(Bapeva)
Vagyok,
Már élek!
Ezt nem kérte,
Szülői parancs,
Hogy életre keljek.
Ha már vagyok, nem féltem,
De ennél jobbat reméltem.
Óvodásként, órákon múlott
Hogy nem haltam meg, hogy nem lett végem?
Ifjúságom összetörték, mi végre?
*
Vagyok,
Mert élek!
Már nem félek,
Hogy mi lesz velem.
Napok beszédesek,
Elátkozott vagyok én.
Hetedíziglen, de miért?
Mikor így semmi sem normális!
Ez határozó, uralja létem,
Nem tűrném, tennék bármit, ha lehetne!
*
Vagyok,
Még élek!
Ezt nem kértem,
Szülői parancs
Még annyira hatós!
Életminőségem is
Folyamatosan, de romlik.
Öregségi vágy, nem teljesült,
Már semmi nem fog beteljesülni!
Átokba zárva életem, de miért!
*

(Senrjú)
Élet, csorba kard,
Nem vág, de cipelni kell!
Csend és ködfüggöny?
*
Élet, csorba kard,
De vajh? mitől csorbult ki?
Csend beszélhetne?
*
Élet, csorba kard,
Ó, mily? nehéz cipelni!
Ködfüggöny, bezár?

Vecsés, 2020. november 12. Kustra Ferenc ? önéletrajzi írás: anaforás; bapeva és senrjú csokrokban.
A 10 soros ?bapeva? az én fejlesztésem. Kettő szótagszámmal kezdődik és soronként eggyel nő. Szótagelválasztás tilos. Rímkorlát nincs, használata nem tilos, de kötelező az írásjelek használata.

(3 soros-zárttükrös)
Ülök a vízpartomon, mint vízipók, a jövő mi lesz, arra várok,
Ki tudhatja kiszárad-e a vizem, de jóra, nem nagy kalkulálok?
Ülök a vízpartomon, mint vízipók, a jövő mi lesz, arra várok.

(Kínai versforma: "Yijiangnan" szótagszám: 3, 5, 7, 7, 5, rímképlet = xaxaa)
Szendereg
Bennem egy gyötrő,
S most feltörő gondolat.
Lesz-e még jobb, s szebb jövő,
Vagy reményölő?
*

Álmatlan éjjel perzselődök a vad napsütésben,
El is tikkadok ebben a nagy lehetetlenségben?
Álmatlan éjjel perzselődök a vad napsütésben.

Mit hozhat a sors, ha már kellőn ízesített levegőbuborékom sincsen,
Mert a kiszáradt vízinövények közt csak elakadok a buborék liftben?
Mit hozhat a sors, ha már kellőn ízesített levegőbuborékom sincsen.

(Kínai versforma: "Shiliuziling" szótagszám: 1, 7, 3, 5, rímképlet = aaxa)
Fáj?
Az életem kóceráj,
Mi vár még?
Üres a kéz-száj?
*

Béke kéne a földre, meg nekem a vizembe, hogy folytassam az utam,
Jó lenne még élni, nekem vízben grasszálni, hogy folytatódjon a futam?
Béke kéne a földre, meg nekem a vizembe, hogy folytassam az utam.

(Septolet)
Na, folyó,
Te vagy rohanó?
Van meló.

Intézkedj,
Leleményeskedj.
Adassék meg víznek?
Nekem, élménynek!

(Senrjú)
Periféria
A vízi élet partja.
Fűzág takarja.

(10 szavas duó)
Ember embert szeressen, ne öljön!
Álmokat szőjön, béke legyen földön!

Béke a földre, piszkos játékból elég!
Élni, élni kellene még!
Vecsés, 2019. december 26. ? Szabadka, 2020. november 28. ? Kustra Ferenc ? a 3 soros-zárttükrös -öket, a septolet -et és a senrjú -t én írtam. A kínai versformákat és a 10 szavas duót, szerző és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A kiegészítők címe: Élni kellene még!

Megint eltelt egy év és ünnepelünk,
Várakoztunk hosszan és öregedtünk,
Megint eltelt egy év és ünnepelünk.

Advent van először, gyertyák a szimbólumok,
Meggyújtjuk őket vasárnap... meg imádkozok,
Advent van először, gyertyák a szimbólumok.

Ma, várom magam,
Hogy este hazaérjek.
Advent elsőre...
Gyújtjuk az első gyertyát,
Kitárjuk szív-kapuját.

Első gyertyaláng kigyúl,
Szívünkben szeretet gyúl.
*

Az idő halad,
És ma, haza kell érnem!
Advent, második...
Most már két gyertyát gyújtunk,
Asztalnál imát mondunk.

Gyertyák fénye világít,
Lelkünk nyugalmat áhít.
*

Tél közeledik,
Este lesz, forralt bor is!
Advent harmadik...
Három gyertya lángja ég,
Szeretettel telik lég.

Meghittség a lelkünkben,
Hit, remény a szívünkben.
*

Megint elvoltam,
Hó esik. Úton voltam.
Advent negyedik.
Ég mind a négy gyertyaszál,
A Földre majd angyal száll.

Fényt áraszt négy gyertyaláng,
Megváltót küldi Atyánk.
*

Az
első
gyertyát ma
gyújtjuk, békét
sugall lelkünkbe
a
fénye,
második
ékes lángja
hitet szívünkbe
hint,
míg a
harmadik
ragyogása
reménnyel halmoz
el,
advent
utolsó
fénye, jelzi
a szent karácsonyt.

Vecsés, 2018. január 9. ? Szabadka, 2018. január 22. ? A 3 soros-zárttükrös versszakokat és a haiku csokrot én írtam. A tanka csokor verseit, és alulra a lánc-apeva csokrot, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe:?A mi adventunk?

Télidőben benne járunk,
karácsonyra készülődünk,
új egyházi évbe léptünk,
lélekben már ünnepelünk.

Várjuk megváltónk eljövetelét,
kis Jézusnak születését,
advent első vasárnapján,
lángra lobban lila gyertya.

Első gyertya a Hit szimbóluma,
másodiknak a Remény,
harmadvasárnap az Öröm,
majd lángra lobban a Szeretet.

Ekkor várjuk, hogy Jézusunk,
megérkezzen, megszülessen.

Csendes őszi hétvégén,
útra kelünk te meg én,
ősz a kedves évszakom,
útra kelünk vonaton.

Vonat füstje messze száll,
sok szép helyen meg - meg áll,
élmény ez az utazás,
napfény ragyog mi reánk.

Völgyről fel és völgyre le,
visz a vonat messzire,
remek ez az utazás,
csodáljuk a sok szép fát.

Zöld fenyők közt robogunk,
visz szerelem vonatunk,
hegyoldalnak árnyéka,
csodás fények játéka.

Másik oldal aranyban,
rásüt napnak sugara,
ősz színeit csodáljuk,
kézen fogva megállunk.

Boldogság így megállni,
forró csókot váltani,
madárdalra eszmélni,
szép szemedre ránézni.

Tova robog vonatunk,
sok szépséget csodálunk,
egymást nézve derülünk,
őszbe borult szerelmünk.

Ősz adta kirándulás,
veled kedves oly csodás,
fogd a kezem örökké,
nem baj hogyha jő' a tél.

E szerelem vonatunk,
oly' boldogan utazunk,
majd végállomáshoz ér,
utazásunk véget ér.