Idő 
Értékelés 
Értékelés Ez már aztán az élet! r>Az egész éven át r>Föl és alá kószálom r>A két magyar hazát. r>r>Vándorlok Magyarország r>Dicső térségein r>S testvére, a szép Erdély r>Regényes bércein. r>r>Rónákról nézek távol r>Hegyek tetőire, r>És hegytetőkről nézek r>Távol rónákra le. r>r>Füvetlen fátlan puszta r>S vad erdős rengeteg r>Szép panorámaképen r>Előttem ellebeg. r>r>Ott városok harangja, r>Itt mezei kolomp, r>Amaz drámákat és ez r>Tündérregéket mond. r>r>Itt egy sötét nagy kastély r>Taszít magátul el, r>Ott egy fejér kis kunyhó r>Barátként üdvezel. r>r>Előre, csak előre, r>Nagy messze még a cél; r>Tovább, tovább mindegyre, r>Gyorsan miként a szél. r>r>Mi kéj, így kóborolni r>Hegyen és völgyön túl, r>Mi kéj! mint dagad keblem! r>S erszényem mint lapúl! r>
Kürtét vadász zendíti meg, r>Fellázad minden út; r>Reng bérc és völgy és rengeteg, r>Az őz riadva fut. r>Én védtelent nem üldöznék; r>Szelíd vagyok, s ha számban ég r>Kék füsttel a pipa, r>Tőlem, kis őz, pihensz mindég r>Ernyőd sátoriba. r>r>Mért lángol a busúlt vitéz? r>Harcot nem szeretek. r>Ott vér miatt pirúl a kéz, r>Dúlván mint fergeteg. r>Düh gyúljon ádáz lelkeken; r>De nékem égjen csöndesen r>Kék füsttel a pipa; r>Mást hordhat véres telkeken r>Tajtékzó paripa. r>r>Viraszt a bölcs, gondol sokat, r>S itt, s ott, s mindenfelé, r>Eget, földet míg hányogat, r>Csak a hibát lelé. r>Jámbor, miért epedsz mindég? r>Jőj, gyújts reá; ha vígan ég r>Kék füsttel a pipa, r>Derűl előtted föld és ég, r>S nem lesz sehol hiba. r>r>S te kit gyötör vad szerelem, r>Szenvedsz igád alatt, r>S gyötrelmeden kél gyötrelem, r>Forrván baloldalad, r>Vidúlj! örök bú nem tenyész; r>Im így tanít s enyhítni kész r>Kék füsttel a pipa. r>Kín s kény, miként füst kél s enyész, r>Más lép nyomaiba. r>r>Sovárg, eped, szaguld, csapong r>Az ember untalan, r>Bár kedv és szándék, tett és gond r>Lesűlyed nyomtalan. r>Sok jót, dicsőt föld gyomra zár; r>Leomla sok királyi vár, r>S kék füsttel a pipa r>Bolyongó vándor ajkán már r>Ott ég romaiba. r>r>Pest, 1826. novemberr>
Savanyun, csonkán, nagy mezők fölött, r>Talán tizedszer ílyképp, megrabolt, r>Balog utasként ballag át a Hold. r>r>Arcán vén kópék fáradt mosolya r>S alant szörnyedt, bús sóhajba vesző r>Kínjaival mered föl a mező. r>r>Forradásos mező, fukar, kopár, r>Rothasztó testét gúnyos, halk, hideg r>Fényével a Hold öntözgeti meg. r>r>S fagyos fényben e nagy hulla terül, r>De messze szélén félénk vándorul r>Egy lyány csókos férfiára borul. r>r>Mintha sohse járt volna itt Halál, r>Az Élet, ez az eltörött derék, r>Kígyós örömmel üti föl fejét. r>r>S mert Földre nézni csókért küldetett, r>A Hold ujjongva, bízón kiragyog r>S száz halál-bűnért küld bocsánatot.r>
Bizony, ha élek, r>Talán én is lantot cserélek, r>Hiszen még máma r>Abroncsozza lelkem a fáma. r>r>És hogyha holnap tetszenék, r>Jönnének más húrú zenék, r>Új hírek és új aggodalmak. r>De befűtött az Úr a dalnak, r>Ha ilyen könnyen lebben el r>A hit, a máj és a tüdő r>S mint költők hívják: a kebel. r>r>Bizony, ha élnék, r>Életemet halálnak vélnék, r>Mert élnék ócskán r>Túl minden ringy-rongy földi jócskán. r>r>És hogyha holnap tetszenék, r>Van élet és halál elég. r>Van össz-vére e szép kettőnek: r>Szülő-ágynak és temetőnek. r>A bölcs ember sírva mulat, r>De végül minden egyszerű: r>Egy úri, hősi mozdulat. r>r>Bizony, ha holnap r>Hír-abroncsaim szétbomolnak, r>Szabad-szebben r>Lélek nem hullt szét lelkesebbenr>
Minden vígasság tőlem eltávozott, r>Vége minden örömemnek; r>Szívem reményében megcsalatkozott, r>Nincsen nyugta bús fejemnek. r>Víg napim! elvesztetek, r>Nem múlatok véletek; r>Az öröm s a víg élet r>Keserű ürömmé lett. r>r>Életemet sok ezer gond terheli, r>Lelkem a búk között eped, r>Bús szívem, bánatokkal lévén teli, r>Már ezer ízekre reped. r>Óh, keserves bánatok! r>Világra ti hoztatok; r>A bú nevelt engemet, r>Sírba is a bú temet.r>
