Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia (Hol a problémamegoldás?)
Régebben én voltam a még élő múltam,
Mára, főként a jelenembe avultam...
Régebben én voltam a még élő múltam.
(HIAQ)
Tüzes lét, élénk múlt,
Hitvány jelenemben avult.
Anno boldog voltam.
*
Az életem tanítgatott engem, de főként, balgán remélni,
Azt meg máig nem is értem, mért kellett nekem elnézést kérni?
A fűben akkor is fényes hátú bogarak rohangáltak,
Én meg reméltem, hogy segítenek a mezőgazdaságnak…
Régen még reméltem,
Ám korán hoppon maradtam.
Sorsom elbánt velem.
*
De aztán az élet-házamba, betette a kezét a mese-élet farkasa,
Vele azonnal úgy jártam, -be is jött- mint mesében a jóhiszemű malacka…
Ujjnyi tépőfogait magával hordta,
Lelkemet ezekkel, szét is marcangolta.
Mára már nincsen bennem lélek, ami még marcangolható,
De ő tudja, hogy a rettegésem, hogyan is fokozható!
(sedoka)
Létem vagy sorsom?
Elvette kit szerettem,
S a többi közelállót.
Szeretteimtől
Korán megfosztott engem.
Kettétörte életem.
*
Én szerencsétlen, az óta saját labirintusomban élek,
A napjaimat kiteszi, hogy folyvást esdek, kegyelmet kérek…
Én szerencsétlen, az óta saját labirintusomban élek.
(apeva)
Így
Tellik
Bánatban
Sok-sok napom.
Kegyelmet esdek.
*
A sorsom nagyon pudvás, mint a régi fekete retek,
Hogy elhagyná már a létemet, jelet fel nem fedezek!
Azt mondja a sorsom, hogy meg vagyon írva: eltűrni!
E szenvedés alatt, mást tenni? Nem látszik enyhülni…
Sorsom írva kaptam,
Elviselnem kell mit rám rótt.
Szenvedés nem lanyhul.
*
Néha látom én is, hogy a napocska igen fényesen rám is süt,
De hamar vége, mert a létem a végzetem és árnyéka... leüt!
Az utamon keresem magamat, mert érzem... vagyok az elveszett lélek,
Az ellenségem uralkodik, őt persze nem fogják vissza semmi fékek…
Útvesztőn járok,
Nem találom magamat.
Létem lesz a végzetem.
Tévúton megyek,
Létem lesz a végzetem.
Elveszett lélek vagyok.
*
Láttam már néha, hogy a felhők között villannak az ég, csodás szép kékek.
Végzetem a létem, hogy örülhetnék, ha csak néha villannak a kékek?
Láttam már néha, hogy a felhők között villannak az ég, csodás szép kékek.
Ritkán villan fény rám.
Soha már nem leszek boldog?
Létem a végzetem?
*
A labirintusnak, azt vélem, hogy momentán zárva a kijárata,
Az életemben, olyanok a körülmények, mind életem bánata...
A labirintusnak, azt vélem, hogy momentán zárva a kijárata.
Életem csak bánat,
Útvesztőből nincs kijárat.
Magány őrzi zárkám.
*
A vörös ködöm rátelepszik a lelkemre,
Nincsen is más, menjek fel végleg a mennyekbe?
A vörös ködöm rátelepszik a lelkemre…
Gyász,
Lelkem
Fedi már
Nagyon régen.
Mennybe kell mennem?
*
A világ bizony nézve, talán csak annyit lát, hogy egy szép, bokros kertben lakok,
Azt nem tudják, hogy, ez egy labirintus, itt élek és elátkozva lakolok…
A világ bizony nézve, talán csak annyit lát, hogy egy szép, bokros kertben lakok,
Ki csak kertem látja,
Nem látja lelkem zárkáját.
Bűnhődöm... átoktól.
*
Érzem, ezt a tetves, fagyott élet telet, kitartok, még egy kicsit bírnom kell,
És előkerül a szerencsém is, aki tudja, nekem végre kegyelem kell!
Még egyelőre, csak nézek a világra nagyon jogosan megorrontva,
Mi a fekete fényt rám ontja, de már érzem, hogy jön… fehér fényt rám ontva.
Bánat szülte álmokban, minden éjjel, szeretetben kiteljesedek,
A bánattal teljes matt-fénytelen napokban, egész nap buzgón esdek…
Szép álmom még van,
Bútól matt napjaimban
Szebb jövőt esdekelek.
