Idő 
Értékelés 
Értékelés Milyen szép lenne ez az este!
Göncölszekér, nyáréji fuvalom,
Egymásba boruló két szerelmes teste.
Gyémántgyökér burj?nzik utadon.
Olyan szép lehetne ez az éj...
Útj?ra tér a gondolat...
Halott fájáról hulló falavél
A földre hull s a földön marad.
Oly szép lenne ez az éjjel!
Kár, hogy messze vagy nagyon.
Egymásba szóródhatn?nk széjjel,
Mint vércseppek a fehér havon.
Göncölszekér, nyáréji fuvalom,
Egymásba boruló két szerelmes teste.
Gyémántgyökér burj?nzik utadon.
Olyan szép lehetne ez az éj...
Útj?ra tér a gondolat...
Halott fájáról hulló falavél
A földre hull s a földön marad.
Oly szép lenne ez az éjjel!
Kár, hogy messze vagy nagyon.
Egymásba szóródhatn?nk széjjel,
Mint vércseppek a fehér havon.
Reszketsz, álmaid elhagytak már
Ami egykoron volt mára már foszlány
Álruhások gázolnak mindenkin át
Elveszett minden, ez a rideg valóság
Rádlesnek megvető tekintetek
Elítélnek holott nem ismernek
Teljesen mindegy belül kivagy
Ha nem öltessz márkát átnéznek rajtad
Erkölcstelen, kiképzett magánérdekek
Zuzzák szét nyomorba döntik szegény gyermeket.
Mennyi út van mi kilátástalan
Mindezt nem érdekli a média világa.
Nyugati autók sok pénz divat az élen
Keleten a szegény nincstelenségtől hal éhen.
Mi tart bennük erőt ebben az embertelenben.
Egymás szeretete nyújt támaszt lelkükben.
Ami egykoron volt mára már foszlány
Álruhások gázolnak mindenkin át
Elveszett minden, ez a rideg valóság
Rádlesnek megvető tekintetek
Elítélnek holott nem ismernek
Teljesen mindegy belül kivagy
Ha nem öltessz márkát átnéznek rajtad
Erkölcstelen, kiképzett magánérdekek
Zuzzák szét nyomorba döntik szegény gyermeket.
Mennyi út van mi kilátástalan
Mindezt nem érdekli a média világa.
Nyugati autók sok pénz divat az élen
Keleten a szegény nincstelenségtől hal éhen.
Mi tart bennük erőt ebben az embertelenben.
Egymás szeretete nyújt támaszt lelkükben.
Ezennel adasson a világ tudtára:
A vakmerőségnek túl magas az ára.
Újra saját magam áldozata lettem.
Újra egy merénylet saját magam ellen.
Éhesen evésre és a cselekvésre,
Feláldozom magam újra a főzésre.
Kezdem az elején: Délelőtti óra,
Mikor kedvem támad harapnivalóra.
Bevásárlóközpont hússal rakott standja,
Ínycsiklandón csábít az összes darabja.
Hozzáértő szemem pásztáz gondterhelten.
Jó lenne ma végre konyhahősnek lennem.
Főzzek egy pörköltet? Frissensültet egyek?
Minden gondolatot frissiben elvetek.
Hisz bármelyik kifog amatőrségemen.
Valami mégis kell. Sajnos nincs kegyelem.
Aztán megoldódni látszik minden gondom:
Véres, májas hurkát látok meg egy polcon.
Nem vagyok kannibál, naná hogy a májast.
A pénztárnál legombolok néhány százast.
Kellően elszántan felvillanyozódva
Futólépés haza, úti cél a konyha.
Majd most megmutatom milyen szakács vagyok.
Tanulhatnak tőlem alkotni a nagyok.
Hurkát a tepsibe, tepsit a sütőbe.
Ezt nem ronthatom el?- Aggódok tűnődve.
Teríteni kezdek, megadom a módját.
Most először talán nyerek- az áldóját.
Hatalmas durranás rázta meg a csendet.
A csillár vészjóslón himbálózni kezdett.
Felrobbant talán a ház összes lakása?
Mutatna vagy nyolcast a földrengés-skála.
Lehajtom a felhevült sütőfedelet,
Meglátom művem, a csatajelenetet,
Keresztet vetek és csendben leroskadok,
Lemondón nyugtázom, milyen ökör vagyok.
Nehezményezte a hőséget a hurka.
Addig fickándozott, hogy szétrobbant burka.
Újra csődöt mondott hírhedt szakértelmem.
Mások ebédelnek, nekem nincs mit ennem.
Azért talán mégis. Kenyérrel kezemben,
Keleties pózban a sütővel szemben,
A szétsült hurkából jókat tunkolgatok.
Lesz ez ugye így sem? Kérem drukkoljatok.
A vakmerőségnek túl magas az ára.
Újra saját magam áldozata lettem.
Újra egy merénylet saját magam ellen.
Éhesen evésre és a cselekvésre,
Feláldozom magam újra a főzésre.
Kezdem az elején: Délelőtti óra,
Mikor kedvem támad harapnivalóra.
Bevásárlóközpont hússal rakott standja,
Ínycsiklandón csábít az összes darabja.
Hozzáértő szemem pásztáz gondterhelten.
Jó lenne ma végre konyhahősnek lennem.
