Idő 
Értékelés 
Értékelés Te csendes éjnek királynéja, r>Endímion szép barátnéja, r>Te ott a fél felhő megett! r>Ints hallgatást nárcisz pálcáddal, r>S halkán nyomd pamut-hintócskáddal r>A harmattól nyirkos eget. r>r>Te is, főldünknek férje s bátyja, r>Míg a magánosság barátja, r>Coelus! terád bámészkodik, r>Tekints le milliom szemeddel r>S halld meg könyörűlő szíveddel, r>A hűség mint búslakodik. r>r>Ti fájdalmim sokszor hallátok, r>Ti aggó éjjelem tudjátok, r>Tudjátok, mért nem alszom én. r>Ti láttátok, mely bús lélekkel, r>Mely bágyadtan s könnyes szemekkel r>Kesergettem Lilla nevén. r>r>Ah! A Lilla mennyei szíve, r>Orcája, a kellemek míve, r>Megvarázsolta szívemet, r>És bár Ámor kohában élek. r>De tüzemről beszélni félek, r>Hogy meg ne vessen engemet. r>r>Pedig tán nem indúlatja r>A nemes lángot bészívhatja, r>Vagy, óh, vagy tán már érez is. r>De hátha édes aggodalma r>Más boldogabbnak a jutalma? r>Óh, félek is, reménylek is. r>r>Ti álomhintő istenségek! r>Kiknél az éji jelenségek r>Ezer formában lengenek, r>Míg öszvehajlott szempillái, r>Mint a tulipánt fályolkái, r>Testvéresen szendergenek: r>r>Kűldjetek egy képet elébe, r>Ki, mint én, szíve kétségébe r>Halvány, bágyadt és hű legyen, r>És egybegyűlt sohajtásomnak r>Ködjébe burkolva, kínomnak r>Mélységéről vallást tegyen. r>r>Vallja meg könnyező szemekkel, r>Rebegő nyelvvel, nyílt kezekkel, r>Hogy ő szép, és én szeretem. r>Akkor tán édes nyúgalmában r>Részt vévén a más fájdalmában, r>Ezt nyögi: Én is szeretem. r>r>Óh, de tán most is álmot látok r>Óh, akkor, akkor példázzátok r>Előmbe szép bálványomat: r>Ah, mert bár eddig sok kín sértett, r>E kép, e mennyei kísértet r>Visszaigézi nyugtomat.r>
Őrjöngök, Rád ha néznek, r>Szeretne ütni két kemény ököl, r>Hogy útálom ízét a sárga méznek, r>Agyamban hogy csak arcod tündököl, r>Hogy megvetem szelét az élet-vésznek r>S haraggal bámulok az égre föl r>S ha sírni kéne, könnyeim is késnek r>S belőlem minden jóérzést kiöl. r>Szerelem ez? vagy, haj nem is tudom csak, r>Csak azt tudom, hogy megbolondulok, r>Bronzajkaim, mint gyáva koldusok, r>Csókmorzsáért könyörgenek - agyoncsap, r>Érzem, szaladj, rohanj kezem elől! r>Ihaj! ha egyszer öklöm öldököl, r>Ideráncigállak, nézd kevélyen, büszkén r>Hogy zúz sebet e gyáva két ököl r>S csókolj bolondul holtak füstös üszkén. r>Akarom kezeimbe sodorni hajad, r>Akarom megizelni telér ajakad, r>De mondd nekem, ki eddig nem is hittem, r>Karodban él az ifju Életisten!r>
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel, r>lángoló karral, lángoló lábbal r>rohantál az éjszakába, kigyújtva az eget, r>gyalog és kocsikon, a találka helyére, r>sokkal előbb, mint ő jöhetett volna. r>Mégis jobb volt ott. Égni, egyedül is, r>mint eleven fáklya. Ott valami érzett r>belőle, igéret, az a jó jövendő, r>mely majd eljön oda, s a semmiség, üresség, r>minden, mi körülvett, az idegen világ is, r>ő volt már. Ott volt már az ő távolléte.r>
Psyche bíbor kebeléből r>Repülj le felém, r>Eged fényes aetheréből r>Csöpögtesd belém, r>Óh, Szerelem! malasztaid r>Mennyből eredt balzsamait. r>r>Hol van lelkem rokonfele? r>Jer, jelentsd ki már! r>Repülj kebelembe vele, r>Szívem alig vár; r>Repdez, mint Noé galambja, r>De enyhelyét nem láthatja. r>r>Bennem mélyen metszve lelem r>Szép ideálját, r>Pygmalionként ölelem r>Kedves bálványát, r>De meg nem lelkesíthetem, r>Csak tűnő képét kergetem. r>r>Hozd el, hozd Zephyr-szárnyakon r>Már valahára, r>Ki ágyamhoz mécset gyújtson r>Psyche módjára; r>S ha majd a szent forrást issza, r>Ismét add ölembe vissza. r>
Te harmatnál és dérnél kevesebb, r>mit nap emészt, holtabb, mint a halott, r>ki egykor élt. Nem hagytál soha ott, r>mert nem jöttél, el sem vesztettelek, r>mert nem bírtalak; nem hirdetheted, r>hogy egész vagy, nem őrzi hát tagod r>a föld, hol lábad nyomot nem hagyott, r>mert hol test nincs, ott lélek sem lehet. r>Délibáb vagy benső pusztám fölött, r>bolyongtál csak, míg meg nem alkotott r>hősége elmém hullámainak. r>Mert ha hiányod búsít, rájövök, r>hagy csak magamból egy részt gyászolok, r>ki nulla lettem mínuszod miatt.r>