Álmom reményt ad,
Bús napjaimban esdek.
Jöjjön már a kék madár!
*
Sívárósodott világomban beszűkült pupillás szemekkel,
Átbandukolni létből az életbe… úgy vágyok, szeretettel…
Sívárósodott világomban beszűkült pupillás szemekkel.
Vecsés, 2016. március 27. – Szabadka, 2018. július 22. – Kustra Ferenc József– A verset én írtam, alá a HIAQ –t, az apevát és a sedoka –t, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: „Sorsom, előre írva…”
Régebben én voltam a még élő múltam,
Mára, főként a jelenembe avultam...
Régebben én voltam a még élő múltam.
(HIAQ)
Tüzes lét, élénk múlt,
Hitvány jelenemben avult.
Anno boldog voltam.
*
Az életem tanítgatott engem, de főként, balgán remélni,
Azt meg máig nem is értem, mért kellett nekem elnézést kérni?
A fűben akkor is fényes hátú bogarak rohangáltak,
Én meg reméltem, hogy segítenek a mezőgazdaságnak…
Régen még reméltem,
Ám korán hoppon maradtam.
Sorsom elbánt velem.
*
De aztán az élet-házamba, betette a kezét a mese-élet farkasa,
Vele azonnal úgy jártam, -be is jött- mint mesében a jóhiszemű malacka…
Ujjnyi tépőfogait magával hordta,
Lelkemet ezekkel, szét is marcangolta.
Mára már nincsen bennem lélek, ami még marcangolható,
De ő tudja, hogy a rettegésem, hogyan is fokozható!
(sedoka)
Létem vagy sorsom?
Elvette kit szerettem,
S a többi közelállót.
Szeretteimtől
Korán megfosztott engem.
Kettétörte életem.
*
Én szerencsétlen, az óta saját labirintusomban élek,
A napjaimat kiteszi, hogy folyvást esdek, kegyelmet kérek…
Én szerencsétlen, az óta saját labirintusomban élek.
(apeva)
Így
Tellik
Bánatban
Sok-sok napom.
Kegyelmet esdek.
*
A sorsom nagyon pudvás, mint a régi fekete retek,
Hogy elhagyná már a létemet, jelet fel nem fedezek!
Azt mondja a sorsom, hogy meg vagyon írva: eltűrni!
E szenvedés alatt, mást tenni? Nem látszik enyhülni…
Sorsom írva kaptam,
Elviselnem kell mit rám rótt.
Szenvedés nem lanyhul.
*
Néha látom én is, hogy a napocska igen fényesen rám is süt,
De hamar vége, mert a létem a végzetem és árnyéka... leüt!
Az utamon keresem magamat, mert érzem... vagyok az elveszett lélek,
Az ellenségem uralkodik, őt persze nem fogják vissza semmi fékek…
Útvesztőn járok,
Nem találom magamat.
Létem lesz a végzetem.
Tévúton megyek,
Létem lesz a végzetem.
Elveszett lélek vagyok.
*
Láttam már néha, hogy a felhők között villannak az ég, csodás szép kékek.
Végzetem a létem, hogy örülhetnék, ha csak néha villannak a kékek?
Láttam már néha, hogy a felhők között villannak az ég, csodás szép kékek.
Ritkán villan fény rám.
Soha már nem leszek boldog?
Létem a végzetem?
*
A labirintusnak, azt vélem, hogy momentán zárva a kijárata,
Az életemben, olyanok a körülmények, mind életem bánata...
A labirintusnak, azt vélem, hogy momentán zárva a kijárata.
Életem csak bánat,
Útvesztőből nincs kijárat.
Magány őrzi zárkám.
*
A vörös ködöm rátelepszik a lelkemre,
Nincsen is más, menjek fel végleg a mennyekbe?
A vörös ködöm rátelepszik a lelkemre…
Gyász,
Lelkem
Fedi már
Nagyon régen.
Mennybe kell mennem?
*
A világ bizony nézve, talán csak annyit lát, hogy egy szép, bokros kertben lakok,
Azt nem tudják, hogy, ez egy labirintus, itt élek és elátkozva lakolok…
A világ bizony nézve, talán csak annyit lát, hogy egy szép, bokros kertben lakok,
Ki csak kertem látja,
Nem látja lelkem zárkáját.
