Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia
Ha majd meghalok? Akkor már nem húzza életteher a vállaimat,
De majd a leszármazottaim, haragban lesznek, mert volt valamim…
Ha majd meghalok? Már nem tudom elmondani ezt a nagy bánatomat,
Pedig kéne,
Mert a háború majd akkor kezdődik, hogy markolják a valamim…
Levegő, mérgező lesz, szerelem eltűnik... Hagytam hagyatékomat…
*
(Septolet)
Szív-gyűlölet föltámad,
Értetlenség letámad,
Van, mi rád marad,
Gazdagítsd magad!
Mi maradt,
Jogosan rád-maradt,
Odaragadt!
*
(Anaforás senrjon duó)
Kiváltság nem-igen van,
Mert a juss, mi jogosan jár!
Már nem kedvezek…
Kiváltságot, nem-igen
Adtam, fontos: élet-igaz!
Halállal vége…
*
(Bokorrímes)
A halál nem csodatévő,
Sőt, még nem is megigéző,
Gazdagodna ingyenélő!
(3 soros-zárttükrös duó)
Feszültségben bugyborékol a harag,
Rokonok közt, ez maga büdös dögszag…
Feszültségben bugyborékol a harag.
Rokonok közt az ellenségeskedés csak nő,
Már látszik, az örök-harag is kifejlődő…
Rokonok közt az ellenségeskedés csak nő.
(HIAfo csokor)
Emberi faj ilyen.
Van, kinek a vagyon
Egész élete értelme.
Emberi faj ilyen.
Van ki mindenkiét
Begyűjtené, ó boldogan.
*
Én már nem tudok, és nem akarok változtatni,
De nem is fogok senkit, kicsit sem kárhoztatni.
Mindenki éljen meg, ahogy tud, ha én már meghaltam,
A túlvilágon jó lesz, majd elmondom, ha rákaptam.
Vecsés, 2020. szeptember 7. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
Ha majd meghalok? Akkor már nem húzza életteher a vállaimat,
De majd a leszármazottaim, haragban lesznek, mert volt valamim…
Ha majd meghalok? Már nem tudom elmondani ezt a nagy bánatomat,
Pedig kéne,
Mert a háború majd akkor kezdődik, hogy markolják a valamim…
Levegő, mérgező lesz, szerelem eltűnik... Hagytam hagyatékomat…
*
(Septolet)
Szív-gyűlölet föltámad,
Értetlenség letámad,
Van, mi rád marad,
Gazdagítsd magad!
Mi maradt,
Jogosan rád-maradt,
Odaragadt!
*
(Anaforás senrjon duó)
Kiváltság nem-igen van,
Mert a juss, mi jogosan jár!
Már nem kedvezek…
Kiváltságot, nem-igen
Adtam, fontos: élet-igaz!
Halállal vége…
*
(Bokorrímes)
A halál nem csodatévő,
Sőt, még nem is megigéző,
Gazdagodna ingyenélő!
(3 soros-zárttükrös duó)
Feszültségben bugyborékol a harag,
Rokonok közt, ez maga büdös dögszag…
Feszültségben bugyborékol a harag.
Rokonok közt az ellenségeskedés csak nő,
Már látszik, az örök-harag is kifejlődő…
Rokonok közt az ellenségeskedés csak nő.
(HIAfo csokor)
Emberi faj ilyen.
Van, kinek a vagyon
Egész élete értelme.
Emberi faj ilyen.
Van ki mindenkiét
Begyűjtené, ó boldogan.
*
Én már nem tudok, és nem akarok változtatni,
De nem is fogok senkit, kicsit sem kárhoztatni.
Mindenki éljen meg, ahogy tud, ha én már meghaltam,
A túlvilágon jó lesz, majd elmondom, ha rákaptam.
