Hétköznapi pszichológia, sedoka -ban…

Érzelmi függés,
Halál után betegít?
Tartókötél elvágás.

Rontó szellemek
Uralkodhatnak lelken.
Vannak, jó őrangyalok.
*
Önsajnálatnál
Érzelmi elengedés.
A megszállottság káros.

Lelki fejlődés.
Megszállott, korlátozott.
Tűrni egészségtelent?
*
Lehetőségek,
Nézetek különbözők.
Élet megy tovább, halad.

Halál, túlélő
Erős érzelmi függés,
Valós, belegárgyulás.
*
Súlyos érzelmi
Reakciók károsak.
Jó energia segít.

Halál, elválaszt,
De a gondolat marad.
Kell a pozitív emlék.
*
Lélek tovább él?
Kutatás szerint igen!
Ki, miben, mennyire hisz?

Lélek, mint szellem
Másokba beköltözik!
Nagyon egészségrontó.
*
Szellemkiűzés…
Szükséges a szakmunka.
Ismeret tömkelege.

Terápiás sokk!
Hasznos együttműködés.
Van, gyógyulásnak útja!
*
Lélekbetegség,
Idegen irányítás.
Teljes akarattalan.

Idegen tünet:
Oly’ negatív érzelmek.
Folyvást erős hányinger.
*
Elviselhető
Állapot, ebben nincsen.
Pszichés alap-változás.

Szabadulás vágy!
Jobb közérzet alakul…
Feltétlen életremény.

Vecsés, 2018. január 11. –Kustra Ferenc József– írtam: Dr. Edit Fiore amerikai pszichiáter, „Nyugtalan holtak (Hányan vagy?)” c. könyve alapján (szellemekkel foglalkozott). A Sedoka két katauta -ból álló, sértetlen vers 5-7-7, 5-7-7, ugyanazt a témát kezelik, különböző perspektívákból

(3 soros-zárttükrös)
Lesz-e mi… marad-e szóm… kiesik fránya életből,
Osztán mi kettősünknek lesz elege mindenségből?
Lesz-e mi… marad-e szóm… kiesik fránya életből.

(senrjon)
Ki a tudója, hogy majd
Hogy és miként alakul a lét…
Jövő a várás!

(HIQ)
Frányácska
Lét, mindenestől…
Szédölgők.

Vecsés, 2024. június 10. -Kustra Ferenc József

Hétköznapi pszichológia…

(Bokorrímes)
Velem szemben vagy, te is nézel... nézlek és vizsgállak,
De a szemedben nem látok biztatót, bár imádlak…
Látom, hogy visszanézel üresen és érzem nem lélekkel,
E szerint velem szemben tele vagy hétköznapi fékekkel…
*
(senrjú)
Lélekben nem vagy,
Konstatálom elmennél…
Búcsú… szerénység?
*
(HIQ)
Elmennél?
Minek vagy még itt?
Indulj is!
*
(tíz szavas)
Ha még maradsz, rontod lelkem állagát!
Szeretettel, de lelkem elbocsát…

Vecsés, 2023. május 21. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

Emlékezésből, hogy hogyan volt, mi lett?

(Bokorrímes)
Ácsorogtam az időkapuban… de nem jó: fekcseregtem…
Vártam soromra, mi lesz, ha idő előtt felcseperedtem…
Olyan picike voltam, hogy még nem is volt kicsi sem...lelkem.

Egyszer, hirtelen valaki hátulról kilökött,
De, vajon ezen ötlete, honnan ötölődött?
Kigurultam a jövőmbe,
Semmit adtak a kezembe…
*

(3 soros-zárttükrös)
Friss embergyerekként azt láttam, hogy szembe jön az idő,
Még akkor hirtelen nem is tudtam mi ez… vajh’ ez minő?
Friss embergyerekként azt láttam, hogy szembe jön az idő.
*

(Septolet)
Mi? Idő!
Miért? Idő!
Minek? Idő!

