A tatamin állok, itt kezdődik az út,
minden lépés, minden dobás egy újabb tanúbizonyság.
Ez több mint sport: ez az életem része,
erő, önuralom, tisztelet mind belém vésve.

Minden izmom dolgozik, feszül és tanul,
a testem formálódik, de az elmém is alakul.
Kitartás hajt, ha elfáradok,
mert a judo megtanít: soha ne add fel, harcolj!

Az esések nem kudarcok, csak leckék,
minden talpra állás egy újabb győzelem bennem,
a fájdalom is tanít, a csend is beszél,
és minden küzdelemben önmagamat ismerem fel.

A kedvencem? A belső combdobás,
egy mozdulat, ami pontosságot és időzítést kíván.
Egy pillanat, és az ellenfél súlytalan,
de a valódi erő belül van, láthatatlan.

Ez a világ legjobb sportja, kétségem sincs benne,
nem csak a testet edzi, de formálja a lelket.
A judo az út, amin napról napra járok,
és minden egyes küzdelemben egyre erősebbé válok.

Siófok, 2025. február 25. -Gránicz Éva –

Vártalak tégedet, akkor mikor lent voltam vagy fönt,
De eredmény nem volt, mert szerencse ide nem köszönt…
Vártalak tégedet, akkor mikor lent voltam vagy fönt.

Volt talán sokszor szó, meg volt sok hitt pillanat,
Mikor hittem, hogy eljössz, nem kaptam alkalmat…
Volt talán sokszor szó, meg volt sok hitt pillanat.

Maga az eddig éltem is már hosszú volt
És mindennapomon hitem harangja szólt…
Maga az eddig éltem is már hosszú volt.

Elképzeltelek, vártalak, szívből hiányoztál,
De életem másként folyt le, nem szólt: ’találkoztál’…
Elképzeltelek, vártalak, szívből hiányoztál.

Hosszú életem mégis csak rövid, igy éltem meg,
Hosszú életem hiányban nélküled éltem meg…
Hosszú életem mégis csak rövid, igy éltem meg.

Már valamikor átmegyek egyedül a más világra,
De onnan, már nincs visszaút, el leszek... csak téged várva…
Már valamikor átmegyek egyedül a más világra.

Vecsés, 2016. július 5. - Kustra Ferenc József- írtam: 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy először az 1. és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sor egyben. Igy lesz meg a kétféle gondolatiság…

Versben és európai stílusú haikuban… meditálok.

Lépj tovább, adtak már jó tanácsot, sokan, többen,
De ugyan hova menjek? Nem megy ez olyan könnyen…
Mások gondolják, a másiknak olyan egyszerű az élet,
De nem gondolnak bele, hogy tán’ esetleg, végleg széttépett…

Mosoly minek... nincs arcomon, de így tudhatják, nem hamis,
De nem jó nekik, mert állítják, próbáljam, eljön az is.

Pillanat eljön,
Mindig itt van és újra…
Egyedül megyek…
*
Kijelölt utunk,
Lehet, hogy korcs… göröngyös.
Betontalan sár!
*

Végtelen úton elmenni, azt jelenti, elmenni örökre,
Onnan visszajönni nem lehet soha! Ugyan már, hogy lehetne?
Ez az út van kijelölve, feladni nekem hogyan lehetne?

Volt már, szép sorban, aki feladta,
De neki addig tartott az útja…
Neki már hallgat… szíve dallama…
*
Végtelen út nincs,
Csak még nem látjuk véget…
Ütköző, itt is…

Az én utam sem végtelen, végéhez ér egyszer,
Szívemben, majd néma lesz a csend... már sokadik-szer.
Hidd, nem lesz, hogy nem tudnám, nem vagyok, véglegesszer...
*

Végtelen úton
Haladok, mondják, rendben.
Ki, ez esztelen?

Vecsés, 2016. szeptember 18. – Kustra Ferenc József

(bokorrímes)
Nem kell neked a jövő, éljünk akkor mának?
Nem röhögcsés az, ha nekimegyünk a fának?
A jövőnek nem is lehet élni, mert az nincs!
Rögvest éljünk pillanatot, az maga a kincs…

(Senrjon)
Ma van… jövő lehet majd…
Vagy mában, vagy jövőben élünk!
Nulla idő nincs!

Vecsés, 2014. szeptember 7. – Kustra Ferenc József

Hétköznapi pszichológia…

Ha boldog nyugalomra vágysz, mi nem örök,
S a pillanat boldogsága van csak, mi nem örök,
Akkor mielőbb változtass az életeden, mi nem örök.

Ha nem elégszel boldogságával, mi jut neked,
Pedig minden van és meg is van neked,
Akkor téged, a jó, a szép és minden feled...

Ha a lelki felemelkedés vigaszára van szükséged
És ha a pillanat boldogsága emel fel téged,
Akkor ezt csak élvezd, így emeld fel éned!

Ha ki akarsz törni, mert zűrzavaros az életed
És ha a pillanat boldogsága segít ebben neked,
Akkor életen át tedd… és magasztosul éned!

Vecsés, 2013. április 29. – Kustra Ferenc József