Mért ülök itt félrebújva
,mint egy riadt kismadár?
Mért gubbasztok szárny szegetten
hisz az élet tova száll.

Mért nem kezdem én is újra
úgy,ahogy már annyi más,
minden búmat félretéve
hisz vár rám a nagy világ.

Tudnék e még úgy szeretni
mint ahogyan senki más?
mernék bízni,és remélni?
Tudván.nincsenek csodák.

Vagy maradjak kételyek közt
őrlődve mint annyi más?
Istenem!Adj jó tanácsot!
Remélem még rám találsz!

Jó volna úgy szeretni egyszer
ahogyan senkit sem merek,
jó volna elmerülni benned
mielőtt végleg elmegyek.

Jó volna élvezni a békét
amiből sohasem jutott,
jó volna megtalálni egyszer
a legeslegszebb csillagot.

Jó volna vulkánként kitörni
lávát dobálva szerteszét
s az izzó lávát szertehagyni,
mielőtt hív a messzeség.

Jó volna felégetni mindent,
a napot,a holdat,a csillagot,
hogy soha többé ne láthassam
amit most végleg itt hagyok.

Hogy kitöröljek mindörökre
minden fájdalmat,haragot,
egyetlen könnyben eltemetve,
s ne tudd meg soha hol vagyok.

Cirkuszi sátor fölém borulsz a műsorod óriási
Benne néző emberek ép a lényeget hagyják ki
Később minden majom aludni tér és az izzó korong fénye már
Eltűnt az égről a föl pereméről a napfény most a holdra szál

És nem megy vele senki hogy megnézze milyen az éjszaka
A világító vad rétek és a csillagok hangja
A mi ha elvisz magával már többé soha nem enged el
Olyan messze visz magával ahonnan útra kelt

Szeretnék én is szállni mint a képzelet
Felfedezni véletlen a végtelent
Repülni a bolygók közt a tejútban
Érezni az energiát minden pontomban.

Drága egyetlen kedvesem
Te hozzád szól most a versem.
Nagyon rossz volt nem rég az életem.
A szerelmet régen nem is ismertem.

Egy újabb kemény napra ébredtem,
hogy az nap mi vár rám,még nem is sejthettem.
El voltam kenődve,mert megviselt az élet,
de egy üzenet megváltoztatott mindent.

Írtad,hogy mindenkép meg akarsz ismerni,
gondoltam magamba,ez a férfi aztán nem semmi.
Sokáig szépeket írtál,
és egy nap végre randira hívtál.

Eljött a nagy nap,és én ideges lettem,
az ágyam előtt hasra is estem.
Vajon tettszek majd neki?
Vagy továbbra se lesz nekem senki?

Mikor végre megláttalak,
tudtam,hogy mindig téged vártalak.
Kedvesen megfogtad a kezem,
és kérted,hogy örökre veled legyek.

Miért egy ilyen félénk lányt választottál?
Te nem válaszoltál,csak kedvesen mosolyogtál.
Az életemet boldoggá tetted,
köszönöm,hogy vagy nekem kedvesem.

Amikor megkopnak a fények
s otthon már nem vár senki sem,
amikor megcsalnak az álmok,
akkor is melletted leszek..

Amikor meggyötör az élet
s nem bízol többé senkiben,
hidd el,én nem foglak feledni
akkor is melletted leszek.

Amikor nem vár őszi estén
kandallód mellett senki sem,
s nem süt rád szeretet fénye,
akkor is melletted leszek.

Amikor úgy érzed fázol,
s nem melegít fel semmi sem,
csak szólj, én ott leszek nálad
nem is kell tőlem kérni sem.