Vecsés, 2020. szeptember 7. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
A nagy gondolkodókról már régen is azt tartották, hogy egyetemes,
De ő meg a gondolatával együtt is csak egy ember, aki személyes…
A legbiztosabb jele annak, hogy létezik intelligens élet a Földön
Kívül az, hogy nem próbáltak kapcsolatot keresni... kör a gabonaföldön?
Lett egy korszakos alkotó ötletem,
Terjesztem is mindenkinek… kinek nem…
Figyelem és látom, hevesen terjed, mint tűzvész a záporban,
Figyelem, nem tudom megfejteni, mért élek lelki nyomorban?
A jövendőbeli jogász most vizsgázik, az államvizsgán.
- Mi a bigámia büntetése? - kérdi tőle a bíró.
- Két anyós, kik söprűn versenyeznek, egymást folyvást lehagyván...
A fiú átöleli a lányt a parkban, és a fülébe súgja:
- Drágám, mondj legalább két szót, ami örökre összeköt bennünket!
- Terhes vagyok... kiabálja sírva-ordítva!
Sokakkal előfordul, hogy valaki fontosnak, oly' sikeresnek érzi magát,
Közben kicsinyes érdekei uralják... szerencséje adja ennek látszatát..
A munka élteti az embert, egyet nem... a lógós senkit,
A pihenés meg nem ölt még meg, bármennyit döglött is... senkit!
Most nem is tudom eldönteni, hogy az élet ezért rossz-e, mert rövid
Vagy azért mert nagyon rossz, egész életemben a jó csak ultrarövid...
Kezdetben vala volt a semmi. Majd az Úr mondá: "Legyen világosság!"
Továbbra is vala semmi, de az én Uram... immár az iszákosság.
Ha a papok hisznek Istenben, akkor miért van templomokon több villámhárító?
A hit ereje, mindenható, de a villámnak, templom belecsapásra csábító?
A hisztéria kínos, alattomos és elterjed, főleg női betegség!
A nő kapja meg és a férfi hal bele! Vagy életbe lép a megszökésség...
A munka azoknak való, akik nem tudnak horgászni.
De ott büntetlenül lehet sörözni és szunyókálni...
Vecsés, 2020. december 16. – Kustra Ferenc József - íródott oximoron csokorban. Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szókombináció, ám, nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
Fiatalon még nem számít semmi,
Akkor még érzed… tán’ vagy valaki.
Hatvan felett; Ajándék minden év
Most mentél nyugdíjba, még élvezed az életet
Pénzed kevés, a nyaralás már elveszett
Boltba még jársz bevásárolni, de válogatsz,
Kellene minőség, de az ár… mit nem támogatsz.
Jársz még volt barátokkal kirándulni
Szeretsz még havonta színházba járni,
De bizony lassan már nem lesz kivel,
Régiek hullanak, nagy számszerivel.
Ráérsz, még gusztálod a másik nemet,
De sajnálatos, hogy épp’ az élet, nemet
Mond olyan vágyakra, mik fiatalos tettek
Éltettek, s téged férfivé vagy nővé tettek,
Itt már gyorsan elmúlnak a hónapok,
Itt már az ifjúkori vágyaid múlandók!
Teletömnek gyógyszerrel és a nyugdíjadat
Majdnem csak arra költöd, rongálod májadat.
Van benne jó is, mert elmúltál hatvan éves
És így már kezdesz bölcs lenni, mint éltes.
Már jól látod a dolgokat, helyesen ítélsz,
De mit érsz vele, ha már nem lehetsz ítész…
Hetven felett; Ajándék minden hónap
Eddig legalább két sarokig, messzire láttál,
Már mostanra szemüveg kell, hogy kétháznyit lássál.
Még egyszer van, ki szervez osztály találkozót,
Gyereked elvisz, hogy ne add elő csoszogót.
Orvosnál találkozol, beszélgetsz korodbelikkel,
Így a legnagyobb téma, hogy hogyan állsz a gyógyszerekkel.
