Idő 
Értékelés 
Értékelés Szeles lehellete ködöt fúj
Reggelente
Ahogy a kilincset markolja
Remegve
Hull alá náhány megsárgult
Levele
A postás lassan kézbesíti
Itt az eljövetele
S a nyár
Becsomagolva vár
Hogy jövő tavasz után
Új idők postaládáján
Villanjon
Aranyló partokon
Míg ködöt hoz az ősz
Párás lehellete
Reggelente
Reggelente
Ahogy a kilincset markolja
Remegve
Hull alá náhány megsárgult
Levele
A postás lassan kézbesíti
Itt az eljövetele
S a nyár
Becsomagolva vár
Hogy jövő tavasz után
Új idők postaládáján
Villanjon
Aranyló partokon
Míg ködöt hoz az ősz
Párás lehellete
Reggelente
Nagyapám apja
Szürke kalapja
A fogasra felakasztva
Az ajtó mögött lógott.
Úrnapjára finoman átkefélve a fejére tette,
Hogy a felgyülemlett gondokat vele lefedje,
s elindult...,
hogy lelkében megtisztulva,
hitében megerősödve térhessen haza
a kályha melegéhez.
Vasárnap délelőtt az áhítat ideje volt.
A hétköznapi teher nyomasztó súlya
Egy napra
Félre tevődött egy zug rejtekébe.
A templomba belépve
kopottas ünneplő kalapját bal kezével
leemelte gondterhelt fejéről,
s jobb kezének szenteltvízbe mártott
öregujjával keresztet rajzolt
homlokára,
majd ujjai begyét ismét
a megszentelt folyadékban benedvesítette,
s letérdelve ájtatosan keresztet vetett.
A hagyomány nagy dolog.
A hagyomány tiszteletre méltó,
sérthetetlen, követendő.
A hagyomány a szívben dobog,
Az ősök vérét emeli
Az emlékek homályosult oltárára.
Ezt így élték meg akkoriban
kicsik s nagyok, ifjak és vének egyaránt.
Ez volt a mérvadó, s követendő példa.
Az istentisztelet malasztos lelki békét,
a fáradság, a gyötrelem enyhülését oltotta
az emberekbe.
A megbecsülés, az összetartozás,
a hit ereje, a kimondott szó súlya
természetes, ösztönszerű velejárója volt
minden magatartásnak.
Az ájtatos közös ima ,
az orgona kíséretében felhangzó ének
összekovácsolta a lelkeket.
A kérgesedetteket sajgókat,
a közönybe burkoltakat, a frissen sebzetteket,
az örömtől duzzadókat.....
mind, egy fuvallatba tömörülve feszítették
a bizakodás hajójának vitorláját.
A megváltó kitárt karja
a megbocsájtás, a béke tömjénes párájával ölelte
a résztvevőket,
hogy szeretettel átitatott
áldást vigyenek a betegeknek,
az otthon maradottaknak.
A remény s a bizakodás az éltető
Energiája, motorja minden tettvágynak,
Az értelem fonala Ég s Föld között....
...........
A szív pitvarába, ahol Isten beköltözött
A szeretet gyémánttá tömörödött.
Szürke kalapja
A fogasra felakasztva
Az ajtó mögött lógott.
Úrnapjára finoman átkefélve a fejére tette,
Hogy a felgyülemlett gondokat vele lefedje,
s elindult...,
hogy lelkében megtisztulva,
hitében megerősödve térhessen haza
a kályha melegéhez.
Vasárnap délelőtt az áhítat ideje volt.
A hétköznapi teher nyomasztó súlya
Egy napra
Félre tevődött egy zug rejtekébe.
A templomba belépve
kopottas ünneplő kalapját bal kezével
leemelte gondterhelt fejéről,
s jobb kezének szenteltvízbe mártott
öregujjával keresztet rajzolt
homlokára,
majd ujjai begyét ismét
a megszentelt folyadékban benedvesítette,
s letérdelve ájtatosan keresztet vetett.
A hagyomány nagy dolog.
A hagyomány tiszteletre méltó,
sérthetetlen, követendő.
A hagyomány a szívben dobog,
Az ősök vérét emeli
Az emlékek homályosult oltárára.
Ezt így élték meg akkoriban
kicsik s nagyok, ifjak és vének egyaránt.
Ez volt a mérvadó, s követendő példa.
Az istentisztelet malasztos lelki békét,
a fáradság, a gyötrelem enyhülését oltotta
az emberekbe.
