Szófelhő » Sehol » 2. oldal
Idő    Értékelés
A Balaton biz’ haragvó is…

(3 soros-zárttükrös)
Vízterhesek a vad, vészterhes felhők
Nagyocska esőt várják erdők, mezők…
Vízterhesek a vad, vészterhes felhők.

(tíz szavas)
Özönt hoz, vihar dobol fennen,
Mező, erdő várja csendben, türelemben.

(Septolet)
Most kezd
A vihar… ébred,
Föléled!

Rímeit csettintgeti,
Mező füvét ledöntögeti.
Vaksötét fellegi,
Megöntözi!

(apeva)
Szél
Zeng már,
Fény sehol,
Felleg zuhan,
Fű remeg alatt.
*
(3 soros, bokorrímes)
Vasárnap délután mi kint üljük a szokásos délutánt a parton,
Meleg van… árnyék nincsen, de van vadiúj esernyő… árnyat ad padon.
Sok fürdőző jól leég, vizesek, ó, de az esernyőnk nem eladó!

(Kínai csi-csüe versforma 4×7 szótag. Versképlet: aaxa.)
Vasárnap parton ülünk,
Meleg van, árnyék velünk.
Sok fürdőző jól leég,
Van esernyőnk... hűsülünk.
*
(tíz szavas trió)
Mi itt csak pihengetünk… jó nekünk!
Megyünk, lekváros lángost eszünk…

Tudjuk ez német mintára van,
Nekem most erre kostólom… van.

Meg is kávéztunk, az idő meg ment,
Kint vészterhes megjelent…

(leoninus)
Pihenni jöttünk, nekünk part a nyár, kézben lekváros lángos csoda vár.
Kávé után már az ég is borul, vészterhes felleg az alkonyba hull.
*
(HIAQ- féltucat)
Míg mi lakomáztunk,
Fekete felhő ideért.
Eső is már csöpög.

Mi máris indultunk,
Viharos eső ránk zúdult…
Ernyőt kinyitottam!

A vihar, hej… ütött,
Engem majdnem arcra lökött.
Kezemből ernyőt ki…

Társam Éva fogott,
Igy arcra esés… nem volt meg.
Éva térdre esett.

Zuhogó esőben
Segítettem sántikálni…
Jó tett helyébe, jót…

Ő meg az ernyőnk kis
Maradékát erő… fogta.
Otthon a kukába…

(Kínai, dielianhua vers. 2×5 soros versszak, 7-4-5-7-7 szótaggal. Rímképlet: a x a a a.)
Az esőben elbotlott,
Támogattam,
Térdére rogyott.
Ő csak felém kacagott,
A jótett jót hozott.

Esernyőnket markolta,
Eső zúdult,
A szél forgatta.
Rongyos már, mégis fogta,
Otthon kukába dobta.

(leoninus)
Hazaértünk, mint ázott ürgék, esősen megesett… nem volt fék!
Lerohantuk a fürdőt, én a hátát moshattam, mint ingerlőt.
Kinéztem az ablakon, esés már nem volt -száradó- balkonon...
Fönt a vészterhesek erősen múltak, miután megtréfáltak!

(sedoka)
Cipőnk elázott.
Mindenünk csupa sáros,
Mostam őt... bűvös páros.

Álltam csendesen.
A párás üveg mögött,
Lám, felhő elköltözött.

Vecsés, 2019. február 21. – Siófok, 2025. július 3. -Kustra Ferenc József- írtuk: kétszerzősnek, szívünk taváról, alloiostrofikus verses formában. Szerző-, és poétatársam Gránicz Éva közremű-ködésével.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 97
(leoninus)
Ha mikor remeg a föld és reszket a levegő… hej bizony, szikrafény is esendő…
Ha már gondolat is fáj, tán’ elfeledett szóra… miért hallgatnál súlytalan jóra?
*
(tíz szavas)
Föld remeg, reszket a szó,
Szikrák között hallgat a jó.

(senrjú)
Fáj a gondolat
némán, súlytalan a jó.
Szikra elrebben.
**

(leoninus)
Ha már elmúlt a vágy és már semmi a remény… ordító a fájdalom, ami kemény…
Ha majd elcsituló, béna némaságban nekem visszhangzik csend… múlt, újra sorend.
*
(tíz szavas)
Elmúlt a vágy, kemény a fájdalom,
Némaságban visszhang a sorsom.

(senrjú)
Remény már semmi...
ordít bennem a csend is.
Múlt újra rám lép.
**

(leoninus)
Ha könnytelen szembe, port hint a szél… végtelenbe veszve, hull összes levél.
Ha szív mán magányos és várja halált… lemerült test biz’, nem leli többé hazát.
*
(tízszavas)
Szél port hint a szemre,
Levél hull, szív várja csendbe.

(senrjú)
Könnytelen szem áll,
szél viszi, mi még maradt.
Szív, hazát se lel.
**

(leoninus)
Ha rendetlenséget ember rendezni képtelen… elintézi… lesz a Föld néptelen.
*
(tízszavas)
Rendet sehol nem lelünk,
Föld elnémul, az ember volt velünk.

(senrjú)
Képtelen a rend,
Rendetlenség nő... rend kell!
Csend lesz örök úr.

Vecsés, 2025. május 25. – Siófok, 2025. május 29. -Kustra Ferenc József – írtuk: 2 szerzősként. Én anaforás leoninusban, Darók Eszter: „Ha” c., mint ötletadó verse alapján. A tízszavasokat és a senrjúkat szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 83
OXIMORON szerű gondolatok, senrjúban…

Próbáld megfogni
A szelet, kint a mezőn.
Siklik kezedből.

