön, mint talán millió a köbön.

(Septolet)
Pokol küldötte,
Világ szerénye,
Nincs erénye.

Átkozott gonosz,
Magát maszkíroz,
Bússágot szétoszt,
Jótól megfoszt.
*

(Senrjon)
Gazság volt az életem,
Gonosz uralta fényességem,
Keserű élet!
*
Gazság tetten érhető,
Gonoszság elviselhetetlen.
Keserű élet!
*
Gazság volt a sors-utam,
Gonosz osztotta igazságot.
Keserű élet!
*

(Senrjú)
Halmazban, csalárd
Szavak, bánatokozók!
Bússágban élet!
*

Életem régen meghalt, jól ki vagyok fosztva.
Gonosz jelen van, tőle maradék a csorba…
Sőt, ez a kicsi neki nem nagy falat préda.

Miért jártam így, gondolkozok folyvást-folyton,
Gonoszomat csak szidom, folytában, állandón.
Miért jártam így, gondolkozok folyvást-folyton.

Vecsés, 2020. május 15. – Kustra Ferenc József

Szívem bánatos, drága Liám,
Tested élvezném már, biz’ az ám.
Vágylak birtokolni,
Vágy akar uralni.
Özvegyi fátylad, nem kell már ám.

Benned forrnánk egybe, ó, Liám,
Harcosan, véred lázítanám.
Messze… lehetetlen,
Vérem… tehetetlen.
Kéj megszerzésed, kidolgoznám.

Veszetten csókolhatnál Liám,
Élvezném, mindazt… nem talmi ám.
Szeretet tapizás,
Kéjes gondolkozás.
Kéjemet Te is megkapnád ám.

Vecsés, 2019. február 6. – Kustra Ferenc – íródott: erotikus LIMERIK csokorban

Vetkőzésed nesze: sóhaj, Zsu!
Csábodban fölmerül; nász vágyú!
Vágyad, pórázon tart,
Igyekezz! Tartsd: hamart.
Nagyon hő vágyam már a vályú…

Közelséged nesze: sóhaj, Zsu!
Vágyam törékeny, vékony-falú!
Gyere, szeresselek,
Akard, öleljelek.
Másképp leszek, elvakult agyú…

Lelkemben a neszed: sóhaj, Zsu!
Tiszta szerelem, ez nem bizsu.
Ölelnélek hévvel,
Követelményével...
Kézcsókom adnám... ez nem smafu.

Vecsés, 2020. február 3. – Kustra Ferenc – Romantikus LIMERIK csokor.

Pár kéne lennünk, Szimonetta,
Volna ez boldogság alapja.
Dédelgethetnélek,
Tán' ölelgetnélek.
Figyelném, hogy szád mit akarna!

Nem vagy… magam senkije vagyok,
Pedig csak boldogságra vágyok!
Boldogok lehetnénk,
Életbe mehetnénk.
Nem lesz meg… túl sokat akarok?

Nélküled létembe fulladok,
Nélküled mond, miért is vagyok?
Én csak ábrándozok,
Valót meg nem kapok.
Kávét, magamban… kortyolgatok.

Vecsés, 2020. október 8. – Kustra Ferenc – romantikus LIMERIK csokor.

Olvad a hó, felmelegszik a jég.
Látom, már jő a tavasz, ez tél vég.
Milyen szomorú lenne meghalni,
Amikor mind úgy vágyódunk élni.
*

Tavaszodik, esték példátlanul szépek,
Felhőtlenek, aranyosan sötétkékek
És díszített, vakítóan fényes Holddal
És mint planetáriumban, csillagokkal.
*

Látom az orgonacsokor példátlanul szép,
Fürtöket mintha márványból faragták volna.
Ebbe a szép tavaszi csokorba minden szép,
Örülök, mert nem látnám, ha tavasz nem volna.
*

Ha az életünk folyónak képzelhető lenne…
Olykor feneketlen örvényekre bukkansz benne,
Vergődsz, forgolódsz, úsznál, nyakig merülsz eleve.

Odafent vígan és áldottan folyik az élet…
Az események úsznak egymás felé, lásd mindet…
Örvényből kikerülni is lehet, úszd a szintet…
*

Ha a trombita hangja nem recseg,
Ha pletyis szomszédasszony nem fecseg,
Akkor oly' jó nagy a csend-fergeteg.
*

Együnk mindenféle főzeléket,
Hajón gyorsan tömjük be a léket,
Így tegyük egészségessé létet.
*

Amikor testet ölt az álom,
Akkor lesz valóság, a vágyom,
Mit elgondoltam és nem bánom.
*

Élet viharában nagyobbacska örömök jelentik napfényt
És a sok icike-picike öröm meg az apró csillagfényt.

Vecsés, 2012. október 12. – Kustra Ferenc