Főzzek egy pörköltet? Frissensültet egyek?
Minden gondolatot frissiben elvetek.
Hisz bármelyik kifog amatőrségemen.
Valami mégis kell. Sajnos nincs kegyelem.
Aztán megoldódni látszik minden gondom:
Véres, májas hurkát látok meg egy polcon.
Nem vagyok kannibál, naná hogy a májast.
A pénztárnál legombolok néhány százast.
Kellően elszántan felvillanyozódva
Futólépés haza, úti cél a konyha.
Majd most megmutatom milyen szakács vagyok.
Tanulhatnak tőlem alkotni a nagyok.
Hurkát a tepsibe, tepsit a sütőbe.
Ezt nem ronthatom el?- Aggódok tűnődve.
Teríteni kezdek, megadom a módját.
Most először talán nyerek- az áldóját.
Hatalmas durranás rázta meg a csendet.
A csillár vészjóslón himbálózni kezdett.
Felrobbant talán a ház összes lakása?
Mutatna vagy nyolcast a földrengés-skála.
Lehajtom a felhevült sütőfedelet,
Meglátom művem, a csatajelenetet,
Keresztet vetek és csendben leroskadok,
Lemondón nyugtázom, milyen ökör vagyok.
Nehezményezte a hőséget a hurka.
Addig fickándozott, hogy szétrobbant burka.
Újra csődöt mondott hírhedt szakértelmem.
Mások ebédelnek, nekem nincs mit ennem.
Azért talán mégis. Kenyérrel kezemben,
Keleties pózban a sütővel szemben,
A szétsült hurkából jókat tunkolgatok.
Lesz ez ugye így sem? Kérem drukkoljatok.
A természet ismert,tisztelt, hódolt Nekünk
Helyette lett, csoda faház,virág,kertünk
Szerelmünknek szigete,
Olyan volt,mint ha haza mennénk.
Tavasszal a bejáratnál virágok nyíltak,
Illatukkal köszöntöttek,mosolyogva hívtak.
Kidugta szép kis fejét pénzike a fűből
Rózsa illata,fáknak gyönyörű lombja
Bokorból ránk néz sündisznó két kicsi ?gombja?
Hogy, hogy itt vagytok - szinte mondja -
Gyönyörű a tavasz,szerelmünk a régi
Érzelmünk egymáshoz töretlen és égi.
Eltávolodunk a faháztól néha egy kicsit,
Hogy kirándulásokkal tegyük szebbé a napot.
Ha együtt vagyunk szeretjük,öleljük egymást,
Ott a faházban csodás , és minden más
Még el sem jöttünk,visszamennénk újra,
Kéz a kézben, sétálunk a tónál,
Kicsi, kis hídon átmegyünk
Mi átvezet, csöppke kis folyónál
Feledhetetlenek a percek, napok
Mit Tőled kapok,és viszont adok
Hány év, mennyi idő telt el?Mint a sziámi ikrek,
Talán össze vagyunk nőve?Megfejteni?
Ez az érzelem,nem tudom mi lehet
Valami táplálja szívemet, annak gyökerét
Amikor ölellek,selymes bőrödre nyakadon,
Tapadok, lehelve csókomat, adom
Tudom,Tőled ,mind visszakapom
Helyette lett, csoda faház,virág,kertünk
Szerelmünknek szigete,
Olyan volt,mint ha haza mennénk.
Tavasszal a bejáratnál virágok nyíltak,
Illatukkal köszöntöttek,mosolyogva hívtak.
Kidugta szép kis fejét pénzike a fűből
Rózsa illata,fáknak gyönyörű lombja
Bokorból ránk néz sündisznó két kicsi ?gombja?
Hogy, hogy itt vagytok - szinte mondja -
Gyönyörű a tavasz,szerelmünk a régi
Érzelmünk egymáshoz töretlen és égi.
Eltávolodunk a faháztól néha egy kicsit,
Hogy kirándulásokkal tegyük szebbé a napot.
Ha együtt vagyunk szeretjük,öleljük egymást,
Ott a faházban csodás , és minden más
Még el sem jöttünk,visszamennénk újra,
Kéz a kézben, sétálunk a tónál,
Kicsi, kis hídon átmegyünk
Mi átvezet, csöppke kis folyónál
Feledhetetlenek a percek, napok
Mit Tőled kapok,és viszont adok
Hány év, mennyi idő telt el?Mint a sziámi ikrek,
Talán össze vagyunk nőve?Megfejteni?
Ez az érzelem,nem tudom mi lehet
Valami táplálja szívemet, annak gyökerét
Amikor ölellek,selymes bőrödre nyakadon,
Tapadok, lehelve csókomat, adom
Tudom,Tőled ,mind visszakapom
Requiem egy kertért
Kertterveztem zölddel,
domb aljában kővel.
Mezsgye füvén tipegővel,
virágszegély kisérővel.
Fürge gyíknak futásával,
üregi pók kuckójával.
Méhecskéknek döngicsével,
cirip tücsök énekével.
Rózsák bódult illatával,
madárkának trillájával.
Édes szőlő mosolyával, s
kerti padnak vonzásával.
De!
Mivégre ha mindez nem kell,
mit kezdjek e kedvvel?
Elillan mint tűnő álom, s
újra talán sose látom.
Írta: Lupták Gyula
Budapest, 2009-01-13
