Égen, gyúl sok csillag!
Házunkban… béke, szeretet.
Gyertyalángban, angyal!

Áldjuk Krisztusunkat!
Éljük újra szenvedését…
Most van a karácsony.

Holdfény… csak világít!
Éjjel, angyali fényekkel.
Kis Jézus… megszület!

Vecsés, 2023. december 15. - Kustra Ferenc József – vers a karácsonyról: senrjon trióban.

(Senrjú csokorban)
Az angyalvárás
Csendje, békésen hullik.
A nagyharang üt!
*
Szűz Mária jön
Pásztorok térdepelnek.
Gyertyaláng… lobban.
*
Szenteste, béke
Szigete. Lassan éjfél.
Igehirdetés.
*
Este, csend mélyül…
Legszentebb éjszaka jön.
Jézuska, mienk!
*
Csillagpor-fényben
Gyertya lobban, szív dobban.
Kis Messiás él!
*
Ha gyúlnak gyertyák,
Kinyitjuk az ablakot.
Együtt így várunk…
*
Angyalok jőnek,
Tesznek kötelességnek…
Együtt igy várunk…
*

(senrjon)
Majd köszöntünk Kis Jézus,
Míg le nem égnek a kis gyertyák...
Együtt igy várunk!

Vecsés, 2023. december 14. – Kustra Ferenc József - íródott a karácsony hithű várása okán… senrjú csokorban és senrjonban.

Eljött a karácsony, a fa díszeleg a szobába
Ködös éjszaka hozta a szentestét, be, lakásba.
Napfény, vette az irányt nyugat felé,
Elmegy, mert este már a hideg lelé.
A mi fánkon a kis csengettyű, az Isten hangja,
Ezen jött el ide hozzánk, esti ajándékba.
A szeretet útján a zene nem rekedt kolomp
De e szeretet a lelkekben szólhat, mint doromb.

A fánkon, míg a gyertyánk oly’ lassan csonkig ég
Magunkban pergessük le múltunkat egyszer még,
Később, este már a Hold nevet be az ablakon,
Nézem… kihunyó gyertyafény táncol a falakon...
Kint sikít a vágtató szél, és a semmibe múl
Álmunk, vágyunk él, a haragunk már semmi, elfúl.
Ez talán az év legszebb ünnepe
Szívünk szeretettel legyen tele.

A fa körül csillogó szemek halmaza, vágyakozón,
S gyermek, felnőtt körbejárja, várva… oly’ álmodozón.
Estefelé már, egyre feszültebb a várakozás,
De alakul az ünnepi hangulat és így már csodás.

Kik, nem szeretnek, azok a kiüresedők,
Legyünk hát mi tán' inkább, boldogságkeresők.
Karácsony-este a boldogság madara ide száll
Szeretetünk csendjén, lelkünkben nagy nyugalmat talál.

Rokonságod körében e napon, békülj ellenséggel,
S a boldogságot megleled, szeretetben, teljességgel.
Lehetnek bár üres szavak és fájhatnak a nappalok
De, szeretetben csillagjaid fent égben nem balekok.

Madár reppent fel, jeges-hideg égben,
Most falevél, nem hull alá a térben.
Igaz szeretet csak terjedjen a légben,
Az igazság szava ne vesszen a régben...

Vecsés, 2012. december 11. – Kustra Ferenc József

Az igazság
Már eltakarja
Saját arcát;
Szégyenli
Hogy mivé degradálták.
Jár-kel a nagyvilágba,
Vagy visszavonul
Egy pusztába
Hol senki sem találja.
Mert a média űzi,
Kergeti,
És sokszor
Hamis vádakkal illeti.
A szenzáció veszett lett-
Az igazság ezért
Inkább elveszett.

Otthon végre valahára
Már mindenki belátta -
Felnőttem én a korra,
Hogy barátom lehet egy kutya.

A menhelyre el is mentünk,
Hogy kis pajtást onnan vegyünk,
De ahogy körbe jártuk mindegyiket,
Szívemre valami ránehezedett.

De nagyon nagy gondba vagyok
Most hogy végre választhatok,
Mert tekintetükben ott volt a jel-
Engem is- engem is vigyél innen el.

Szemükben csillant a remény ,
Tán én leszek számukra az esély
Akitől jót kapnak, és szeretetet,
Meleg otthont új életet.

Hogy legyen most,mit tehetnék?!
Suli után minden nap eljöhetnék
Barátaimmal. Együtt játszanánk,
És talán gazdikat is találnánk.

Szétkürtöljük az egész iskolában,
Hogy milyen sok árva kutya van,
Aki hű társ lesz cserébe,
Ha haza viszik jó ebédre.

Végül sok bozontos gazdit talált,
És nekem is lett kutya barát.
Együtt jártunk a menhelyre
Csemegével egész évbe.