Idő 
Értékelés 
Értékelés Meditációs hétköznapi pszichológia…
A pillanat amiben, a jelenben most élsz, amiben nem lanyhulsz…
A jelenedet, elhagyta a pillanatnyi jövőd és rágondolva lanyhulsz…
Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod,
(Senrjú)
Időd bontogat
Téged és nem Te időt.
Jövőd megjött! Huss!
(Senrjon)
Nem uralod idődet,
Mert az nincs is, csak pillanat.
A múlt meg örök.
(3 soros-zártükrös)
Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod,
Továbbra is föl kell, venni, letenni a kalpagod…
Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod,
(10 szavas duó)
Lehet, hogy életidő a jövőd,
De az nem… dísz keszkenőd!
Lehet, hogy élhető lesz jövőd,
De ettől nem… dísz keszkenőd!
(Senrjon duó)
Tartsd a lelked életét,
Magas, sőt forrásnak szintjén.
Lehet, múltban élsz?
Tartsd a lelked épségben,
Mert múlt, magasságot kíván!
Jövő, nem ismert!
(Tükör apeva)
Éld
Élted,
Ne renyhülj!
Légy mindig erős…
Lanyhulás, végzet.
Lanyhulás, végzet!
Légy mindig erős,
Ne renyhülj!
Élted,
Éld.
Vecsés, 2021. Január 7. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában!
A pillanat amiben, a jelenben most élsz, amiben nem lanyhulsz…
A jelenedet, elhagyta a pillanatnyi jövőd és rágondolva lanyhulsz…
Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod,
(Senrjú)
Időd bontogat
Téged és nem Te időt.
Jövőd megjött! Huss!
(Senrjon)
Nem uralod idődet,
Mert az nincs is, csak pillanat.
A múlt meg örök.
(3 soros-zártükrös)
Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod,
Továbbra is föl kell, venni, letenni a kalpagod…
Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod,
(10 szavas duó)
Lehet, hogy életidő a jövőd,
De az nem… dísz keszkenőd!
Lehet, hogy élhető lesz jövőd,
De ettől nem… dísz keszkenőd!
(Senrjon duó)
Tartsd a lelked életét,
Magas, sőt forrásnak szintjén.
Lehet, múltban élsz?
Tartsd a lelked épségben,
Mert múlt, magasságot kíván!
Jövő, nem ismert!
(Tükör apeva)
Éld
Élted,
Ne renyhülj!
Légy mindig erős…
Lanyhulás, végzet.
Lanyhulás, végzet!
Légy mindig erős,
Ne renyhülj!
Élted,
Éld.
Vecsés, 2021. Január 7. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában!
Nem mese szinten…
Az élet szépséges…
Fölmerülhet probléma
És a sok rossz, nem óda…
Az élet, nagy csoda…
Van, kinek lesz hosszú lét,
Kerülje… az betegségét.
Az élet egyszeri…
Boldognak lenni, a mát megélni,
Mit élet kínál és túlélni.
***
Szép az élet, szeresd!
Van, hogy fájdalmat okoz,
Ám boldogságot is hoz.
Élni érdemes! Élj!
Ragadd meg a pillanatot,
Éld meg hát a boldogságot!
Egy életed van, óvd!
Ne tékozold el, ne légy kevély,
Élj okosan, nincs még egy esély!
Vecsés, 2018. szeptember 8. – Szabadka, 2018. október 16. – Kustra Ferenc József – az első 9 sorost én írtam, míg a másodikat –sedoka- filozófia alapján, „más szemszögből”- szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit, aminek a címe: Az élet nem mese...
Az élet szépséges…
Fölmerülhet probléma
És a sok rossz, nem óda…
Az élet, nagy csoda…
Van, kinek lesz hosszú lét,
Kerülje… az betegségét.
Az élet egyszeri…
Boldognak lenni, a mát megélni,
Mit élet kínál és túlélni.
***
Szép az élet, szeresd!
Van, hogy fájdalmat okoz,
Ám boldogságot is hoz.
Élni érdemes! Élj!
Ragadd meg a pillanatot,
Éld meg hát a boldogságot!
Egy életed van, óvd!
Ne tékozold el, ne légy kevély,
Élj okosan, nincs még egy esély!
Vecsés, 2018. szeptember 8. – Szabadka, 2018. október 16. – Kustra Ferenc József – az első 9 sorost én írtam, míg a másodikat –sedoka- filozófia alapján, „más szemszögből”- szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit, aminek a címe: Az élet nem mese...
Hétköznapi pszichológia
(Bokorrímes)
Sok ember olyan szemellenzővel jár, mint a sörös-kocsi lovai,
Van, aki egész életében dugóhúzóba zuhan, mint légjárók gépei…
A legtöbb embert körülveszik a mélységes mélabú, sötét fellegei!
Ebédileg a tányéroknál bús-bánatosan ül a tömeg, de mindenki egyedül,
Teli tányér, üres tányér, felnézve a semmit látja… életében csak menekül…
Desszertet már nem várja, édességet nem kedveli, máshol lesz egyedül.
Van ki hallja, sőt érzi a szárnysuhogást, mert őrangyala éppen dolgozik,
De ez élethosszabbításra, vagy az öröklét elnyerésére, nem vonatkozik…
Az ez egy persze nagyon is biztos, hogy az élet véges… halállal elfogyatkozik.
