Szófelhő » Por » 24. oldal
Idő    Értékelés
Nyári történések

Napmeleg
Simogat lágyan.
Élvezem.
*
Nézem, méh
Épp’ virágport gyűjt.
Enni kell.
*
Ezernyi
Virágillattal…
Tavasz lesz.
*
Méhkasban
Készül lépes méz.
Orgia.
*
Mennyei
Áldás az eső.
Mezítláb.
*
Tócsa. Sár.
Taposni oly’ jó.
Kampósszög.
*
Virágok
Helyén a termés.
Cseresznye.
*
Lengedez
Szélben a kalász.
Aratás.
*
Napszúrás
Öleli kalászt.
Jégeső.
*
Orgona.
Virág nyílik már.
Színesség.
*
Öltöznek
A fák, zöld színbe.
Levelek.
*
Orgona…
Fák ünneplőben.
Rügybontás.

Vecsés, 2020. április 7. – Kustra Ferenc József – íródott: HIQ versformában, amit én fejlesztettem ki. A haiku vagy senrjú eszmeisége vonatkozik rá, témától függően. Szótagszám: 3-5-3. Tilos a rím és a sorvégi szóelválasztások!
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 230
Fészkelő
Tavaszi idő...
Szerelmeskedő.

Család alapítás fontos,
Élet így folytonos!
Természetben ösztönszerű,
Embernél tervszerű.
*
Ember válogat,
Állatnál akarat...
Kötelesség tudat?

Nemek vonzalma
Génekbe kódolva.
Nemek násztánca
Életnek lánca.
*
Sokasodjatok,
Szaporodjatok!
Bibliai szózatok.

Ember eszmét gyárt,
Közben önmagának árt.
Léttörvényt átírja...
Sorsát megtagadja!

Dunaszerdahely, 2024. április 19. (Septolet trió)
Figyelemfelkeltő egy kórosan terjedő ideológiára.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 259
Volt… micsoda ravasz tavasz!
Hír volt: hegyekben még havaz!

Pedig most volt, kemény telünk,
Hogy vége, örömélményünk!

Lassan túl vagyunk tavaszon,
Már nem csúszkálunk havakon.

Lassan tavasz is elmúlik,
Idő is előbbre csúszik!

Mezőn, virágok kinyíltak,
Fű is vastag, ülni hívnak!

Hajnali harmatcseppek már
Nincsenek, mentes a határ.

Légben a lepkék játszanak,
Méhek, már nagyon dolgoznak.

Állatvilág szaporodik,
A jövőben gondolkozik!

Megjöttek a vándoraink,
Utazó hazafijaink!

Nyárelőre új lakosztály
Kell… nem alkalmatlan hodály.

Magyar fa nyílik már, akác!
Gyalogakác és gömbakác.

Napmeleg, lassan már nyári.
Nap, sárga sugarát hinti!

Vecsés, 2017. március 21. – Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 276
Megbeszélt kerékpártúrára indultam, bár égbolt nagyon felhős volt,
Tizennégyen beszéltük meg, siettem, hogy odaérjek, ez roham volt.
Közben fél szememet a felhőkön tartottam, jó ideges állapotba…
Ahogy fölfelé néztem, belehajtottam a félig telt vizesárokba.

Úgy áradt ajkamról a szó, mint egy hegyi vízesés cseppjei,
Rondák voltak, csak hullottak, mint télies hó kristálycseppjei.
Lemerültem teljesen, mint Búvár Kund, ki régen-hajdan volt,
A sáros víz hideg is volt, még jó, hogy benne jégcsap nem volt.

(Septolet)
Kimásztam,
Bicajt kihúztam,
Tanakodtam…

Ázott ürge voltam,
Magamba karoltam,
Menjek-e… hosszan meditáltam.
Magamba, komorodtam.
*

(Sedoka duó)
Fönt irtóztatón dörrent,
Majd’ fejemre estek a felhők.
Eső fürdetett.

