07. és 09.
Ma gomolygó fellegekkel küzdött meg a hajnali pír;
Mégis olyan könnyedén világlott át rajta,
Mintha ezzel hirdetné: Különleges nap van ma!
Nem tűz bár a napsugár virágra, madárra,
Mosolyodra ?hidd el!- mégis előbúj a nap sugára!
Hiszen nyílik a virág is, és dalol a kismadár,
Hiába ömöl eső, fúj szél, és búskomor a határ.
Egy fecske nem csinál nyarat! ?mondják;
Mégis -hipp-hopp- múlik már.
De az ősz előtt, majdnem félúton felpezsdül ki erre jár.
Szellő libben, hűs fuvallat, enyhítve a meleget.
Észrevétlen megsimítja érzékeny bőrödet.
Rád nevet ma minden szempár,
Mert ma Te ragyoghatsz rá a napra?
Úgy ragyogj,mint ő soha! Neki nincsen szülinapja!
Ma gomolygó fellegekkel küzdött meg a hajnali pír;
Mégis olyan könnyedén világlott át rajta,
Mintha ezzel hirdetné: Különleges nap van ma!
Nem tűz bár a napsugár virágra, madárra,
Mosolyodra ?hidd el!- mégis előbúj a nap sugára!
Hiszen nyílik a virág is, és dalol a kismadár,
Hiába ömöl eső, fúj szél, és búskomor a határ.
Egy fecske nem csinál nyarat! ?mondják;
Mégis -hipp-hopp- múlik már.
De az ősz előtt, majdnem félúton felpezsdül ki erre jár.
Szellő libben, hűs fuvallat, enyhítve a meleget.
Észrevétlen megsimítja érzékeny bőrödet.
Rád nevet ma minden szempár,
Mert ma Te ragyoghatsz rá a napra?
Úgy ragyogj,mint ő soha! Neki nincsen szülinapja!
én egyenes fának nőttem, az maradtam,
úgy neveltek fel kedves szüleim engem,
ha úgy tartotta kedvem, hajoltam
támasz nélkül, nádszálegyenesen,
és így jó nekem, ebben a szellemben
egyszerűen e törvényben maradok,
nem érdekel, kedvelnek-e engem,
az igazság a mentségem, nem hajolok
meg, százfelé vághatják minden részem,
akkor is igaz szilánk marad - mi kincs,
ahol még egy apró gyökérfoszlány sincs,
mi hamis lenne - tiszta a lélekénem,
nem tagadom meg, mi velem született,
nem gyűlölök, nem hajolok senkinek sem.
úgy neveltek fel kedves szüleim engem,
ha úgy tartotta kedvem, hajoltam
támasz nélkül, nádszálegyenesen,
és így jó nekem, ebben a szellemben
egyszerűen e törvényben maradok,
nem érdekel, kedvelnek-e engem,
az igazság a mentségem, nem hajolok
meg, százfelé vághatják minden részem,
akkor is igaz szilánk marad - mi kincs,
ahol még egy apró gyökérfoszlány sincs,
mi hamis lenne - tiszta a lélekénem,
nem tagadom meg, mi velem született,
nem gyűlölök, nem hajolok senkinek sem.
Az erdőben kószáltam, Ivett!
Madárdalos csendben, ó, mi lett!
Vágy öntött? izzadtam,
Tán? hergeltem magam?
Majdhogynem elájultam! Ivett?
Ültem egy kidőlt fának törzsén,
Lábam támasztékon, kis rőzsén.
Közben, eszem rajtad,
Mikor fagyit faltad?
Ha itt ülnél velem, fa törzsén?
Erdőben egyedül, ó Ivett!
Madarak csicseregték? mi lett?
Eszem, csak rajtad jár,
Te leléptél immár?
Itten, nagyon hiányzol, Ivett!
Vecsés, 2019. április 12. ? Kustra Ferenc ? romantikus LIMERIK csokorban.
Madárdalos csendben, ó, mi lett!
Vágy öntött? izzadtam,
Tán? hergeltem magam?
Majdhogynem elájultam! Ivett?
Ültem egy kidőlt fának törzsén,
Lábam támasztékon, kis rőzsén.
Közben, eszem rajtad,
Mikor fagyit faltad?
Ha itt ülnél velem, fa törzsén?
Erdőben egyedül, ó Ivett!
Madarak csicseregték? mi lett?
Eszem, csak rajtad jár,
Te leléptél immár?
Itten, nagyon hiányzol, Ivett!
Vecsés, 2019. április 12. ? Kustra Ferenc ? romantikus LIMERIK csokorban.
Népszerű történelem?