Láttok ám valakit, de ti őt nem ismeritek meg…
Majd odajön, köszön, ki… csodálkozva tudjátok meg.
Még te teszed ki a kukát az utcára és látod,
Érzed, megint eltelt egy hét… már szinte ezt várod…
Testedzésként néha még mész, sétálsz egyet,
De már csak ritkán, és nem nyersz versenyeket.
Valamit emeltek a nyugdíjadon,
De ez alig több mint vastag vérdíjon
Élni az életed és nélkülözni otthon
A meleget, mert fűtésed… hideg az otthon.
Még főzöl néha, de az ételt már el-elsózod,
Hogy a kutya egyen, neki mindet odadobod.
Újságot még járatsz párat, néha hátra nézel,
De mára már nincs értelme… tán’ közömbösséggel.
Még tartod magad, foglalkoztatnak a nagy dolgok.
Filozofálsz magadban, otthon… évek vonszoltok!
Kicsit még nosztalgiázol, hogy voltak a szerelmek,
De már nagyon nehezen jutnak eszedbe… részletek.
Nyolcvan felett; Ajándék minden hét
Bizony már nem vágyódsz színházba,
Sőt, pénzhiány kiölte vágyadba
Kezdesz általában rosszul emlékezni
És mindazt, amit a boltba akarsz venni
Jobb, ha nyomtatod és elteszed,
Mert idő… úton elfelejted,
S ha állsz a pult előtt és nézel,
Vennél… itt kiderül, nem emlékszel.
Újságok már nagyon nem érdekelnek,
S benne a mocskos politikai vetületek.
Még gondolsz a Balatoni nyaralásokra,
De oda már el nem jutsz, hagyod másokra.
Iskolatársakat, barátokat már nem ismered meg
Tönkre mentek, úgy néznek ki, mint sok beteges öreg.
Már nem is nézel hátra, emlékeid elhamvadnak,
Erőlködsz, hogy emlékezz, de agysejtjeid lankadnak.
Eszedbe jutna, milyen fiatalkori nagy tetteid voltak,
Szerelmek, csínytevések, de agyad szerint ezek már holtak
És hiába erőlködsz, nevek már csak nem jutnak eszedbe,
A szerelmek, barátok arca elvész: múlt évtizedekbe.
Kilencven felett; Ajándék minden nap
Itt összes, minden bajod előjön
Már csak szárazság van a bőrödön.
Nincs már hamud se, de azt mamunak
Mondod, már nem tudod, ki a nagyurak.
Már csak örülsz, hogy lyuk van a fenekeden…
Elmélkedsz eszedbe nem jutó emlékeken…
Alig látsz már, erős a szemüveged
De még a regényolvasást erőlteted.
Már bizony, lassan nem érdekel semmi.
Nem vagy unott, de a legjobb jót aludni.
Már nem emlékszel a fiatalkori osztálytársakra
És a szerelmeidre, a barátokra, munkatársakra.
Indián táborban úgy hívnának: „öreg trotty”…
Nevedet koroddal megszolgáltad, mint öreg ponty.
Vigyáznod kell, el ne ess, mert felállni
Bizony nagydolog, már nem akármi.
Orvoshoz sem mész már, ki kell hívni,
Persze ha van lehetőség finanszírozni.
Már azt sem veszed észre, ha kihűl a vacsorád,
Rád már bizony nem várnak gyertyafényes nagy zabák.
Mondják, mindent rágjál meg ötvenszer.
Fogad nincs, ínyed fáj, csak nyelsz tízszer.
Van már dédunokád is, de ő más kor, gyermek,
Ő nem látogat, ő már más… egymástól messze estek.
Elfutottak éveid, érvénybe lép a régmúlt,
Igazságok, hazugságok, remények… mind elmúlt.
Száz év felett; Ajándék minden óra
Már nem teszel semmit,
Már nem keresel fel senkit,
Már nem mész sehová
Már nem mész, nincs hová.
