A szép naplemente, olyan csendes és meghitt,
Imára kell kulcsolni a kezet és a hit
Járja át a lelkünket, csendben elmélkedünk,
A világról, közben hitünkben elmerülünk.

Fák ritkás lombjain átszűrődő, vörösben játszó fények,
Olyanok, mint a templom ólomüveg ablakai... szépek.

A nap már bicegve halad az égbolton,
Persze edzett volt már, az esti menybolton.
Én félve nézem őt a sűrűsödő homályból,
Látom a sötétet, sajnálom, elmegy a mából.

Nap, éjjel biztosan álmodik, holnap is... legyen.
Nekünk, ha süt, derűs, meleg örömet szerezzen…

Vecsés, 2012. április 1. - Kustra Ferenc József

Alkonyi bíborfény kápráztat,
Lelkem, a bíborfényen vágtat.

Szemem szikrázik, majd’ káprázik,
Lelkem bíborfényen utazik,
Sötétes árnytól nem ódzkodik.

Az élet alkonyán, a lanyhult bíborsugarakba révedek
Ülök karosszékben, nézem falevelek… ahogy földet érnek.
Jő az éj, közeleg, fejét kapucni borítja, éjfekete…
Majd megyek, leszek a csillagösvény nagy magyar fenegyereke…

Vecsés, 2013. május 29. - Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.

Éhes hasak cérna lábakon
...milliók!
Gyógyszerhatás kór-okon
...milliók!
Kór hatás beteg ágyakon
...milliók!
Kutya-életek rövid pórázon
...milliók!
Életek romba dőlt házakon
...milliók!
Hajléktalanok ismeretlen utakon
...milliók!
Röhögő bohócok porondon
...milliók!
Fegyvergyárak nagy-halmazon,
Zsíros-profit bankszámlákon!
Milliók léte Játékszabályokon,
Milliók vére szárad karhatalmakon!

Mórahalom, 2024. május 11.

Akácillatú
Csend-lepel a tájon...
Bódító az est.

Nap sugarában
Olvadt felhők lilulnak,
Bódít az alkony.

Bíbor nyugalom
Lélek tükrébe kacsint,
Bódult békét hint.
*
Szunnyad a remény...
Egy szebb holnapot ígér!
Bódítós álom?

Bódító alkony...
Bódult békét hint széjjel?
Csak álom bódít!

Bódult béke vágy...
Lila álom széjjel száll.
Olvadt remény hűl!
*
Az est itt békés,
A béke sötétedik.
Hűvös mindkettő!

(Békés is...egyben súlyosan puskaporos, vér áztatta, hamis a jelen világhelyzet...nép lelkében a békevágy hiába sikít...profitnak eszköz nem számít! Bódítás, lódítás folyik naponta.)
Mórahalom, 2024. május 11.

Uszály úszik,
Súlya húzza.
Lassan halad
Vizes útja.

Vizes az út
ÁR emeli,
Uszályosnak
Kedvét szegi.

Kedvét szegi
Az ár vize,
Jól jönne tán
Egy sztráda ide.

Vizes sztráda
Kikövezett,
Hát ez az út
Hová vezet?

Lépcső vezet
Már felfelé,
Sima folyás
Lett a múltté!

A múltté lett
Öreg meder,
Útját állja
A gátrendszer.

A gátrendszer
Már szokványos,
Víz-liftezik
Az uszályos.

Az uszályost
Mútja húzza,
Fáj a szíve,
Emlék zúzza.

A bősi vízlépcső-rendszer egy egész régió életét változtatta meg (a természet,és minden élőlényével együtt). Hogy mennyire jó vagy rossz...vitatható, de nem természetes!

Dunatőkés, 2024. április 26.