Bűnhődöm... átoktól.
*
Érzem, ezt a tetves, fagyott élet telet, kitartok, még egy kicsit bírnom kell,
És előkerül a szerencsém is, aki tudja, nekem végre kegyelem kell!
Még egyelőre, csak nézek a világra nagyon jogosan megorrontva,
Mi a fekete fényt rám ontja, de már érzem, hogy jön… fehér fényt rám ontva.
Bánat szülte álmokban, minden éjjel, szeretetben kiteljesedek,
A bánattal teljes matt-fénytelen napokban, egész nap buzgón esdek…
Szép álmom még van,
Bútól matt napjaimban
Szebb jövőt esdekelek.
Álmom reményt ad,
Bús napjaimban esdek.
Jöjjön már a kék madár!
*
Sívárósodott világomban beszűkült pupillás szemekkel,
Átbandukolni létből az életbe… úgy vágyok, szeretettel…
Sívárósodott világomban beszűkült pupillás szemekkel.
Vecsés, 2016. március 27. – Szabadka, 2018. július 22. – Kustra Ferenc József– A verset én írtam, alá a HIAQ –t, az apevát és a sedoka –t, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: „Sorsom, előre írva…”
Az erotika szárnyán…
Az ezüstös Hold nyitott ablakomon mosolyog be rám,
A mosolyod várom, verset írnák, de eltompult pennám.
Gondolatim nálad járnak, nem szül verset memóriám,
Gyötrő vágyak feszítik testem, fogytán az energiám.
(10 szavas)
Csukott szemeid békét sugallnak…
Közben meg benned a vágyak tombolnak
*
Üres és rideg az ágyam, belebújni borzong testem,
Szívem magányos, hiányol, vágysóhajtól remeg keblem.
Testem eped, hiányolja bársonykezed, jöjj Kedvesem!
Ölelj, szeress, csitítsd a vágyam, hozz lázba, röpülj velem!
(3 soros-zárttükrős)
Jövök már, úton vagyok, mint közelgő erdő, zizzenő muzsikája.
Dúl bennem a bizsergés, egyre nő... beteljesül két szív vágya...
Jövök már, úton vagyok, mint közelgő erdő, zizzenő muzsikája.
*
Nincsen kínzó vágy, itt vagy velem, szorosan ölel kezed,
Láz uralja énem, ingem gombolod, rólam leveszed.
Rózsaszirmos ágyba viszel, hozzám simul izzó tested,
Vágylázasan, erőteljesen csókolsz, számban a nyelved.
(Limerick)
Ez az, élvezem, hogy megjöttem,
Oldalt fekszek, Te meg előttem.
Kéj neszek... sóhajok,
Bizsergést átadok.
Vágy összeforraszt... téged, engem.
*
Kezed siklik nedves testemen, már gödreim keresed,
Kérlek, amit vágysz, tegyed, élvezni akarom szerelmed.
Testem fetreng kéjtől, vágytól, észveszejtő lenni veled,
Sikoly tör ki ajkamon, egybeforr velem tested s lelked.
Simogatlak, vicsorítok fogsorommal, torkomból hörgés tőr fel,
Birkózók a tőled kapott, emelkedett érzéssel. Egy vagyok a kéjeddel.
Az én testemben is tobzódik a vágy forrósága, sütkérezek kéjfényeddel.
*
Mintha már ezer év telt volna el, pedig most mentél el,
Mutatókat nézem, szeretném, ha futnának ezerrel.
Csoda jó veled, együttlétünkre vágyok, minden éjjel,
Jöjj, siess hozzám! Röpülj velem újra az egekbe fel!
*
(Kínai: (erős) vágyakozás- „Ku- xiangsi” -7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa)
Jövők újra, nem kések,
Értelem?
Kéj-éjek
Elherdálva…?
Éjjel, kéj-fények,
Fognak világítani!
Kéj, repdes…
Kéj! Égek…
Szabadka, 2018. június 29. – Vecsés, 2018. július 1. –Jurisin Szőke Margit– a verset én írtam, alá a 10 szavast, a 3 soros-zárttükrös –t, a limerik -t, a bokorrímest és a kínai formát, poéta-, és szerzőtársam Kustra Ferenc József. A vegyes címe: „Jövők újra, sietek…”
Az ezüstös Hold nyitott ablakomon mosolyog be rám,
A mosolyod várom, verset írnák, de eltompult pennám.