Már nem olvasol, már nem látsz rendesen,
Család ad enni, ha van neked. Kedvesen
Rád mosolyognak, nézed… süketülsz, hangosan
Szólnak, de már nem hallod, rád hagyják pajkosan.
Ülsz, a szakad huzatú fotelben, nézed a TV-t,
De már nem látod, nem érted a lényegét.
Fogad nincs, ínyed rágod, már csak mammoghatsz…
Elmúlt, nincs partner, kit nagyon megmammogtatsz…
Szép vagy csúnya életed volt, mit számít,
Már nem is emlékszel, sors már nem ámít.
Harminc év múlva már senki nem fog emlékezni rád,
Még akkor se, ha nagy-dolgot műveltél, ha volt csodád…
Sudár fa, bír mindent, napsütést és vihart,
De öregszik és lassan levelet sem hajt.
Később már ágai letörnek, odvas lesz belseje,
Rászáll egy fekete varjú és ledől a semmibe…
Szerencsés vagy, ha nem is tudod meg, hogy
Eljött a vég, hogy nincs tovább, élet elfogy…
Vecsés, 2012. február 5. – Kustra Ferenc József
Akkor még érzed… tán’ vagy valaki.
Hatvan felett; Ajándék minden év
Most mentél nyugdíjba, még élvezed az életet
Pénzed kevés, a nyaralás már elveszett
Boltba még jársz bevásárolni, de válogatsz,
Kellene minőség, de az ár… mit nem támogatsz.
Jársz még volt barátokkal kirándulni
Szeretsz még havonta színházba járni,
De bizony lassan már nem lesz kivel,
Régiek hullanak, nagy számszerivel.
Ráérsz, még gusztálod a másik nemet,
De sajnálatos, hogy épp’ az élet, nemet
Mond olyan vágyakra, mik fiatalos tettek
Éltettek, s téged férfivé vagy nővé tettek,
Itt már gyorsan elmúlnak a hónapok,
Itt már az ifjúkori vágyaid múlandók!
Teletömnek gyógyszerrel és a nyugdíjadat
Majdnem csak arra költöd, rongálod májadat.
Van benne jó is, mert elmúltál hatvan éves
És így már kezdesz bölcs lenni, mint éltes.
Már jól látod a dolgokat, helyesen ítélsz,
De mit érsz vele, ha már nem lehetsz ítész…
Hetven felett; Ajándék minden hónap
Eddig legalább két sarokig, messzire láttál,
Már mostanra szemüveg kell, hogy kétháznyit lássál.
Még egyszer van, ki szervez osztály találkozót,
Gyereked elvisz, hogy ne add elő csoszogót.
Orvosnál találkozol, beszélgetsz korodbelikkel,
Így a legnagyobb téma, hogy hogyan állsz a gyógyszerekkel.
Láttok ám valakit, de ti őt nem ismeritek meg…
Majd odajön, köszön, ki… csodálkozva tudjátok meg.
Még te teszed ki a kukát az utcára és látod,
Érzed, megint eltelt egy hét… már szinte ezt várod…
Testedzésként néha még mész, sétálsz egyet,
De már csak ritkán, és nem nyersz versenyeket.
Valamit emeltek a nyugdíjadon,
De ez alig több mint vastag vérdíjon
Élni az életed és nélkülözni otthon
A meleget, mert fűtésed… hideg az otthon.
Még főzöl néha, de az ételt már el-elsózod,
Hogy a kutya egyen, neki mindet odadobod.
Újságot még járatsz párat, néha hátra nézel,
De mára már nincs értelme… tán’ közömbösséggel.
Még tartod magad, foglalkoztatnak a nagy dolgok.
Filozofálsz magadban, otthon… évek vonszoltok!
Kicsit még nosztalgiázol, hogy voltak a szerelmek,
De már nagyon nehezen jutnak eszedbe… részletek.
