Az idő, elgondolkoztató…
(vers)
Nézem, hogy absztraktokat fest a fránya idő,
De nem tudom megfejteni, hogy ez meg minő?
Az esti alkonyatban is formákat rajzol,
Az éjszakai vaksötétben sem araszol…
*
(3 soros-zárttükrös)
Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül,
A múltunk sem volna elérhető emlék nélkül,
Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül,
*
(Haiku)
Gyertyánknak fénye,
Idő nélkül araszol…
Végén, elmúlik!
*
(sedoka)
Mécses kis lángja
Holtaknak is világít,
De nem látunk mélyebbre.
A mécses lángja
Nem elég múltnézőben,
Arra, minden… idő lett.
*
(Apeva)
Az
Idő
Csak halad!
Szereptelen
Fő irányító.
*
(10 szavas)
Az időt, ha tudnám, megfejteném,
Jövőből, előre jöjjön, de… szeretném?
*
(Oximoron)
Az élet csak egy idő nélküli pillanat,
Mily’ jó megélni sok ezer nap alatt.
*
(HIAfo)
Mutatója nincs is?
Csodálkozva nézek!
Homokórában van homok?
*
(Renga-láncvers)
Mókuskerék az
Idő, meg nem áll soha.
Gong óra üti!
Az idő pereg
Mint homokóra szemek.
Én meg rettegek!
Pillanat ketyeg!
Hallom, egyenletesen…
Gong óra üti.
Lesz-e még idő?
Az évek már elfogynak.
Én meg rettegek!
Időnél, nincsen
Körforgás. Előre megy.
Gong óra üti!
Lét egy pillanat,
Kevés maradt még hátra.
Én meg rettegek!
Vecsés, - Szabadka, - 2018. február 8. – Kustra Ferenc József - (A HIAfo = fordított HIAQ!) A Renga- láncversben az 1.-3.-5. haiku-versszakot én írtam. A 2.-4.-6.- haiku-versszakot szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit és a 2. résznek ő a szerzője.
(vers)
Nézem, hogy absztraktokat fest a fránya idő,
De nem tudom megfejteni, hogy ez meg minő?
Az esti alkonyatban is formákat rajzol,
Az éjszakai vaksötétben sem araszol…
*
(3 soros-zárttükrös)
Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül,
A múltunk sem volna elérhető emlék nélkül,
Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül,
*
(Haiku)
Gyertyánknak fénye,
Idő nélkül araszol…
Végén, elmúlik!
*
(sedoka)
Mécses kis lángja
Holtaknak is világít,
De nem látunk mélyebbre.
A mécses lángja
Nem elég múltnézőben,
Arra, minden… idő lett.
*
(Apeva)
Az
Idő
Csak halad!
Szereptelen
Fő irányító.
*
(10 szavas)
Az időt, ha tudnám, megfejteném,
Jövőből, előre jöjjön, de… szeretném?
*
(Oximoron)
Az élet csak egy idő nélküli pillanat,
Mily’ jó megélni sok ezer nap alatt.
*
(HIAfo)
Mutatója nincs is?
Csodálkozva nézek!
Homokórában van homok?
*
(Renga-láncvers)
Mókuskerék az
Idő, meg nem áll soha.
Gong óra üti!
Az idő pereg
Mint homokóra szemek.
Én meg rettegek!
Pillanat ketyeg!
Hallom, egyenletesen…
Gong óra üti.
Lesz-e még idő?
Az évek már elfogynak.
Én meg rettegek!
Időnél, nincsen
Körforgás. Előre megy.
Gong óra üti!
Lét egy pillanat,
Kevés maradt még hátra.
Én meg rettegek!
Vecsés, - Szabadka, - 2018. február 8. – Kustra Ferenc József - (A HIAfo = fordított HIAQ!) A Renga- láncversben az 1.-3.-5. haiku-versszakot én írtam. A 2.-4.-6.- haiku-versszakot szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit és a 2. résznek ő a szerzője.
Ősszel… az életben is… versben, HIAQ –ban és apevában.
Az idő csak halad, folyvást, lustán lépeget,
A vihar meg lecsap, engedélyt nem kéreget.
*
Az idő szeszélyes,
Kicsit nyár, majd vihar tombol.
Fázós magány vacog.
*
Az életben a saját forgószelem pusztít, akarattal,
És nem fekszem le egyedül, csak a társammal, a haraggal.
*
Egy
Pillanat
Műve volt.
Mennykő zúzta
Létem értelmét.
*
Hajnalhasadás ideje is rendben elérkezik,
De, a viharfelhők, látni ezt miért nem engedik?
*
Hűvös reggel rémlik,
Dühös felhők eget szegik.
Könny áztatta szemek.
*
Majd’ egész életemben keserű íz volt a létem,
Mondják is az okosok, gyermekként traumát éltem…!
*
Kín,
Bánat,
Ételem,
Italom volt.
Gondok terheltek.
*
Ilyenkor már a festő, nem veszi elő a vásznat,
De, én még rakosgatom magasra… az emlék-vázat.
*
Színek odavesztek,
Lehulltak, színes levelek.
Elveszett remények.
*
Engemet, úgy tűnik, hogy immár senki sem szeret!
Azt mondjátok ártok nektek! Látom, nem eleget!
*
Sok
Év múlt
Magányban.
Estem, keltem
Jobbat reméltem.
*
Kabátot adott rám az ősz, ma kora reggel,
Napközben meg, letámadott a szél-sereggel.
*
Hinti ködét az ég,
Tejfehér fátyol nem oszlik.
Útvesztő... nincs kiút.
