Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia - Filozófáció…
Optimista vagy pesszimista?
Pesszimista vagy optimista?
Optimistán legyek pesszimista
Vagy tán' pesszimistán optimista?
Mind a kettő az élet része,
Elhagyni lehetne? Mi végre?
A kérdés az előre adott,
Ki az, ki már szelet kifogott?
Ki az, aki már szelet fogott?
Van-e, ki már szelet megfogott?
A filozófiát már oly' régen kitalálták,
És a logikát is elég régen alkalmazzák.
A helyes útra a tanítónak van magyarázata,
Légy Te reális és legyél optimistán pesszimista.
Az optimizmus, főként a vágyak, a remény, áltatás,
Egy kis ború várás, mi jóra fordul... itt a megoldás.
Vecsés, 2015. április 22. – Kustra Ferenc József
Optimista vagy pesszimista?
Pesszimista vagy optimista?
Optimistán legyek pesszimista
Vagy tán' pesszimistán optimista?
Mind a kettő az élet része,
Elhagyni lehetne? Mi végre?
A kérdés az előre adott,
Ki az, ki már szelet kifogott?
Ki az, aki már szelet fogott?
Van-e, ki már szelet megfogott?
A filozófiát már oly' régen kitalálták,
És a logikát is elég régen alkalmazzák.
A helyes útra a tanítónak van magyarázata,
Légy Te reális és legyél optimistán pesszimista.
Az optimizmus, főként a vágyak, a remény, áltatás,
Egy kis ború várás, mi jóra fordul... itt a megoldás.
Vecsés, 2015. április 22. – Kustra Ferenc József
Hétköznapi pszichológia
Embernek végül is csak az arca ismerhető,
Ezt látjuk, ezt mutatja, tán’ ilyen ő… ez nem ő!
Arca mögött lakik ama szigorú valóság,
És csak nézzük, de nincsen semmi átláthatóság!
Lehet, hogy van kiskapu, a szem a lélek tükre?
Lehet! De ez lélekhez képest, csak kis mütyürke…
Sok mindent látni –de a legbensőt nem- a szemben,
Meg van, hogy a célszemély fordul, nincs velem szemben.
Mást nem is tudunk tenni, csak lehetőség, találgatunk,
Próbálgatjuk, hátha a lelke mélyébe belelátunk…
Ez bizony nehéz, mert fájó, téves eszmékre ad okot,
Így talán soha nem tudjuk meg, igazi állapotot.
A tűzhányó hegy is jéghideg kövekből áll,
De ha megmordul, ott kő, kövön is, csak szétmáll...
Vecsés, 2015. február 14. – Kustra Ferenc József
Embernek végül is csak az arca ismerhető,
Ezt látjuk, ezt mutatja, tán’ ilyen ő… ez nem ő!
Arca mögött lakik ama szigorú valóság,
És csak nézzük, de nincsen semmi átláthatóság!
Lehet, hogy van kiskapu, a szem a lélek tükre?
Lehet! De ez lélekhez képest, csak kis mütyürke…
Sok mindent látni –de a legbensőt nem- a szemben,
Meg van, hogy a célszemély fordul, nincs velem szemben.
Mást nem is tudunk tenni, csak lehetőség, találgatunk,
Próbálgatjuk, hátha a lelke mélyébe belelátunk…
Ez bizony nehéz, mert fájó, téves eszmékre ad okot,
Így talán soha nem tudjuk meg, igazi állapotot.
A tűzhányó hegy is jéghideg kövekből áll,
De ha megmordul, ott kő, kövön is, csak szétmáll...
Vecsés, 2015. február 14. – Kustra Ferenc József
Megfáradt szekeremet tolom,
nap mint nap el-elvonszolom
kikövezett, bágyadt ösvényen
csak úgy magam, ha nincsen öszvérem.
Felnőnek mellettem az út menti fák,
lombernyőjük lassan árnyékot ád`,
s barna fürtöm ezüstbe vegyül,
mint parányi csillag: ott legfelül.
Nap és a hold, víz és a föld,
tavasz a virággal, tél meg az imákkal,
ég a kékkel, az örök mindenséggel,
letérdelek utam végén - dicsőséggel!
nap mint nap el-elvonszolom
kikövezett, bágyadt ösvényen
csak úgy magam, ha nincsen öszvérem.
Felnőnek mellettem az út menti fák,
lombernyőjük lassan árnyékot ád`,
s barna fürtöm ezüstbe vegyül,
mint parányi csillag: ott legfelül.
Nap és a hold, víz és a föld,
tavasz a virággal, tél meg az imákkal,
ég a kékkel, az örök mindenséggel,
letérdelek utam végén - dicsőséggel!
A mesélő csönd,
Kifinomul, hallgatag.