Nyolcvan felett; Ajándék minden hét
Bizony már nem vágyódsz színházba,
Sőt, pénzhiány kiölte vágyadba
Kezdesz általában rosszul emlékezni
És mindazt, amit a boltba akarsz venni
Jobb, ha nyomtatod és elteszed,
Mert idő… úton elfelejted,
S ha állsz a pult előtt és nézel,
Vennél… itt kiderül, nem emlékszel.
Újságok már nagyon nem érdekelnek,
S benne a mocskos politikai vetületek.
Még gondolsz a Balatoni nyaralásokra,
De oda már el nem jutsz, hagyod másokra.
Iskolatársakat, barátokat már nem ismered meg
Tönkre mentek, úgy néznek ki, mint sok beteges öreg.
Már nem is nézel hátra, emlékeid elhamvadnak,
Erőlködsz, hogy emlékezz, de agysejtjeid lankadnak.
Eszedbe jutna, milyen fiatalkori nagy tetteid voltak,
Szerelmek, csínytevések, de agyad szerint ezek már holtak
És hiába erőlködsz, nevek már csak nem jutnak eszedbe,
A szerelmek, barátok arca elvész: múlt évtizedekbe.
Kilencven felett; Ajándék minden nap
Itt összes, minden bajod előjön
Már csak szárazság van a bőrödön.
Nincs már hamud se, de azt mamunak
Mondod, már nem tudod, ki a nagyurak.
Már csak örülsz, hogy lyuk van a fenekeden…
Elmélkedsz eszedbe nem jutó emlékeken…
Alig látsz már, erős a szemüveged
De még a regényolvasást erőlteted.
Már bizony, lassan nem érdekel semmi.
Nem vagy unott, de a legjobb jót aludni.
Már nem emlékszel a fiatalkori osztálytársakra
És a szerelmeidre, a barátokra, munkatársakra.
Indián táborban úgy hívnának: „öreg trotty”…
Nevedet koroddal megszolgáltad, mint öreg ponty.
Vigyáznod kell, el ne ess, mert felállni
Bizony nagydolog, már nem akármi.
Orvoshoz sem mész már, ki kell hívni,
Persze ha van lehetőség finanszírozni.
Már azt sem veszed észre, ha kihűl a vacsorád,
Rád már bizony nem várnak gyertyafényes nagy zabák.
Mondják, mindent rágjál meg ötvenszer.
Fogad nincs, ínyed fáj, csak nyelsz tízszer.
Van már dédunokád is, de ő más kor, gyermek,
Ő nem látogat, ő már más… egymástól messze estek.
Elfutottak éveid, érvénybe lép a régmúlt,
Igazságok, hazugságok, remények… mind elmúlt.
Száz év felett; Ajándék minden óra
Már nem teszel semmit,
Már nem keresel fel senkit,
Már nem mész sehová
Már nem mész, nincs hová.
Már nem olvasol, már nem látsz rendesen,
Család ad enni, ha van neked. Kedvesen
Rád mosolyognak, nézed… süketülsz, hangosan
Szólnak, de már nem hallod, rád hagyják pajkosan.
Ülsz, a szakad huzatú fotelben, nézed a TV-t,
De már nem látod, nem érted a lényegét.
Fogad nincs, ínyed rágod, már csak mammoghatsz…
Elmúlt, nincs partner, kit nagyon megmammogtatsz…
Szép vagy csúnya életed volt, mit számít,
Már nem is emlékszel, sors már nem ámít.
Harminc év múlva már senki nem fog emlékezni rád,
Még akkor se, ha nagy-dolgot műveltél, ha volt csodád…
Sudár fa, bír mindent, napsütést és vihart,
De öregszik és lassan levelet sem hajt.