Az első támadás, ezerkilencszáztizenöt, június huszonharmadikán kezdődött,
Hatalmas tüzérségi előkészítéssel. A háborús szerepünk ezzel megkezdődött.
Több száz olasz löveg ?éjjel-nappal- egy héten át lőtte, csak morzsolta?
Ez volt az osztrák-magyar csapatok gyengébb állásának rombolása?
Nagyon szenvedtek az olasz lövegektől, magyar, védő csapatok,
A fennsíkot, félig körbevették, így pusztították az olaszok.
A védelem tűzerejének a gerincét, főként a géppuskák adták,
Aknavető, akkor még nem volt, pedig később a védelem hegyét adták.
Harmincadikán az olaszok, mindent elsöprő rohamot indítottak,
Négy kilométeres arcvonalon, először öt ezreddel rohamoztak?
Második lépcsőben, a fennsíkra még öt ezred kapaszkodott, támadtak.
Hat napon keresztül, a roham, rohamot követett,
Sőt, a harc a görzi hídfőállásra is kiterjedt.
A csata végére az olaszok vesztesége tizenötezer fő volt,
A monarchia embervesztesége, tán' tízezer főre taksálódott.
Doberdónál, ez volt az első isonzói csata
És bizony, nem tudták, de, hátra volt még a legjava?
Vecsés, 2016. augusztus 30. ? Kustra Ferenc - Magyarok a Nagy Háborúban, ahogy elkezdődött?
Az első támadás, ezerkilencszáztizenöt, június huszonharmadikán kezdődött,
Hatalmas tüzérségi előkészítéssel. A háborús szerepünk ezzel megkezdődött.
Több száz olasz löveg ?éjjel-nappal- egy héten át lőtte, csak morzsolta?
Ez volt az osztrák-magyar csapatok gyengébb állásának rombolása?
Nagyon szenvedtek az olasz lövegektől, magyar, védő csapatok,
A fennsíkot, félig körbevették, így pusztították az olaszok.
A védelem tűzerejének a gerincét, főként a géppuskák adták,
Aknavető, akkor még nem volt, pedig később a védelem hegyét adták.
Harmincadikán az olaszok, mindent elsöprő rohamot indítottak,
Négy kilométeres arcvonalon, először öt ezreddel rohamoztak?
Második lépcsőben, a fennsíkra még öt ezred kapaszkodott, támadtak.
Hat napon keresztül, a roham, rohamot követett,
Sőt, a harc a görzi hídfőállásra is kiterjedt.
A csata végére az olaszok vesztesége tizenötezer fő volt,
A monarchia embervesztesége, tán' tízezer főre taksálódott.
Doberdónál, ez volt az első isonzói csata
És bizony, nem tudták, de, hátra volt még a legjava?
Vecsés, 2016. augusztus 30. ? Kustra Ferenc - Magyarok a Nagy Háborúban, ahogy elkezdődött?
Az advent, már meg is érkezett
Új körvonalak,
A nagy időkanyarban.
Meghitt fényesség.
*
Közeleg ünnep?
Mint röpke lét-rész itt van!
Kár, hogy oly? rövid.
*
Majd, karácsonykor
Összegyűlik szeretet.
Mindenkiben van?
*
Ajándékozás,
Meghitt beszélgetések.
Szeretet tolul?
*
Mindig így kéne,
De az élet más! Zordas.
Mily? mindennapok?
*
Apraja, nagyja
Örülhet a másiknak.
Képmutatást ne!
*
Hibát ne keress
Ilyenkor, és ne gyűlölj?
Inkább csak szeress.
*
Békesség vágya
Uralkodik mindenkin.
Szeretet ünnep.
*
Jő már és közelg?
A szeretet ünnepe.
Meghitt karácsony.
Vecsés, 2013. december 17.- Kustra Ferenc ? íródott: az adventről szenrjú csokorban?
Új körvonalak,
A nagy időkanyarban.
Meghitt fényesség.
*
Közeleg ünnep?
Mint röpke lét-rész itt van!
Kár, hogy oly? rövid.
*
Majd, karácsonykor
Összegyűlik szeretet.
Mindenkiben van?
*
Ajándékozás,
Meghitt beszélgetések.
Szeretet tolul?
*
Mindig így kéne,
De az élet más! Zordas.
Mily? mindennapok?
*
Apraja, nagyja
Örülhet a másiknak.
Képmutatást ne!
*
Hibát ne keress
Ilyenkor, és ne gyűlölj?
Inkább csak szeress.
*
Békesség vágya
Uralkodik mindenkin.
Szeretet ünnep.
*
Jő már és közelg?
A szeretet ünnepe.
Meghitt karácsony.
Vecsés, 2013. december 17.- Kustra Ferenc ? íródott: az adventről szenrjú csokorban?