Bók neked,
Hegynyi csók veled…
Imádlak!
Tűz vagy bennem perzsel szavad, csókod édes íze bennem marad.
*
Bókolok,
De csókolnálak…
Imádlak!
Szavaddal szívemet gyöngéden átöleled... forró csókjaimmal felelek neked...
*
Szeretet
Bókolásomhoz.
Imádlak!
Éltet szíved, tündöklő fényed ragyog, imádlak, vágyam hozzád szárnyal, lobog.
*
Bókokhoz
Jöszöl-e Te már?
Imádlak!
Lángod éget, úgy remeg testem, szóval hívsz, s már eszem vesztem.
*
Szeretés,
Át kell, hogy menjen.
Imádlak!
Érzem a szereteted minden pillanatban és reszket szívem a mellkasomban.
*
Bók neked,
Veled szeretni!
Imádlak!
Vágyban szívem, hogy veled összeérjen... s hozzád lelkem is, szelíden térjen.
Vecsés, 2025. május 12. – Siófok, 2025. május 13. írtam: romantikus HIQ csokorban. Alá a romantikus leoninusokat szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.
Hegynyi csók veled…
Imádlak!
Tűz vagy bennem perzsel szavad, csókod édes íze bennem marad.
*
Bókolok,
De csókolnálak…
Imádlak!
Szavaddal szívemet gyöngéden átöleled... forró csókjaimmal felelek neked...
*
Szeretet
Bókolásomhoz.
Imádlak!
Éltet szíved, tündöklő fényed ragyog, imádlak, vágyam hozzád szárnyal, lobog.
*
Bókokhoz
Jöszöl-e Te már?
Imádlak!
Lángod éget, úgy remeg testem, szóval hívsz, s már eszem vesztem.
*
Szeretés,
Át kell, hogy menjen.
Imádlak!
Érzem a szereteted minden pillanatban és reszket szívem a mellkasomban.
*
Bók neked,
Veled szeretni!
Imádlak!
Vágyban szívem, hogy veled összeérjen... s hozzád lelkem is, szelíden térjen.
Vecsés, 2025. május 12. – Siófok, 2025. május 13. írtam: romantikus HIQ csokorban. Alá a romantikus leoninusokat szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.
Csendes folyó,
Tengerekbe torkoló,
Életnek életet adó.
Aranyként ragyogó szép álom.
Fénylő éjjel,
Könnyen elfoszló kétely,
Örömhírt táncol a néppel.
Ezüstös csodaszép holdvilág.
Vörös égen,
Tulipánok a réten,
Csodás illatukkal éppen.
Rubintos aranyló napvilág.
Tengerekbe torkoló,
Életnek életet adó.
Aranyként ragyogó szép álom.
Fénylő éjjel,
Könnyen elfoszló kétely,
Örömhírt táncol a néppel.
Ezüstös csodaszép holdvilág.
Vörös égen,
Tulipánok a réten,
Csodás illatukkal éppen.
Rubintos aranyló napvilág.
Sétáltunk a tavaszban…
Sétálunk a Balaton partján, lágy szél rebben, vízfelület enyhe stresszben.
Szívem csendben lépked veled, tavaszi szél simít, mint kezed.
Nagy meleg igy kora estvére elcsitult, sugárkéve fénye lehalkult.
Nézlek, ahogy a nap lecsorog, a víztükrön aranyhíd ragyog.
Egy kiránduló hajó hullámokat ver, nézzük… parti sziklák közt kever…
A hajó zaja már messze suhan, csak mi vagyunk és a tó, az alkonyban.
Vecsés, 2025. április 9. – Siófok, 2025. április 10. -Kustra Ferenc József- a páratlan leoninusokat én írtam, a páros sorokat: szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.
Sétálunk a Balaton partján, lágy szél rebben, vízfelület enyhe stresszben.
Szívem csendben lépked veled, tavaszi szél simít, mint kezed.
Nagy meleg igy kora estvére elcsitult, sugárkéve fénye lehalkult.
Nézlek, ahogy a nap lecsorog, a víztükrön aranyhíd ragyog.
Egy kiránduló hajó hullámokat ver, nézzük… parti sziklák közt kever…
A hajó zaja már messze suhan, csak mi vagyunk és a tó, az alkonyban.
Vecsés, 2025. április 9. – Siófok, 2025. április 10. -Kustra Ferenc József- a páratlan leoninusokat én írtam, a páros sorokat: szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.
Szép keleti napsugár,
A vadon ébresztője,
Természet éled, ha fényed elér már,
Hegyek fagyos tetejére.
Te vagyon e szülője,
Szép fenyvesek gyöngyszeme,
A fényed, mely ránk talál, szívünk ügye,
Óh, viharok üldözője.
Ha egyedül lennénk itt,
Te ránk ragyogsz fényeddel,
Te vagy éltetőnk, mely sokszor tovább vitt,
Bajtársunk leszel örökre.
A vadon ébresztője,
Természet éled, ha fényed elér már,
Hegyek fagyos tetejére.
Te vagyon e szülője,
Szép fenyvesek gyöngyszeme,
A fényed, mely ránk talál, szívünk ügye,
Óh, viharok üldözője.
Ha egyedül lennénk itt,
Te ránk ragyogsz fényeddel,
Te vagy éltetőnk, mely sokszor tovább vitt,
Bajtársunk leszel örökre.

Értékelés 