Később már ágai letörnek, odvas lesz belseje,
Rászáll egy fekete varjú és ledől a semmibe…
Szerencsés vagy, ha nem is tudod meg, hogy
Eljött a vég, hogy nincs tovább, élet elfogy…
Vecsés, 2012. február 5. – Kustra Ferenc József
Életem van, de az, saját kriptába van zárva,
Az életem, a sorsom, mind a létem kriptája.
Nem vagyok egyedül, itt vannak az ősök,
Ők a hálótársak, mind, az elment hősök.
A mi kriptánk a mi nagy temetőnk ékköve,
Sokszor elmegy mellettünk, emberek közönye.
Van ősöm, ki már csak hiányos csontváz,
És van, kin még a bőr a csonton mintáz.
Néha esténként kiszállok a nehéz tető alól,
Fehér lepelben keresem a kerítést… valahol.
Főleg a ködben jó, úgysem… nem látok semmit,
A sírok fölött suhanva… nem bántok senkit.
Innen nincs kiút, oly’ nagyon nehéz a fedő,
Várom én, hogy a szabadító egyszer eljő.
Innen más szabadító nem lehet, csak a Teremtő,
De itt a halál az úr, ide nem jár a Teremtő…
Vecsés, 2012. május 21. – Kustra Ferenc
Az életem, a sorsom, mind a létem kriptája.
Nem vagyok egyedül, itt vannak az ősök,
Ők a hálótársak, mind, az elment hősök.
A mi kriptánk a mi nagy temetőnk ékköve,
Sokszor elmegy mellettünk, emberek közönye.
Van ősöm, ki már csak hiányos csontváz,
És van, kin még a bőr a csonton mintáz.
Néha esténként kiszállok a nehéz tető alól,
Fehér lepelben keresem a kerítést… valahol.
Főleg a ködben jó, úgysem… nem látok semmit,
A sírok fölött suhanva… nem bántok senkit.
Innen nincs kiút, oly’ nagyon nehéz a fedő,
Várom én, hogy a szabadító egyszer eljő.
Innen más szabadító nem lehet, csak a Teremtő,
De itt a halál az úr, ide nem jár a Teremtő…
Vecsés, 2012. május 21. – Kustra Ferenc
Emlékezés őseimre?
Ahogy vége, elmúlt az élet? már nincsen több akarat,
Egymás hiányát érezzük, de bízok, emlék megmarad.
Kedveseink, már nem hiányolnak, nem létezel?
Kedvesem, a hosszú utadon, fent, visszanézel?
Téged takar itt egy nagy síremlék halom,
De tudd, szívemben nem múlik a fájdalom!
Majd eljő az idő, összeölelkezünk egy fázós hajnalon?
És, ha megint együtt leszünk, akkor ott már semmi nem fáj nagyon.
Hogy hátha látlak, ott messze, igyekszem lábujjhegyre állni,
Nyakam is kinyújtom, de messze vagy, tégedet biz? nem látni?
Ahogy lépegetek, puha? tehát alulról rothad az avar,
Cipőm besüpped, de már benne kárt nem tesz, senkit már nem zavar.
Vecsés, 2015. január 2. ? Kustra Ferenc
Ahogy vége, elmúlt az élet? már nincsen több akarat,
Egymás hiányát érezzük, de bízok, emlék megmarad.
Kedveseink, már nem hiányolnak, nem létezel?
Kedvesem, a hosszú utadon, fent, visszanézel?
Téged takar itt egy nagy síremlék halom,
De tudd, szívemben nem múlik a fájdalom!
Majd eljő az idő, összeölelkezünk egy fázós hajnalon?
És, ha megint együtt leszünk, akkor ott már semmi nem fáj nagyon.
Hogy hátha látlak, ott messze, igyekszem lábujjhegyre állni,
Nyakam is kinyújtom, de messze vagy, tégedet biz? nem látni?
Ahogy lépegetek, puha? tehát alulról rothad az avar,
Cipőm besüpped, de már benne kárt nem tesz, senkit már nem zavar.
Vecsés, 2015. január 2. ? Kustra Ferenc