Minden nesztelen
(OXIMORON)
A csönd maga lehet a nagy-hangtalan semmi,
Hogy nem legyen unalmas, zajt kell beszerezni...
(10 szavas)
Az igazi csönd hagyja, nap-sugarát,
Megvilágítani a szoba, lebegő porát!
*
A csönd lehet a békesség fő tényezője,
A csönd lehet a béke, kinevezett őre.
A csönd lehet eszköz a neszek figyeléséhez,
A csönd lehet eszköz a neszek leküzdéséhez.
(OXIMORON – 3 soros-zárttükrös –ben)
A teremtő csönd nem tűri a ló pata kopogását a homokban,
Lovat gyorsan elküldi, így ló pata zaja sem marad a nyomokban…
A teremtő csönd nem tűri a ló pata kopogását a homokban.
(OXIMORON bokorrímben)
Az óvó csönd harcba száll egy pici nyekkenéssel is,
Süvöltő sziréna inzultusát viseli mégis…
Bombázók jönnek, életmentés a legelső… csakis
*
A szeretetteljes csönd, nem rendelkezik jéghideg formalitással,
A szeretetteljes csönd, nincs töltve utálattal, csak odaadással...
A szeretetteljes csönd, olyan, mint egy jó-barát, nem tévelyeg mással.
Az erdei csönd a napsütötte gyönyörűség,
Ha a bagoly alszik, és nem huhog, az már elég…
Az őz is csak áll, néz, a csönd neki is tán' szépség.
A tóparton a horgász és a gém is, halkan-csöndben ücsörög,
Mindketten halra vadásznak, a vágyuk majd' hangosan dübörög,
A gém a fűzfa ágán, horgász alatta, alva elücsörög.
A csönd maga a nyugalom, ha erdei padon ülve mélán hallgatjuk,
A közbeszóló madárrikoltás meg segít is, így talán megfoghatjuk…
(OXIMORON)
A csönd jó halk, mint egy néma kacsa és várja égi jutalmát,
A készülő felhőzet közt villám lángol, küldi csattanását!
A csönd elázva csak néz, nem érti, miért érdemli a sorsát!
*
A csönd, fekete estén fölül a lovára és körbejárja az időtlen birtokát...
Nagyon fölmérgeli a vonító kutya, pedig csak fontoskodva őrzi a háztáját…
A jó-érzésű csönd sajnálkozva, néma-halkan zokog a temetésen,
És bánatát csak fokozza a koporsóra zuhanó röggel az élen,
Rézfúvósok rikoltó zenéje, nem egy finom altatódal… mi vétlen.
A front csöndje a közeledő halál harmonikus zenéje,
Ha lecsap az akna, már költözik is messze, ez nem kenyérje…
A baj, akkor inzultál váratlanul, ha a csönd eluralja az agyat,
Fel is lép, ha hazafelé a kirakatban nem ismered meg magadat.
Hidegét hozza a tél fagyos-havas csöndje,
Mi hangosan hógolyózhatunk ökörködve.
A csönd és én, gondolhatjuk, hogy a monoton, hallható zaj véletlen?
Vonatozva… sínvég kattogva eléri nálam, hogy a csend kéretlen?
*
A szerető csönd
Gyengéd-halkan beborít.
Hallgatag magány?
Vecsés, 2018. október 19. – Kustra Ferenc József
Kifinomul, hallgatag.
Minden nesztelen
(OXIMORON)
A csönd maga lehet a nagy-hangtalan semmi,
Hogy nem legyen unalmas, zajt kell beszerezni...
(10 szavas)
Az igazi csönd hagyja, nap-sugarát,
Megvilágítani a szoba, lebegő porát!
*
A csönd lehet a békesség fő tényezője,
A csönd lehet a béke, kinevezett őre.
A csönd lehet eszköz a neszek figyeléséhez,
A csönd lehet eszköz a neszek leküzdéséhez.
(OXIMORON – 3 soros-zárttükrös –ben)
A teremtő csönd nem tűri a ló pata kopogását a homokban,
Lovat gyorsan elküldi, így ló pata zaja sem marad a nyomokban…
A teremtő csönd nem tűri a ló pata kopogását a homokban.
(OXIMORON bokorrímben)
Az óvó csönd harcba száll egy pici nyekkenéssel is,
Süvöltő sziréna inzultusát viseli mégis…
Bombázók jönnek, életmentés a legelső… csakis
*
A szeretetteljes csönd, nem rendelkezik jéghideg formalitással,
A szeretetteljes csönd, nincs töltve utálattal, csak odaadással...
A szeretetteljes csönd, olyan, mint egy jó-barát, nem tévelyeg mással.
Az erdei csönd a napsütötte gyönyörűség,
Ha a bagoly alszik, és nem huhog, az már elég…
Az őz is csak áll, néz, a csönd neki is tán' szépség.
