Csikorgó ,hideg téli szél fúj,
s a napsütötte ablakon
nem látni mást,csak jégvirágot,
s lecsüngő kristály jégcsapot.

Mint őszi szél,szelíden sóhajt,
szemében sápadt fény ragyog,
de mégis,lelkével fel olvasztja
a kristályfényű jégcsapot.

Látod? Olvadok én is!
Mint a lecsurgó jégcsapok,
átszőve halvány fénnyel,
s arcomon halvány fény ragyog.

Még hozzád űz és hozzád fűz
ezernyi gondolat,
még látom néha elmosódva
a ködben arcodat.

Még hozzád szól és hozzád száll
ezernyi sóhajom,
de ne gondold hogy elvakít
csapongó tegnapom.

Még itt vagyok,de holnap már
ki tudja hol leszek?
Még várok rád,de holnap már
hiába keresel.

Most elmegyek,bár miattad
szememben könny ragyog,
Ma én sírok,de holnap tán
a te könnyed csorog.

Van Minden, mi lelkednek szép,
van sok Szép, mely szívedben ég.
Van Lelked, nem vagy egyedül,
tested lelkeddel egyesül.

Van Szeretet, amely éget,
van Fény, amely Téged éltet.
Van Öröm, mely könnyet fakaszt,
van Hála, mely könnyet apaszt.

Van Társ, aki EGY és IGAZ,
van Ima, léleknek vigasz.
van Csillag, mely Neked ragyog,
van Szívem, mely Érted dobog.

Van Mosolyod, mely simogat,
van Boldogság, mely dalt fakaszt.
Van Élet, mely csak a Tied,
van Istened és van Hited.

Van Minden, mi lelkednek szép,
nem is kell több, ugye elég!

Mama ne sírj! A kedvemért!
Hisz itt vagyok neked!
Én sokkal szebben ragyogok
minden csillag helyett.

Mama ne sírj!Hisz láthatod,
én itt vagyok veled!
S csöppnyi ujjammal átfogom
reszkető kezed.

Mama ne sírj!Majd ráhajtom
válladra kis fejem.
Látod?Már nem is fáj semmid
ha itt vagyok veled.

Mama látod?Már mosolyogsz!
én is azt teszem.
Elűzöm minden bánatod
ha itt vagy én velem.

Tudod e mit jelent néha
egyetlen szó,egy forró ölelés?
Tudod e mit jelent nevetni,
miközben épp a szíved tépik szét!?

Tudod e mit jelent ragyogni,
mikor eltakarják tőled a napot?
Tudod e mit jelent keresni
a borult égen egyetlen csillagot!?

Tudod e mit jelent néha
egyetlen szó ,mely emlékedben él?
Tudod e mit jelent temetni
a fájdalmat, mely szíved tépi szét.

S tudod e mit jelent néha
padlóról felállni, s újrakezdeni?
Ha nem tudod hiába próbálsz,
sosem fogsz engem megérteni!