A megbecsülés, az összetartozás,
a hit ereje, a kimondott szó súlya
természetes, ösztönszerű velejárója volt
minden magatartásnak.
Az ájtatos közös ima ,
az orgona kíséretében felhangzó ének
összekovácsolta a lelkeket.
A kérgesedetteket sajgókat,
a közönybe burkoltakat, a frissen sebzetteket,
az örömtől duzzadókat.....
mind, egy fuvallatba tömörülve feszítették
a bizakodás hajójának vitorláját.
A megváltó kitárt karja
a megbocsájtás, a béke tömjénes párájával ölelte
a résztvevőket,
hogy szeretettel átitatott
áldást vigyenek a betegeknek,
az otthon maradottaknak.
A remény s a bizakodás az éltető
Energiája, motorja minden tettvágynak,
Az értelem fonala Ég s Föld között....
...........
A szív pitvarába, ahol Isten beköltözött
A szeretet gyémánttá tömörödött.
Látunk egy közeli háborút, és éledőn fölütötte a fejét a -sajnálatos- világháborús világhelyzet…
(leoninus duó)
„Jobb félni, mint megijedni!” De! Én már utálom a szomszéd háborút félni…
Naponta nyilatkoznak a hozzáértők: ’nem látni a végét’! Pedig ők tudva-értők!
A ’nyugatok’ messzehatókat adnak, az ellen-seregben meg mit fognak… akarnak?
Szakértők: ’ez a kommunizmus újjáéledése’! Hiszik, hogy nagy szeretet lesz a vége?
Ez már volt a történelemben hetven évig! Úristen… és hogy bíztak benne végig…
Lehet bármilyen társadalmi rend, látni, hogy társadalmakban pénz és butaság a rend…
*
(senrjú csokor)
Háború… helyzet!
Ölés eleje, vége.
Élvezi kaszás!
*
Hivatalosan
Háromszázezer halott!
Csak kint a fronton.
*
Millió fölött
A hozzánk menekültek…
Mi befogadunk.
*
Óvodás meg az
Iskolások ötezer.
Mai adatsor!
*
Mozgássérültek
Is várhatják behívót!
Halál így terjed.
*
Társadalom lesz
Majd élő és félárva.
Gazdag gazdagabb!
*
(3 soros-zárttükrös trió)
Híradók ma is bemutattak egy életben maradt, sebesült katonát,
Kórházban interjú! Nincsenek kezei és vak lett! Volt katonát…
Híradók ma is bemutattak egy életben maradt, sebesült katonát.
Drónok repülnek lövészárkok fölött, amiben vannak katonák,
Bemérés és a bomba pontos! Ők ezt nem tudják. Volt katonák…
Drónok repülnek lövészárkok fölött, amiben vannak katonák.
Már másfél éve özönlenek a menekülő család-töredékek,
Csak könnyes arcok, összetört lelkek, roncsolt eszek, ily’ életek…
Már másfél éve özönlenek a menekülő család-töredékek.
*
Kínai; „bambuszliget”: 4x 7 szótag, csi-csüe = „Zhuzchici” = Rímképlet a, a, x, a. (x = végtelen)
Fronttól jó nem várható
Ott halál uralkodó.
Ott nincsen életremény!
Élő is majd’ haldokló…
*
(HIQ
Ki fronton
Van, még él majd hal…
Túlélők?
Családja
Sírva vár reá…
Ha túlél!
Közben meg
Jók… a gazdagok?
Pénz-sokkban!
Vecsés, 2023. szeptember 1. – Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség -jelen- katasztrofális, történelmi sőt, háborús helyzetéről. Naponta láthatjuk híradókban a videókon… „Nyugaton a helyzet változatlan”
(leoninus duó)
„Jobb félni, mint megijedni!” De! Én már utálom a szomszéd háborút félni…
Naponta nyilatkoznak a hozzáértők: ’nem látni a végét’! Pedig ők tudva-értők!
A ’nyugatok’ messzehatókat adnak, az ellen-seregben meg mit fognak… akarnak?
Szakértők: ’ez a kommunizmus újjáéledése’! Hiszik, hogy nagy szeretet lesz a vége?
Ez már volt a történelemben hetven évig! Úristen… és hogy bíztak benne végig…
Lehet bármilyen társadalmi rend, látni, hogy társadalmakban pénz és butaság a rend…
*
(senrjú csokor)
Háború… helyzet!
Ölés eleje, vége.
