Idő 
Értékelés 
Értékelés Eltűnnek az évek, Loretta!
Előtűnt mindnek a múlása…
Pár évvel ezelőtt,
Volt, mindenekelőtt…
Szerelem, érzelem, Loretta!
Remény bennem, sokszor jót lobban,
De, eltűntél időmúlásban…
Pedig szerettünk mi,
Ketten, nagyon és mi.
Én azért várlak, jó nagy csókra!
Eltűntek az évek, Loretta!
Nincs nekünk… szerelem záloga.
Hiányzol és nem vagy,
Örökre bennem vagy…
Megtartom érzelmem, Loretta.
Vecsés, 2021. július 31. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Előtűnt mindnek a múlása…
Pár évvel ezelőtt,
Volt, mindenekelőtt…
Szerelem, érzelem, Loretta!
Remény bennem, sokszor jót lobban,
De, eltűntél időmúlásban…
Pedig szerettünk mi,
Ketten, nagyon és mi.
Én azért várlak, jó nagy csókra!
Eltűntek az évek, Loretta!
Nincs nekünk… szerelem záloga.
Hiányzol és nem vagy,
Örökre bennem vagy…
Megtartom érzelmem, Loretta.
Vecsés, 2021. július 31. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
A hiány nem életcél, de… hétköznapi pszichológia…
(Leoninus trió)
Hosszú életemben részese voltam mindennek, mi elérhető, pontosan... semminek!
De még az sem volt nekem elérhető, mert az is nekem csak látens volt, nem visszatérő!
Volt még olyan, hogy a visszatérő bejelentkezett, de nem láttatta magát eleget!
A semmi eltűnt,
Valamitől menekült,
Ha érkezik, marad, mint sebesült.
*
A semmik pedig kicsinyessé teszik az embert, mert hiánnyal szemben, mindegy, mit kertelt…
Hiány: látens, bujkál, rejtőzködik, ember meg keresés közben jól leértékelődik.
A hiány híd alá űzi a peches embert, ki örülhet, hogy tető van feje felett!
Az értelmet keresi szenvedve,
De nem talál csak gonosz emberre.
*
Más van a dominánsoknál, a gazdagoknál, mert bőven nő a fűszál… a nagyuraknál.
Ők észreveszik, ha fűben gaz üti föl a fejét, gyökerestől irtva a lényegét.
Konklúzió adott; ki hová született, sorsa úgy alakult, ahhoz való lehetett!
A pénzes ember védett,
Mert szegényre lépett,
Kegyetlenül gyengét sértett.
*
(A nagy Konklúzió, bokorrímesben)
Ki, királyfinak született
Az bizony biztos király lett,
S bármilyen bolond lehetett.
Esélytelen igazság,
Világszerte elterjedt valóság
Isten előtt mind csak adósság.
Vecsés, 2023. április 6. – Arad, 2023. április 7. – Kustra Ferenc József – A leoninust én írtam, alá a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam: Ghica Izabella Iasmina.
(Leoninus trió)
Hosszú életemben részese voltam mindennek, mi elérhető, pontosan... semminek!
De még az sem volt nekem elérhető, mert az is nekem csak látens volt, nem visszatérő!
Volt még olyan, hogy a visszatérő bejelentkezett, de nem láttatta magát eleget!
A semmi eltűnt,
Valamitől menekült,
Ha érkezik, marad, mint sebesült.
*
A semmik pedig kicsinyessé teszik az embert, mert hiánnyal szemben, mindegy, mit kertelt…
Hiány: látens, bujkál, rejtőzködik, ember meg keresés közben jól leértékelődik.
A hiány híd alá űzi a peches embert, ki örülhet, hogy tető van feje felett!
Az értelmet keresi szenvedve,
De nem talál csak gonosz emberre.
*
Más van a dominánsoknál, a gazdagoknál, mert bőven nő a fűszál… a nagyuraknál.
Ők észreveszik, ha fűben gaz üti föl a fejét, gyökerestől irtva a lényegét.
Konklúzió adott; ki hová született, sorsa úgy alakult, ahhoz való lehetett!
A pénzes ember védett,
Mert szegényre lépett,
Kegyetlenül gyengét sértett.
*
(A nagy Konklúzió, bokorrímesben)
Ki, királyfinak született
Az bizony biztos király lett,
S bármilyen bolond lehetett.
Esélytelen igazság,
Világszerte elterjedt valóság
Isten előtt mind csak adósság.
Vecsés, 2023. április 6. – Arad, 2023. április 7. – Kustra Ferenc József – A leoninust én írtam, alá a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam: Ghica Izabella Iasmina.
Ködfátyol borít leplet a földre
könnyben áztatva földet és vetést,
fehér takarót hiába várna,
sehol sincs hó, csak ázik a vetés.
Pedig úgy vágyna meleg takaróra!
Sűrű könnyek közt ázik, didereg,
esdeklő szemekkel tekint az égre,
hozzon már havat, vagy egy kis meleget.
Könnyes szemekkel néz le a felhő,
aztán megrázza rongyos köpenyét,
pár cseppet szór rá néma búcsúzással,
aztán elvonul, s kitisztul az ég.
Olyan szép minden. Zöldül a fű is,
már a hóvirág is bontja szirmait,
rügyeznek már a fák is kint a kertben,
s madarak ülnek már az ágain.