A tóparton a horgász és a gém is, halkan-csöndben ücsörög,
Mindketten halra vadásznak, a vágyuk majd' hangosan dübörög,
A gém a fűzfa ágán, horgász alatta, alva elücsörög.
A csönd maga a nyugalom, ha erdei padon ülve mélán hallgatjuk,
A közbeszóló madárrikoltás meg segít is, így talán megfoghatjuk…
(OXIMORON)
A csönd jó halk, mint egy néma kacsa és várja égi jutalmát,
A készülő felhőzet közt villám lángol, küldi csattanását!
A csönd elázva csak néz, nem érti, miért érdemli a sorsát!
*
A csönd, fekete estén fölül a lovára és körbejárja az időtlen birtokát...
Nagyon fölmérgeli a vonító kutya, pedig csak fontoskodva őrzi a háztáját…
A jó-érzésű csönd sajnálkozva, néma-halkan zokog a temetésen,
És bánatát csak fokozza a koporsóra zuhanó röggel az élen,
Rézfúvósok rikoltó zenéje, nem egy finom altatódal… mi vétlen.
A front csöndje a közeledő halál harmonikus zenéje,
Ha lecsap az akna, már költözik is messze, ez nem kenyérje…
A baj, akkor inzultál váratlanul, ha a csönd eluralja az agyat,
Fel is lép, ha hazafelé a kirakatban nem ismered meg magadat.
Hidegét hozza a tél fagyos-havas csöndje,
Mi hangosan hógolyózhatunk ökörködve.
A csönd és én, gondolhatjuk, hogy a monoton, hallható zaj véletlen?
Vonatozva… sínvég kattogva eléri nálam, hogy a csend kéretlen?
*
A szerető csönd
Gyengéd-halkan beborít.
Hallgatag magány?
Vecsés, 2018. október 19. – Kustra Ferenc József
Hétköznapi pszichológia…
Álmod álarca folyvást fedi arcodat,
Te meg gyűrőd aztat, állandó harcodat…
Álmod álarca folyvást fedi arcodat.
El vagy tévedve mert tán' azt hiszed, hogy ez maga az élet?
Ismertelek én kicsiként, az az életed vajh’ mivé lett?
El vagy tévedve mert tán' azt hiszed, hogy ez maga az élet?
Tudd, hogy az elleneid is álarcot viselnek,
Tükörbe soha talán (minek?) bizony nem néznek…
Tudd, hogy az elleneid is álarcot viselnek.
Álarc, függöny, fürdő ajtó… mögé rejted arcodat,
Ahelyett, hogy fölvállalnád… te csak vivod harcodat…
Álarc, függöny, fürdő ajtó… mögé rejted arcodat.
Lényedet mindenki elől vehemensen rejtegeted,
Lényed aljas, sorsvalódat meg zárt ködbe temetgeted…
Lényedet mindenki elől vehemensen rejtegeted.
A lelkiséged nem magvas, hanem egy ordas… avas,
Álszentségben cipeled sorsodat, de így nem hamvas…
A lelkiséged nem magvas, hanem egy ordas… avas.
Látom, elvetemült vagy Te, tükörbe nézés sem segít,
Látom elvetemült vagy jól megváltoztál… a mindenit...
Látom, elvetemült vagy Te, tükörbe nézés sem segít.
Vecsés, 2024. február 4. -Kustra Ferenc József
Álmod álarca folyvást fedi arcodat,
Te meg gyűrőd aztat, állandó harcodat…
Álmod álarca folyvást fedi arcodat.
El vagy tévedve mert tán' azt hiszed, hogy ez maga az élet?
Ismertelek én kicsiként, az az életed vajh’ mivé lett?
El vagy tévedve mert tán' azt hiszed, hogy ez maga az élet?
Tudd, hogy az elleneid is álarcot viselnek,
Tükörbe soha talán (minek?) bizony nem néznek…
Tudd, hogy az elleneid is álarcot viselnek.
Álarc, függöny, fürdő ajtó… mögé rejted arcodat,
Ahelyett, hogy fölvállalnád… te csak vivod harcodat…
Álarc, függöny, fürdő ajtó… mögé rejted arcodat.
Lényedet mindenki elől vehemensen rejtegeted,
Lényed aljas, sorsvalódat meg zárt ködbe temetgeted…
Lényedet mindenki elől vehemensen rejtegeted.
A lelkiséged nem magvas, hanem egy ordas… avas,
Álszentségben cipeled sorsodat, de így nem hamvas…
A lelkiséged nem magvas, hanem egy ordas… avas.
Látom, elvetemült vagy Te, tükörbe nézés sem segít,
Látom elvetemült vagy jól megváltoztál… a mindenit...
Látom, elvetemült vagy Te, tükörbe nézés sem segít.
Vecsés, 2024. február 4. -Kustra Ferenc József