Élvezi kaszás!
*
Hivatalosan
Háromszázezer halott!
Csak kint a fronton.
*
Millió fölött
A hozzánk menekültek…
Mi befogadunk.
*
Óvodás meg az
Iskolások ötezer.
Mai adatsor!
*
Mozgássérültek
Is várhatják behívót!
Halál így terjed.
*
Társadalom lesz
Majd élő és félárva.
Gazdag gazdagabb!
*
(3 soros-zárttükrös trió)
Híradók ma is bemutattak egy életben maradt, sebesült katonát,
Kórházban interjú! Nincsenek kezei és vak lett! Volt katonát…
Híradók ma is bemutattak egy életben maradt, sebesült katonát.
Drónok repülnek lövészárkok fölött, amiben vannak katonák,
Bemérés és a bomba pontos! Ők ezt nem tudják. Volt katonák…
Drónok repülnek lövészárkok fölött, amiben vannak katonák.
Már másfél éve özönlenek a menekülő család-töredékek,
Csak könnyes arcok, összetört lelkek, roncsolt eszek, ily’ életek…
Már másfél éve özönlenek a menekülő család-töredékek.
*
Kínai; „bambuszliget”: 4x 7 szótag, csi-csüe = „Zhuzchici” = Rímképlet a, a, x, a. (x = végtelen)
Fronttól jó nem várható
Ott halál uralkodó.
Ott nincsen életremény!
Élő is majd’ haldokló…
*
(HIQ
Ki fronton
Van, még él majd hal…
Túlélők?
Családja
Sírva vár reá…
Ha túlél!
Közben meg
Jók… a gazdagok?
Pénz-sokkban!
Vecsés, 2023. szeptember 1. – Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség -jelen- katasztrofális, történelmi sőt, háborús helyzetéről. Naponta láthatjuk híradókban a videókon… „Nyugaton a helyzet változatlan”
Ecset szőrén megelevenedik
Tubusokba relytett massza
S új életre indul
Vászonra tapadva
Kivirágzik a kéz
S az elme akarata
A színkavalkád terében
Fogantatás pillanatától
Az anyag-rezonancia összekeveredik
Festék s alany egyé válik
Ahogy a teremtés formája
Megszületik
Egy apró tovalépés
A megformált világ
Lét-harmóniájában
Tubusokba relytett massza
S új életre indul
Vászonra tapadva
Kivirágzik a kéz
S az elme akarata
A színkavalkád terében
Fogantatás pillanatától
Az anyag-rezonancia összekeveredik
Festék s alany egyé válik
Ahogy a teremtés formája
Megszületik
Egy apró tovalépés
A megformált világ
Lét-harmóniájában
Akkor is tél volt, amikor jöttél,
s épp olyan csikorgó hideg,
és én ott álltam nagykabátban,
várva, hogy hozzám siess.
Nem is éreztem azt, hogy fázom,
hiszen te fogtad a kezem.
Olyan meleg volt. Felhevített,
s éreztem, vérem pezseg.
Elindultunk, és kéz a kézben
sietve mentünk haza,
ahol feltörő kályhafényben
várt ránk a meleg szoba.
Az a tűz mely a kályhában égett
bennünk is nyomott hagyott,
s ahogy ott álltunk kéz a kézben,
lelkünk is lángot kapott.
Magara csapó tűznyalábok
mardostak, és az a láng
felégetett mindent, mi bántott,
s hirtelen semmi se fájt.
Sötét volt. És bár mind a ketten
tudtuk, hogy álom, csupán
ami megtörtént, mégis szép volt,
de ma már álom csupán.
s épp olyan csikorgó hideg,
és én ott álltam nagykabátban,
várva, hogy hozzám siess.
Nem is éreztem azt, hogy fázom,
hiszen te fogtad a kezem.
Olyan meleg volt. Felhevített,
s éreztem, vérem pezseg.
Elindultunk, és kéz a kézben
sietve mentünk haza,
ahol feltörő kályhafényben
várt ránk a meleg szoba.
Az a tűz mely a kályhában égett
bennünk is nyomott hagyott,
s ahogy ott álltunk kéz a kézben,
lelkünk is lángot kapott.
Magara csapó tűznyalábok
mardostak, és az a láng
felégetett mindent, mi bántott,
s hirtelen semmi se fájt.
Sötét volt. És bár mind a ketten
tudtuk, hogy álom, csupán
ami megtörtént, mégis szép volt,
de ma már álom csupán.