*
Én vagyok, ki sok hibát vétett, Te is így véled?
Én vagyok ki rossz utakon járt? De, ki nem téved?
*
Nem
Tudom
Mi a nagy
Vétkem, hogy ezt
Kaptam cserébe...
Már
Fogytán
Reményem,
Jegyet kérek,
Csak... egy-irányba.
*
A hegyekben havazik, ne is keressük az okát,
Nemsokára az Alföld is megkapja… az áldóját.
Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. december 2. – a verset én írtam, a HIAQ –kat és az apevákat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A kiegészítők összefoglaló címe: Lehetett volna másképp is.
Az idő csak halad, folyvást, lustán lépeget,
A vihar meg lecsap, engedélyt nem kéreget.
*
Az idő szeszélyes,
Kicsit nyár, majd vihar tombol.
Fázós magány vacog.
*
Az életben a saját forgószelem pusztít, akarattal,
És nem fekszem le egyedül, csak a társammal, a haraggal.
*
Egy
Pillanat
Műve volt.
Mennykő zúzta
Létem értelmét.
*
Hajnalhasadás ideje is rendben elérkezik,
De, a viharfelhők, látni ezt miért nem engedik?
*
Hűvös reggel rémlik,
Dühös felhők eget szegik.
Könny áztatta szemek.
*
Majd’ egész életemben keserű íz volt a létem,
Mondják is az okosok, gyermekként traumát éltem…!
*
Kín,
Bánat,
Ételem,
Italom volt.
Gondok terheltek.
*
Ilyenkor már a festő, nem veszi elő a vásznat,
De, én még rakosgatom magasra… az emlék-vázat.
*
Színek odavesztek,
Lehulltak, színes levelek.
Elveszett remények.
*
Engemet, úgy tűnik, hogy immár senki sem szeret!
Azt mondjátok ártok nektek! Látom, nem eleget!
*
Sok
Év múlt
Magányban.
Estem, keltem
Jobbat reméltem.
*
Kabátot adott rám az ősz, ma kora reggel,
Napközben meg, letámadott a szél-sereggel.
*
Hinti ködét az ég,
Tejfehér fátyol nem oszlik.
Útvesztő... nincs kiút.
*
Én vagyok, ki sok hibát vétett, Te is így véled?
Én vagyok ki rossz utakon járt? De, ki nem téved?
*
Nem
Tudom
Mi a nagy
Vétkem, hogy ezt
Kaptam cserébe...
Már
Fogytán
Reményem,
Jegyet kérek,
Csak... egy-irányba.
*
A hegyekben havazik, ne is keressük az okát,
Nemsokára az Alföld is megkapja… az áldóját.
Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. december 2. – a verset én írtam, a HIAQ –kat és az apevákat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A kiegészítők összefoglaló címe: Lehetett volna másképp is.
Múlt a pillanat,
Ami már megmaradt,
Enyészetbe… beragadt.
Ha fontos volt a pillanat,
Valami tán’ emlékként maradt,
Előkeresni, biz' nagy feladat!
Átkutatni az emlék raktárakat,
Megkeresni az eltűnt pillanatokat,
Emlékezést segítőn, a gondolatomat.
Érzést elővenni nem lehet, az nem gondolat,
Ha nincs meg a pillanat, vond le a tanulságokat,
Utólag egyeztesd az életkitevő vég-órákat.
Vecsés, 2018. július 27. – Kustra Ferenc - A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! Rímképlet: "A".
Ami már megmaradt,
Enyészetbe… beragadt.
Ha fontos volt a pillanat,
Valami tán’ emlékként maradt,
Előkeresni, biz' nagy feladat!
Átkutatni az emlék raktárakat,
Megkeresni az eltűnt pillanatokat,
Emlékezést segítőn, a gondolatomat.
Érzést elővenni nem lehet, az nem gondolat,
Ha nincs meg a pillanat, vond le a tanulságokat,
Utólag egyeztesd az életkitevő vég-órákat.
Vecsés, 2018. július 27. – Kustra Ferenc - A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! Rímképlet: "A".
Hétköznapi pszichológia…
Vannak nagy történetek, amik, akár lehet, több szálon futottak,
A részletek tisztázásához, sokat kellene még beszélni.
Sok beszédnek, híg az alja, a végén fecsegésbe torkolhatnak,
Akik
Egy felemelő, tisztázó pillanatot, nem vágynak rontani.
Olcsó klisék, frázisok csak rontanák, amit mondani akarnak…
Vecsés, 2018. május 4. – Kustra Ferenc József
Vannak nagy történetek, amik, akár lehet, több szálon futottak,
A részletek tisztázásához, sokat kellene még beszélni.
Sok beszédnek, híg az alja, a végén fecsegésbe torkolhatnak,
Akik
Egy felemelő, tisztázó pillanatot, nem vágynak rontani.
Olcsó klisék, frázisok csak rontanák, amit mondani akarnak…
Vecsés, 2018. május 4. – Kustra Ferenc József
Képeslapokon nézve az őszi táj
csodás színekben pompázó remekmű.
Jól körbenézve itt minden csupa sár,
virág helyett más nem nő, csak parlagfű.
Elvesztettem a pillanat varázsát,
hiába nézek körül nem találom.
Úgy tűnik fogta magát és tovább állt,
akkor is felkutatom, nem hibázom.
csodás színekben pompázó remekmű.
Jól körbenézve itt minden csupa sár,
virág helyett más nem nő, csak parlagfű.
Elvesztettem a pillanat varázsát,
hiába nézek körül nem találom.
Úgy tűnik fogta magát és tovább állt,
akkor is felkutatom, nem hibázom.

Értékelés 

