Idő 
Értékelés 
Értékelés Istenem, Istenem, ó, r>Istenem, Istenem, ó, r>legaranylóbb hajad Neked van, semmi kétség! r>r>Mekkora tág szem, r>mekkora tág szem, r>mosolyogva, kitárva mekkora kékség! r>r>Érzem, szeretlek, r>nagyon szeretlek, r>látom, elefántcsont-ujjad csókokat int már, r>r>Istenem, Istenem, ó, r>Istenem, Istenem, ó, r>az erdőn oly egyedül vagyok immár, r>r>az erdőn, a világon, r>az egész világon r>nincs közelemben senki se, nézd, r>r>bátran lejöhetsz most, r>hozzám lejöhetsz most, r>ó, milyen ujjongó szerelem vad vágya emészt! r>r>Lihegve kivánom, r>csókolni kivánom r>csillagfogú szád forró pirosát, r>r>ölelni kivánom, r>szorítni kivánom r>láthatatlan tested drága husát. r>r>Soha még szerelem, r>senkit még szerelem r>nem szállt meg úgy, ahogy engem elővett, r>r>levetem ruhámat, r>valamennyi ruhámat, r>meztelenül táncolni, tetszeni vágyom előtted, r>r>Istenem, Istenem, ó, r>Istenem, Istenem, ó, r>arcomat homokkal s könnyel mosom - r>r>Ugye öledbe veszel? r>Ugye enyém leszel? r>Isten, én gyönyörűm, én aranyosom!
Hajnali harmatban, r>Selyemfüves réten, r>Ezer virág friss illatát r>Kalapomba mértem. r>r>Rozmaringos hintón r>Repültem idáig, r>Kék nefelejcs, tuipános, r>Takaros házig. r>Van ennek a háznak r>Olyan virágszála, r>Kinek harmat rózsavíztől r>Kivirul orcája.r>
" - Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság! r>Ne légy más, mint az Igazságos Úr. r>Több kalászt adj, de azért el ne vedd a r>Rózsát. r>r>Vagy ne maradj vén Kozmosz-palotádba, r>Gyere ki, nézd meg - szolgád mit csinál? r>Ronggyá nem mosná élet-subád ember r>Átka. r>r>S Neked könnyű vón a tövist letörni. r>Tanulhatnál még tőlem is, Uram - r>Én töröm s nem lesz vacsorám, csak - föld: egy r>Ölnyi. r>r>A telked azért mégis tisztitom csak. r>És már egy nagy sajgó gerinc vagyok - r>Sokat görnyedtem, ne kivánd, hogy eztán r>Rontsak. r>r>Azért ameddig csak birom, csinálom, r>Bár kezemen csalánmart hólyag ül. r>S ha vihar jönne, mint a korhadó fa, r>Állom. r>r>De add kölcsönbe legalább subádat: r>Téged nem ér el átok és eső, r>Szép úr-kastélyod van és nagyon gyors a r>Lábad. r>r>Ugysem fizetsz meg munkámért eléggé - r>Testemnek ágyam is hideg, a Föld r>S aranyszavad átváltozott rossz, kongó r>Érccé. r>r>S munkámban, Uram, érek annyit, mint Te r>Nagy passziódban; és a lelkem is r>Részed lesz nemsokára s a legszebb fényt r>Hintve: r>r>A szemed lesz, hogy mindent láss meg itten. r>Bizony mondom, még nincsen is szemed, r>Most nem látsz. Lennél immár igazságos, r>Isten!" r>r>Fáradt baromként reszket lelke, teste, r>Félmunkát végző társak röhögik r>S feszül, mert tudja - reá korábban jön r>Este. r>r>Nagy, roskadt lelke igéket emel még r>S kilógatja fakult, sápadt szivét, r>Mint akasztott ember szederjes, szürke r>Nyelvét. r>
Te, Isten, ki Titok vagy, tudod r>Hogy én nem vagyok mai gyermek: r>Az én ügyem a te ügyed, r>S ki ellenem támad, azt verd meg. r>r>Mert mi együtt kezdtük a hűhót, r>Mert egyformán Titok a voltunk r>S ami lázmunkánkban hazug, r>Mindent, mindent együtt koholtunk. r>r>Te, Isten, mi egyek vagyunk: r>Mikor kimérákba szerettem, r>Már ott voltál hátam mögött, r>Nehogy kimuljak hülye sebben. r>r>Nógattál folyton konokul. r>Hogy véresen be a bozótba r>Törjek magyarul, dalosan r>S hogy ne némuljon el a nóta. r>r>Én voltam, Isten, bolond nyilad r>S nyiladat most már messzelötted. r>Fölemelt, véres homlokom. r>Nem ejtem porba most előtted. r>r>Mert, jaj, nagy dolog ez a dolog, r>Nagyobb, több, mint egy élet ára. r>S én más bolondként nem megyek r>Egykönnyen a kálváriára. r>r>Most: vagy-vagy, eldől, ha akarod. r>Hogy ér-e valamit a kardunk. r>És hogy ér-e az valamit, r>Mit együtt kezdtünk és akartunk. r>r>Titok vagy, ős Titok, tudom én, r>Velem együtt és a világgal, r>De egy percnyi szeszélyedért r>Mégsem égek el hiú lánggal. r>r>Együtt kezdtük, vihar-fellegek r>Nőttek a fejemre azóta, r>Te, Isten, te, Titok, közös r>Bűnünk volt minden bűnös nóta. r>r>Mikor még mint kicsi nebuló, r>Templomban diktáltam a zsoltárt, r>Már akkor bűntársam valál, r>Már akkor is fölbujtóm voltál. r>r>Éreztem viharos kezedet, r>mely fiatal hajamat tépte: r>Te voltál az elindítóm r>S kell, hogy te légy utamnak vége. r>r>Az én ügyem a te ügyed is, r>Hogyha hívedet meg nem tartod, r>Nem hisz benned majd senki sem: r>Isten, Titok, elő a kardodr>
Kegyetlen a végzet; nem hagy sok időig örűlni r>Minket együttlétünk édeni napjainak. r>Ámde az a földnek bármely részére ragadhat, r>Érted ezen kebel ég, s lészen örökre hived. r>
