Idő 
Értékelés 
Értékelés Egész szerelmem annyi volt csak: r>Hogy láttalak, szemedbe néztem, r>Egy mosolygásod volt csak minden, r>De nekem elég volt egészen. r>r>És én úgy őrzöm e mosolygást, r>Miként a napsugárt a tenger, r>Elrejtve mélyen, szomorúan r>És - végtelen nagy szerelemmel.
A fejüket a tenyerükbe véve r>úgy nézik egymást, r>mint akik nem látták már ezer éve, r>dajkálva lassan, elringatva gyöngéd, r>szép mozdulattal r>testük csodásan-égő drágagyöngyét, r>majd szájukat a csókhoz igazítják, r>keresve átkozott-zárt életüknek r>a nyitját, r>de tétováznak még, várnak sokáig, r>eltávolodnak, úgy tekintenek föl r>a messze mámor ködbe fúlt fokáig r>boldogtalan szemük széjjelmeresztett, r>nagy csillagával, hogy magukra öltsék r>a könnyű vágyat, mint nehéz keresztet, r>és szájuk és szemük és benn a lelkük r>reszket.
Mint a szerelmes járja szép párjával r>Menüetje keccsel teljes lépteit, r>S ígézi a szála torlott rendeit r>Enyelgő vissza- s vissza-fordultával: r>r>Honnom Ausonia narancsgallyával r>Körűlölelve főm szép fürtjeit, r>Úgy járom én kobzom lejtéseit, r>Két négyét összefűzve két hármával. r>r>Gerézd övedzi mostan homlokom; r>Ott, hol Tokaj nyújt nektárt istenének, r>Víg szárnyokon kél a nem-hallott ének. r>r>E szép vidék lőn kedves birtokom; r>Egy új Tibull itt megdicsőjtett engem, r>S én őtet és hölgyét örökre zengem.
Hiába lettél nagy, dicső hős, r>Padisah vagy orosz cár, dölyfös, r>Ki nabucoi érzetében r>Nem tudja már, hogy hova lépjen. r>r>Szivedben újuló tavasszal r>Találkozol egy gyermekarccal, r>Ki rózsaláncot vet nyakadba, r>Bár láthatatlant, s meg vagy fogva. r>r>Ki ura vagy a seregeknek, r>Kit népek, országok rettegnek, r>E szép szemeknek sugarától r>Remegsz, a földön csúszol-mászol. r>r>Nyögsz térdre esve, jársz négy-kézláb. r>Nyom a fejedre csörgő sipkát. r>Csinál belőled nagy bolondot, r>És okosan, mert így vagy boldog. r>r>Ne bánd, akárki vagy, barátom, r>Hogy így van itt e szép világon. r>Hogy e kicsiny bársony kezecskék r>E földön sorsodat vezessék. r>r>Hogy egy parányi, láthatatlan r>Szikrában oly nagy hatalom van. r>A dinamitnak egy morzsája r>Nagyobb úr, mint a Himalája. r>r>Tövébe, hogyha akna fúrva, r>Egy öntudatlan gyermek újja r>Érintse meg és hurrah, egyben r>A Csimborasszo légbe röppen.r>
I r>r>Úgy leltem rá: bimbó volt az ág hegyén, r>még meg sem ébredt, s föleszméltem én: r>álmom mélyebb álomemlékbe hullt; r>szem a szemtől, száj a szájtól tanult, r>S álmom szétvált egy tűzcsík mentiben; r>ahol álltunk, fény dermedt a vizen: r>szűrt holdfény - messze halk madár csipog; r>rezzent a víz, s fölrezzent ő is ott. r>r>II r>r>Megáradt levegőben jött felém, r>maga a változás, öntűzkörén. r>Néztem, ott járt köztem s a hold között; r>kő és bokor táncolt, föl-fölszökött; r>megfogtam árnyát, hogy a fény apadt: r>elfordultam, s előttem maradt. r>S a lomb szivéből madár énekelt. r>Szélre vágyott, mert engem szél ölelt. r>r>III r>r>Sértetlen élhet csak a szerelem. r>Alig pihegett, hallgatott velem. r>Egy kismadár körözve szállt fölénk, r>pettyes erdőből őz jött, lesve ránk. r>Ki emlékszik - kétked. Tehet-e mást? r>Kőbe rúgtam, s lestem a csobbanást. r>Ő neszek nyelvét tudta: - az erény, r>mit tőle kaptam, attól élek én. r>r>IV r>r>Teste a szélben szilárdan megállt; r>árnyunk elvegyült, s lengve körbe szállt; r>s lett fényes tenger Tőle a mező, r>s gyermek én, tűz-vízzel játszadozó; r>s fönt lebegtem egy hullám taraján, r>nedves farönk. Tűzben dalolt a szám. r>S a végtelen határán meglepett r>szerelmem - s végre önmagam leszek.
