Idő 
Értékelés 
Értékelés Elvándorol a madár, r>Ha őszre jár r>Az idő. r>(Tavasszal azonban ismét visszajő.) r>Száll... száll... száll... viszi szárnya; r>Azon veszed észre magad, hogy már a r>Távolság kék levegőit issza. r>Olyan sebesen száll, r>Hogy eltünő álomnak véled. - r>A madárnál r>Mi száll tova még sebesebben?... az élet! r>De, mint a madár, ez nem tér többé vissza. r>
E szobában küszködött az r>Élet és halál fölötte, r>Míg az élet r>Őt a szépet, r>Őt a kedvest, elvesztette. r>r>E szobában siratám őt r>Könnyeimnek tengerével: r>- Szenvedésem r>Avvagy létem r>E tengert mért nem nyelé el! - r>r>E szobában lesz lakásom; r>Édes kín lesz laknom itten, r>Itten laknom, r>Őt láthatnom r>Mindig éber emlékimben. r>r>Egy kivánatom leszen, ha r>E szobából el kell menni; r>Az, hogy engem r>Akkor innen r>Szent Mihály lova vigyen ki. r>
Tudok vigan nevetni, r>Tudok hiven szeretni, r>S szépről énekleni, r>S kelyhem ha megtöltétek, r>Köszönni bort felétek r>Tokaj szent isteni. r>r>Egy van, mit életemben, r>Sem búmban, sem kedvemben, r>Meg nem tanulhatok, r>Epedtem, olvadoztam, r>Sok lyányt lágy búra hoztam, r>S még sírni nem tudok. r>
Egy világvégi házban r>világszép lány lakott, r>világ végére néztek r>ott mind az ablakok. r>Nem járt előtte senki, r>nem látott senkit ő, r>az Óperencián túl r>megállt a vén idő. r>A világszép lány nézte r>a csillagos eget, r>tavasz táján szívében r>valami reszketett. r>Hajába rózsát tűzött, r>valakit várt nagyon, r>de csak a csillag nézett r>be a kis ablakon. r>S a csillag oly közömbös, r>hideg és halovány. r>S hiába várt örökké r>a világszép leány... r>
Valami arcot, szentséget viszek r>elrejtve mélyen. r>Havas nagy úton bandukolok r>szembe a lemenő nappal. r>r>Ezt a szentséget nem ismeri r>senki kívülem: r>Elítélt próféták máglya-lángja r>perzselte a szívembe hajdan. r>r>Talán az otromba erdők mögött r>találok egy kicsi kunyhót, r>ahol a fehér fenyőasztalkából r>oltárt csinálhatok. r>r>Ott egy Istent imád majd velem r>a kunyhó apraja, nagyja r>s hiába búg az éjben r>a hitetlenség farkasüvöltése. r>r>De addig bandukolok a havas úton, r>szembe a nappal - r>Sötét terhek dőlnek az életemre r>s ferde árnyékok hullnak a hóra.