Próbáld megfogni
A szelet, kint a mezőn.
Éppen szélcsend van.
*

Napfény fürdeti
A szép hegyi tó partját.
Boldogság sziget.

Napfény fürdeti
A szép hegyi tó partját.
Parton veszekszünk…
*

Menj fel egy dombra,
Nézd, virágzó almafák.
Lélekemelő.

Menj fel egy dombra,
Nézd, virágzó almafák.
Sírva, homályos
*

A szerelemben
Nem volt olyan nagy öröm.
Válás, boldogság…

A szerelemben
Nem volt olyan nagy öröm.
Sírva vigadni.
*

Lét gyöngesége
Küzd, látszat béküléssel.
Bénító ködfoltok.

Lét gyöngesége
Küzd, látszat béküléssel.
Győz képmutatás.
*

Tanító élet,
Ám kudarc… az akadály.
Tanulságvonás.

Tanító élet,
Ám kudarc… az akadály.
Figyelmetlenség.

Tanító élet,
Ám kudarc… az akadály.
Vad ellenállás.
*

Álmosító dél
Alatt, nap árnyéktalan…
Veréb tócsában.

Álmosító dél
Alatt, nap árnyéktalan…
Zuhany, nem segít

Álmosító dél
Alatt, nap árnyéktalan…
Árnyék, sehol sincs!
*

Havasi kunyhó
Hideg hegy ékessége.
Fagyos förgeteg.

Havasi kunyhó
Hideg hegy ékessége.
Mély hóba zártság.

Havasi kunyhó
Hideg hegy ékessége.
Meleg nappali.

Vecsés, 2016. július 4. – Kustra Ferenc József - Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 163
(Bokorrímes)
Minden reggel vajh' egy új élet kezdet,
De még az is kérdés, ad élet estet?
Meg az, hogy vajh' mikor végzed életet?
*

(3 soros-zárttükrös)
Éltemen a szótlan ábrándok néma csimbókként lógtak,
Már belefáradtak, nem lesz se szép. se jó… lám, halódtak…
Éltemen a szótlan ábrándok néma csimbókként lógtak.
*

(Bokorrímes)
Ha a csend a harmónia, akkor őt látom, itt ül a sötétben,
Világit is nekem rendesen, a felhőtlen sötétség mélyében.
E szerint csak haladok tovább a nem rög nélküli, de nem végtelen pályán,
Nézem előttem a vágányt, de érdekes, hamar vége, összeér a vágány…
*

(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, négyszeres belső rímes, önrímes)
Ahogy haladunk előre, a vad szél egy homokviharral vesz körbe,
Ahogy haladunk előre, a vihar, rohan velem és így előre…
Ahogy haladunk előre, a vad szél egy homokviharral vesz körbe.
*

(3 soros-zárttükrös)
A holnapba már nagyon figyelek, tekingetek inkább csak visszafelé,
De sehol nincsen már megnyugvásom, sikamlós lejtőn csak csúszok lefelé…
A holnapba már nagyon figyelek, tekingetek inkább csak visszafelé.
*

(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, háromszoros belső rímes)
Az életvonatomat fölszereltem rézkilincsekkel, azt fogdosom,
Az életvonatomat fölszereltem vad rémmesékkel, nem tagadom…
Az életvonatomat fölszereltem rézkilincsekkel, azt fogdosom.
*

(3 soros-zárttükrös, önrímes)
Az életem nyers, hűvös hangja részletezi, az életem csődtömeg,
Mondjuk a boldogság is öreg, nagy hiányom, lelkem facér csődtömeg…
Az életem nyers, hűvös hangja részletezi, az életem csődtömeg.
*

(Senrjon duó)
Van-e kicsi világnál
Gyertyafény sötétjében élet?
Öreg, nem látja!

Van sötét-harmonikus?
Imbolygó gyertyafény, ily’ sötét?
Öreg, mit láthat?
*

(Sedoka – két katauta)
Öreg boldogság?
Nyers válaszhang csak recseg…
Rohanó sínvég recseg!

Boldogság öreg?
Recsegő, nyers, hűvös hang…
Sínvégen szembejön hang!
*

(HIAQ- Fél-haiku lánc-szerűen)
Utad a vég felé
Nagy gőzfogyasztással lohol.
Lokomotív bírja!
*

(senrjon duó)
Utad a vége felé,
Előbbre hozza… akar véget!
Lokomotív húz!

Utad a vége felé
Egyre fárasztóbb... jobban lejtős…
Lokomotív húz!

Vecsés, 2019. június 19. – Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 209
Oltsd el a lámpát. Zavar a fénye.
Nem kell semmilyen fény nekem,
csak te, hisz a szemeid fénye
oly szépen világít nekem.

Most csak bújj hozzám. Te légy a mécses,
mely utat mutatva világít nekem,
Hiszen úgy félek. E gonosz világban
lassan már sehol nem lelem helyem.

Ma éjjel minden bánatodban,
s örömben osztozom veled,
ha fázol, majd felmelegítlek,
s ha kell, majd takaród leszek.

Ma éjjel úgy bújj majd hozzám,
hogy eloszlasd minden kételyem,
amely úgy kínoz. S kérlek.
Ne okozz csalódást nekem.

Tudod, hogy egyetlen álmom,
csak az, hogy veled legyek,
s nem kell semmi, csak úgy szeress engem,
ahogyan én szeretek.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 179