Élénk csipogás tör be a csendbe
s újra éled a tavaszi világ,
napsugár omlik a tavaszi földre,
minden kivirul. Ébred a világ.
Ne búsulj te sem. Lesz még jobb, hidd el!
Nem lehet ilyen gonosz a világ!
Gondolj arra, hogy szebb lesz a holnap,
s rád is vár még egy szebb, egy jobb világ.
könnyben áztatva földet és vetést,
fehér takarót hiába várna,
sehol sincs hó, csak ázik a vetés.
Pedig úgy vágyna meleg takaróra!
Sűrű könnyek közt ázik, didereg,
esdeklő szemekkel tekint az égre,
hozzon már havat, vagy egy kis meleget.
Könnyes szemekkel néz le a felhő,
aztán megrázza rongyos köpenyét,
pár cseppet szór rá néma búcsúzással,
aztán elvonul, s kitisztul az ég.
Olyan szép minden. Zöldül a fű is,
már a hóvirág is bontja szirmait,
rügyeznek már a fák is kint a kertben,
s madarak ülnek már az ágain.
Élénk csipogás tör be a csendbe
s újra éled a tavaszi világ,
napsugár omlik a tavaszi földre,
minden kivirul. Ébred a világ.
Ne búsulj te sem. Lesz még jobb, hidd el!
Nem lehet ilyen gonosz a világ!
Gondolj arra, hogy szebb lesz a holnap,
s rád is vár még egy szebb, egy jobb világ.
Úgy vonj magadhoz, mint puha párnát,
melyre lehajtod álmos fejed,
végigsimítva arcom úgy érints,
hogy tudjam: te is szeretsz.
Nem kell most szó. Zavar a fény is.
Oltsd el a lámpát nekem.
Elég, ha látom a kályha fényét,
mely arcodra rózsákat fest.
Vöröslő lánggal izzik a kályha
S a fénye olyan színes,
bőrödre ontja lángoló színét,
amely most olyan heves,
mint mi. Pedig tétova léptem
oly lassan hozott ide,
s most itt vagyok karodba bújva
boldogan, szerelmesen.
Olyan jó volna úgy ébredni
ezen túl mindig veled,
együtt látni, hogy pirkad a hajnal,
míg magába zár a csend.
Tudod: nekem már nem kell semmi
csak az, hogy te is szeress
időtlen időkig, míg az éjjel
ajkunkra csókot lehel.
melyre lehajtod álmos fejed,
végigsimítva arcom úgy érints,
hogy tudjam: te is szeretsz.
Nem kell most szó. Zavar a fény is.
Oltsd el a lámpát nekem.
Elég, ha látom a kályha fényét,
mely arcodra rózsákat fest.
Vöröslő lánggal izzik a kályha
S a fénye olyan színes,
bőrödre ontja lángoló színét,
amely most olyan heves,
mint mi. Pedig tétova léptem
oly lassan hozott ide,
s most itt vagyok karodba bújva
boldogan, szerelmesen.
Olyan jó volna úgy ébredni
ezen túl mindig veled,
együtt látni, hogy pirkad a hajnal,
míg magába zár a csend.
Tudod: nekem már nem kell semmi
csak az, hogy te is szeress
időtlen időkig, míg az éjjel
ajkunkra csókot lehel.
Elérkezett végre, a legszebb nap az évbe.
Nézd csak, ma a nap is előbújt végre!
Ezerfelé ontja sugarát,
ezért mosolyogj hát!
Köszönt téged ég és föld.
S akik szeretnek szívből, örökkön!
A .....- a legszebb szám.
Kívánságunk számodra,
ezer rózsa hulljon utadra!
Sose légy szomorú, kerüljön messze gond és bú.
Legyél mindig vidám,
mosolyoddal űzd el mi bánt.
Ígérem fogom kezed örökké,
mint mikor karomba először érkeztél!
Szívembe zártalak, hisz te vagy nekem a fény.
Köszönjük, hogy hozzánk érkeztél!
Isten áldja minden lépted.
Bátor és erős harcos vagy, Isten látja ezt.
Mi pedig mindig óvunk téged.
Szeretettel lépsz be életed következő évébe,
körül ölelve melegséggel.
Születésed áldott napján,
azt kívánjuk számodra.
Legyen életed örömmel tele.
Lépteid kísérje szeretet,
Isten éltessen tégedet!
Nézd csak, ma a nap is előbújt végre!
Ezerfelé ontja sugarát,
ezért mosolyogj hát!
Köszönt téged ég és föld.
S akik szeretnek szívből, örökkön!
A .....- a legszebb szám.
Kívánságunk számodra,
ezer rózsa hulljon utadra!
Sose légy szomorú, kerüljön messze gond és bú.
Legyél mindig vidám,
mosolyoddal űzd el mi bánt.
Ígérem fogom kezed örökké,
mint mikor karomba először érkeztél!
Szívembe zártalak, hisz te vagy nekem a fény.
Köszönjük, hogy hozzánk érkeztél!
Isten áldja minden lépted.
Bátor és erős harcos vagy, Isten látja ezt.
Mi pedig mindig óvunk téged.
Szeretettel lépsz be életed következő évébe,
körül ölelve melegséggel.
Születésed áldott napján,
azt kívánjuk számodra.
Legyen életed örömmel tele.
Lépteid kísérje szeretet,
Isten éltessen tégedet!
