Édesanyám aki életet adtál nekem,
most csakis rád emlékezem.
Mindig vigyáztad minden léptemet,
fogtad szorosan az én két kezem.

Beteg voltam vigyáztál rám, óvtál engem,
a szereteteddel gyógyítottad a lelkem.
Mindig, minden pillanatban mellettem álltál,
ha sírtam könnyeimet törölve vigasztaltál.

Fent az égen te vagy a legfényesebb csillag,
onnan figyelsz rám és vigyázod utamat.
Tudom, hogy ott vagy, hisz minden este látlak,
úgy ragyogsz kivilágítod az eget és a holdat.

Szeretlek és örökké szeretni foglak téged,
most búcsúzom tőled de nem végleg.
Vár téged egy új világ a mennyországban,
de a szívemben örökre őrizni foglak Édesanya.

Szemedbe nézek tekintetedtől elolvadok,
csillagok ragyognak egy pillantásodtól.
Szemed mosolya többet ér ezer szónál,
tudom mit mondanál mielőtt meg szólalnál.

Amikor szemedbe nézek látom a vágyat,
karjaid ölelését és édes csókodat, ajkadat.
Érzem kezed ,hogy fogod és halk sóhajtásod,
szerelmedet mikor ajkaddal, ajkamat csókolod.

Amikor szemedbe nézek még az idő is elszáll,
a szerelem lángra gyúl szívünkben immár.
A vágy, s a szerelem vezérel mindkettőnket,
dobogó szívedet hallom szívemhez közel.

Amikor szemedbe nézek látom.önmagamat,
látom, hogy szívem szerelme örökké tart.
A te a szíved szívemben dobban ezerszer,
lelkem, lelkemmel eggyé vált csendesen.

Ròlad muzsikál az én szívem,
hozzád fűz szerelmem kedvesem.
Hosszú éjszakák, hosszú nappalok,
szívemnek hangján, szívedhez szólok.

Hosszú forró nyár, csillagfényes éj,
szívem azt suttogja, tiéd vagyok én.
Nincs tér, távolság, csak a végtelen,
érezd szívem ritmusát, veled vétkezem.

Csendben átölelsz, szorosan hozzám bújsz,
lecsókolom könnyeid, mi arcodon lecsordul.
Megfogom kezed, szívemre helyezem kedvesem,
könnyeim nem titkolva, érzem szívem megremeg.

Szívemnek hangjában, te vagy minden szólam,
betűim hadában, sorokban a szavak.
Rímeket alkotva, mind szívedhez szólnak,
szíved megremeg, ajkad hallgatag.

Szívből írhatok papírra vethetem,
tollamból a tinta, el nem fogy kedvesem.
Örök a tűz mi ki nem oltható,
szavakkal ez az érzés le nem írható.

Örök a fény veled a ragyogás,
szívemben, szíved minden dobbanás.
Örök ez a tűz, örök ez a varázs,
minden szép érzés, veled a mennyország.

Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok,
mondjátok meg neki, mennyire odavagyok.
Hiányzol nekem drága Édesanyám,
sírok utánad minden egyes éjszakán.

Nem vársz már engem, üres a ház,
nélküled az életem üres és sivár.
Borzasztó élnem nélküled,
hiányzik a gondoskodó szíved.

Két karod ölelése, öröm az arcodon,
vidám nevetésed, gyönyörű mosolyod.
Szerető karjaidban megnyugodtam,
hozzád futottam ha szomorú voltam.

Nem vagy már itt csak az emlékek hada,
ami belülről tép szét, szívemet mardossa.
Temetőbe sírodra koszorút viszek,
ott térdeplek és imádkozom Érted.

Ugye látsz engem a mennyek kapujából,
hogy nekem mennyire hiányzol?
Óvjanak az angyalok odafent Téged,
vigyázzák minden egyes lépted.

Nézz a szemembe és lásd a vágyat benne,
ahogy azt kívánom bárcsak szád, a számon lenne.
Lásd meg benne a vágy tüzét, amely úgy ragyog,
mintha szemembe költöztek volna a távoli csillagok.

Ölelj magadhoz, szorosan ölelj át,
szívd mélyen magadba a hajam illatát.
Érzed, ahogy a vágytól már mindenem remeg,
érezni szeretném a testemen a kezed.

Szinte izzik vérem, elindul a varázs,
bőröd, bőrömhöz ér, perzsel, mint a parázs.
Körülöttünk minden a feledésbe zuhan,
ahogy testünk a vágy szárnyain a csillagokig suhan.