Van elégségesen kellő
Idő?
Mindent elfedő
Vagy-e idő?
*

(Senrjon duó)
Éjjel-nappal jön szembe
A fránya idő, sok-sok perce.
Úgy tülekednek…

Ez a szembe-áradat,
Nekem vajh’ mennyi percből állhat?
Hogy tülekednek…
*

Fölöttem beszélgetett anyám az óvó nénimmel,
Meg jókat dumcsiztak később, néhány tanár nénimmel…
Ők is mind nagyon vadul keresték az idő nyitját,
Ők sem értették a lényegét, a lét csínját-bínját…
*

(Sedoka)
Elgondoltam, hogy
Tanbá-nénitől tudok
Meg mindent… nem sikerült!

Azt gondoltam, hogy
Jó lesz nekem a sok perc.
Elsodortak… vénségbe!
*

Így öregen leszögezem, idő nem változott, tódulnak rám percek,
Bőröm is már ráncos, és úgy vélem, éveim nagyon telhetetlenek.
Perceimből lesznek az órák, hetek, sőt évek,
És előjönnek, visszabújnak a semmiségek!
*

(3 soros-zárttükrös)
Érzem, időkapum már, a múlt.
Már nem is emlékszem rá, avult…
Érzem, időkapum már, a múlt.
*

(Senrjú duó)
Karjaim tárom,
Vágyom még időpercet.
Még élni vágyok…

Szívem kitárom,
Vágyom időpercekre…
Élet-végéig!

(Bokorrímes)
Perceim szemből, majd' csoportosan jönnek, és gyorsan múltba mennek,
Így aztán, tőlük kívánni valamit, alapból lehetetlenek!
Végül van is egy nagy érzésem: perceim, összeférhetetlenek!
*

(Tükör apeva)
Még
Létem,
Időtől
Függhet nekem?
Percek, tömörek!
Percek, tömörek?
Függhet nekem
Időtől
Létem
Még?

Vecsés, 2020. március 25. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában.

Hétköznapi pszichológia

Kinek sorsa, hogy alakul, érdekes,
Ki tudja, élni vajh’ miért érdemes?
Persze ez a kérdés csak elméleti,
Pro és kontra válasz, csak hitvitai.

Nézzük az ember életét, mi adott;
Lét jelenti az ötven százalékot.
Ehhez ember, tanul, képezi magát,
Ez jelenti össz. harminc százalékát.

Marad még a százhoz húsz százalék,
Ez a szerencse, az életjáték.
Van, ki e tételt bőszen tagadja,
Ha nem ismeri fel, az ő baja.

Ez sajnos nem változtat a lényegen,
Biz’ minden így működik az életben.
Tudom ez csak filó kategória,
De életismeretből van alapja.

Szerencse: az általunk nem ismert,
(Mert ugyan honnan ismernénk mindent)
Események, általunk nem befolyásolható
Láncolata, mely életünkben meghatározó.

Sikerért, boldogságért mindent megteszünk,
De vajon, hogyan alakul az életünk?
Szerelmesek vajon összetalálkoznak?
Jó pár lesznek, ha majd összeházasodnak?

Feltehetjük magunknak a kérdéseket,
De bizony, évek adják a feleletet.
Kit, hogy s mire neveltek gyermekkorában,
Az előnye- hátránya házasságában.

Munkahely és hivatás, szintén csak lutri,
Előre nem tudni, melyik az igazi.
A kérdés, elfogadnak, elismernek-e?
Vagy az évek céltalanul csak telnek-e.

Sok a kérdés, jó lenne pontos válasz
És kérdés, hogy előre hogyan válassz!
Megtestesülése a szerencsének,
Ha mások akarnak jót életednek.

Hogy haladjunk, a szerencsét kutatjuk,
Miért van, kiknek szerencsés az útjuk?
Hogy kik, milyen csillagjegyben születtek,
Sikeresek hirdetik: kedvezettek.

Okos ember lehet szegény pária,
Buta lehet a gazdagság császára.
E mércét még nem találta fel senki,
De rossz, ha az ember úgy érzi, senki.

Mindhez szerencse is kell az életben
És talán benne is van a lényegben.
Lényeges, hogy megszülessünk, tanuljunk
És hasznos tevékenységet folytassunk.

Szerencsés, ki szerencsés az életben,
Ki sikert, sikerre halmoz létében.
Csodáljuk nagyszerű életüket,
Sajnálkozva éljük le miénket.

Budapest, 1997. május 2. - Kustra Ferenc József