(Anaforás, belsőm rímes, bokorrímes)
Ki már öregszik… Léte naplementéjének a színeit és pillanatait szürcsöli,
Ki már öregszik… Léte fájó pontjainak darabjait, szívéből előveszi…
Ki már öregszik… Létét siratja, hogy itt a vége, mert a sorsa ezt rendeli!
Vecsés, 2020. július 14. – Kustra Ferenc József
(Bokorrímes)
Sok ember olyan szemellenzővel jár, mint a sörös-kocsi lovai,
Van, aki egész életében dugóhúzóba zuhan, mint légjárók gépei…
A legtöbb embert körülveszik a mélységes mélabú, sötét fellegei!
Ebédileg a tányéroknál bús-bánatosan ül a tömeg, de mindenki egyedül,
Teli tányér, üres tányér, felnézve a semmit látja… életében csak menekül…
Desszertet már nem várja, édességet nem kedveli, máshol lesz egyedül.
Van ki hallja, sőt érzi a szárnysuhogást, mert őrangyala éppen dolgozik,
De ez élethosszabbításra, vagy az öröklét elnyerésére, nem vonatkozik…
Az ez egy persze nagyon is biztos, hogy az élet véges… halállal elfogyatkozik.
(Anaforás, belsőm rímes, bokorrímes)
Ki már öregszik… Léte naplementéjének a színeit és pillanatait szürcsöli,
Ki már öregszik… Léte fájó pontjainak darabjait, szívéből előveszi…
Ki már öregszik… Létét siratja, hogy itt a vége, mert a sorsa ezt rendeli!
Vecsés, 2020. július 14. – Kustra Ferenc József
Rian fejemben a fagyott sejttömeg.
A puszta szeretetből katasztrófa
Épül, véres agyam vár parancsszóra.
Analízál majd kételyt szór a löveg.
Eddig jó lélek hordozója voltam,
Mégis elönt a tengernyi aljasság.
Pillanat tört e reám, mint balgaság
Vagy a pillanatba magam tapostam?
Mérhetetlen gonosz, igazán emberi.
Mindig is ott volt a mezsgye, amin túl
Mindent mi vagyok a vágy felülmúl.
Zsigeri célomnak nem tiszták eszközei.
Kegyetlenül hasogatja lelkem a leány.
Igaz jót kerestem, szépet találtam.
Főbűnök táncolnak, én is beszálltam,
Egyik hívja másikat, nem nehéz talány.
Mivé lettem én? Bölcs vadállattá.
Mi voltam? Ember ki nem válhatott naggyá.
A puszta szeretetből katasztrófa
Épül, véres agyam vár parancsszóra.
Analízál majd kételyt szór a löveg.
Eddig jó lélek hordozója voltam,
Mégis elönt a tengernyi aljasság.
Pillanat tört e reám, mint balgaság
Vagy a pillanatba magam tapostam?
Mérhetetlen gonosz, igazán emberi.
Mindig is ott volt a mezsgye, amin túl
Mindent mi vagyok a vágy felülmúl.
Zsigeri célomnak nem tiszták eszközei.
Kegyetlenül hasogatja lelkem a leány.
Igaz jót kerestem, szépet találtam.
Főbűnök táncolnak, én is beszálltam,
Egyik hívja másikat, nem nehéz talány.
Mivé lettem én? Bölcs vadállattá.
Mi voltam? Ember ki nem válhatott naggyá.
Az áldott pillanatokból, fellélegzésekből
Nem maradt semmi.
Ez az emlegetésednek ára, két hányás
Közt újra elveszni.
Vad erjedésnek indult a legolcsóbb bor is.
Cseppek a vállamon. Csupán az időjárás, ami haláli szeszélyes.
Önmagam zivatarjait se lehet előre jelezni, Úgy nem lenne személyes.
Gondosan lekoptatott szívemben ragadok.
Igazán felszabadíthatna ez a dombtető,
Feküdnék itt dalolva veled.
Szorongató bájadból tákolnék akaraterőt,
Talán nem is nézném a kebled.
Szemem is megered, ömlik az életadó eső.
Innen fentről látom, ahogy elönti a dudvát.
Mind egy szálig elpusztul.
A pofátlanul nagy, mesélő ősfák sajnálják,
Miképp az ég elhalkul.
Gyökér kell, hogy hajtásaim ne mossák el.
Borosüveg tanúja, hogy végzek kettőnkkel.
Nem maradt semmi.
Ez az emlegetésednek ára, két hányás
Közt újra elveszni.
Vad erjedésnek indult a legolcsóbb bor is.
Cseppek a vállamon. Csupán az időjárás, ami haláli szeszélyes.
Önmagam zivatarjait se lehet előre jelezni, Úgy nem lenne személyes.
Gondosan lekoptatott szívemben ragadok.
Igazán felszabadíthatna ez a dombtető,
Feküdnék itt dalolva veled.
Szorongató bájadból tákolnék akaraterőt,
Talán nem is nézném a kebled.
Szemem is megered, ömlik az életadó eső.
Innen fentről látom, ahogy elönti a dudvát.
Mind egy szálig elpusztul.
A pofátlanul nagy, mesélő ősfák sajnálják,
Miképp az ég elhalkul.
Gyökér kell, hogy hajtásaim ne mossák el.
Borosüveg tanúja, hogy végzek kettőnkkel.