Föltámadt a szélvihar,
Arcomba vágta, mind… az esőt.
Csak menekülni…
*

(3 soros-zárttükrös)
Kínomban ölelgettem volna magam, de kapaszkodtam a kormányba,
Széllel, erővel szembehajtottam, kínnal szemem néha jól becsukva.
Kínomban ölelgettem volna magam, de kapaszkodtam a kormányba.
*

(Bokorrímes)
Közben azon rágódtam, társak megvárnak-e vagy otthagynak? Ennyit piszmognak?
Míg egyszer csak első kerék kifordult, szerencséim sorjában mind elhagytak.
Arccal estem a centi vastag sárba, és hallottam, hogy istenek vinnyognak.
*

(3 soros-zárttükrös)
Orrom vége eleredt, keveredett a sárral,
Ilyesmi biztos nem esik meg tán' senki mással…
Orrom vége eleredt, keveredett a sárral.
*

(Bokorrímes)
Az eső gyorsan lemosta ezeket a vad nyomokat,
Én meg döntöttem, haza fordulok… mondtam új átkokat.
Útközben már nem estem el, de úgy néztem ki, mint a dagonyázó erdei disznó,
Az út tele volt zápor-patakokkal, kerék fölverte a sarat… ő így a disznó!

Épp nem volt otthon senki, nagy, a legnagyobb szerencsémre,
Beültem a kádba, elmélkedtem is nagy békességbe.
Jó forró vízben talán két órát henyéltem,
Másnap reggel meg szép napsütésre ébredtem.

Vecsés, 2021. január 29. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 177
(3 soros-zárttükrös duó)
Gondolataim fönt ülnek a szomszéd pipafüstjén,
A dolmányos varjuk meg a faágak gyenge szélén…
Gondolataim fönt ülnek a szomszéd pipafüstjén.

A cudar élet, jobban gyűlöl engemet, mint én őt!
Pedig nekem volna okom erre, mindenekelőtt!
A cudar élet, jobban gyűlöl engemet, mint én őt!
*

(Senrjon)
Dolmányos varjuk árvák?
Írástudók, kik szerint lárvák?
Buta tömeg győz?
*
Hontalanok szegények?
Védtelenek a határ-szélek?
Rímtelenségek…
*

(Bapeva)
Élek,
Születtem.
Az óta baj,
Fanatikusan
Csak nő, kiút meg nincs!
A halálos szerelem
Hőse sem lehetek ilyen
Kényszerek között. Nincs is kivel!
Rongy élet belekúszik résekbe,
De nem a finomabb... élvezetesbe…
*

Élet miért engem gyűlöl, nem is kéredzkedtem világra!
Anyám megölte húgom, testének végtelen magányába,
De engem kellett volna, és akkor most nekem, nem kellene
Másfélébe kapaszkodnom… alap- gondolkoznom eleve.

(3 soros-zárttükrös)
Az élet tudatos, jobban gyűlöl engem, mint én őt!
Ki vágyott rá? Kimentett, mint fúlásba menekülőt…
Az élet tudatos, jobban gyűlöl engem, mint én őt!

(Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös)
Porból lettem, mivé leszek, még holtomban is csak beköpnek a legyek?
Porból lettem, mi ez a végtelen gyűlölet? Akárha por se legyek…
Porból lettem, mivé leszek, még holtomban is csak beköpnek a legyek?
*

(Senrjon csokor)
Maga a születés is
Homályosan vad élethelyzet.
Ez vajh’ tévedés?
*
De ki szület, mit tehet,
Hogy ajándékba kapott éltet?
Örül cicinek!
*
Aki hathetesen hal,
Az még nem kedvence a létnek?
Ugyan! Miért halt?
*
Lét ellen én se semmit!
Gyűlölete, oly’ határtalan…
Én ítéltettem!
*
Idő életre kel az
Élet tengerében… elkísér.
Mindig jelen van!
*
Tiszta-vizet önteni
Élettengerbe, feladatom?
Vajon, mért nekem?
*
Tiszta-vizet önteni,
Életpohárba, feladatom?
Életnek kéne!
*
Ó írástudók, Ti mind
Hiszitek, hogy remek az élet?
Nekem, miért nem?

Vecsés, 2020. október 11. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás: Alloiostrofikus versformában!
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 202