Gondolatim nálad járnak, nem szül verset memóriám,
Gyötrő vágyak feszítik testem, fogytán az energiám.
(10 szavas)
Csukott szemeid békét sugallnak…
Közben meg benned a vágyak tombolnak
*
Üres és rideg az ágyam, belebújni borzong testem,
Szívem magányos, hiányol, vágysóhajtól remeg keblem.
Testem eped, hiányolja bársonykezed, jöjj Kedvesem!
Ölelj, szeress, csitítsd a vágyam, hozz lázba, röpülj velem!
(3 soros-zárttükrős)
Jövök már, úton vagyok, mint közelgő erdő, zizzenő muzsikája.
Dúl bennem a bizsergés, egyre nő... beteljesül két szív vágya...
Jövök már, úton vagyok, mint közelgő erdő, zizzenő muzsikája.
*
Nincsen kínzó vágy, itt vagy velem, szorosan ölel kezed,
Láz uralja énem, ingem gombolod, rólam leveszed.
Rózsaszirmos ágyba viszel, hozzám simul izzó tested,
Vágylázasan, erőteljesen csókolsz, számban a nyelved.
(Limerick)
Ez az, élvezem, hogy megjöttem,
Oldalt fekszek, Te meg előttem.
Kéj neszek... sóhajok,
Bizsergést átadok.
Vágy összeforraszt... téged, engem.
*
Kezed siklik nedves testemen, már gödreim keresed,
Kérlek, amit vágysz, tegyed, élvezni akarom szerelmed.
Testem fetreng kéjtől, vágytól, észveszejtő lenni veled,
Sikoly tör ki ajkamon, egybeforr velem tested s lelked.
Simogatlak, vicsorítok fogsorommal, torkomból hörgés tőr fel,
Birkózók a tőled kapott, emelkedett érzéssel. Egy vagyok a kéjeddel.
Az én testemben is tobzódik a vágy forrósága, sütkérezek kéjfényeddel.
*
Mintha már ezer év telt volna el, pedig most mentél el,
Mutatókat nézem, szeretném, ha futnának ezerrel.
Csoda jó veled, együttlétünkre vágyok, minden éjjel,
Jöjj, siess hozzám! Röpülj velem újra az egekbe fel!
*
(Kínai: (erős) vágyakozás- „Ku- xiangsi” -7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa)
Jövők újra, nem kések,
Értelem?
Kéj-éjek
Elherdálva…?
Éjjel, kéj-fények,
Fognak világítani!
Kéj, repdes…
Kéj! Égek…
Szabadka, 2018. június 29. – Vecsés, 2018. július 1. –Jurisin Szőke Margit– a verset én írtam, alá a 10 szavast, a 3 soros-zárttükrös –t, a limerik -t, a bokorrímest és a kínai formát, poéta-, és szerzőtársam Kustra Ferenc József. A vegyes címe: „Jövők újra, sietek…”
Korom haladtával már belátom,
Sok embernek ezen a vad világon,
Nincsen remény és nincsen boldogság,
Megnyugvást nem hoz, csak túlvilág…
Budapest, 1997. december 22. – Kustra Ferenc József
Sok embernek ezen a vad világon,
Nincsen remény és nincsen boldogság,
Megnyugvást nem hoz, csak túlvilág…
Budapest, 1997. december 22. – Kustra Ferenc József
A csendben, halkan hulló esőnél nem protestáltam,
A csendben halkan hulló eső ellen nem ágáltam…
Egyszerűen nagyszerű, fantasztikus élmény volt,
A béke és én beteljesedtünk, akkor és ott.
No, de most! Zúg a vihar, és tombol a szél,
Japán akácfánk a békességről regél,
De vihart ez nem hatja meg,
Csak támad, közben nem piheg.
Nem becsültem a szépen hulló cseppeket,
Most itt van és átölel ez a szörnyeteg
És nincsen tőle merre menekülésem
Tűrnöm kell… vaduló, kéretlen vendégem.
Beállok én a szép kis japán akácunk alá,
Vele szolidarizálok, toporgok fel-alá
És együtt ázunk-, fázunk, álljuk a vihart
Mit nekünk a természet, bosszúból kavart.
Mi ketten voltunk erősebbek... Múlt a vihar
És kivártuk a szép időt, szél már nem kavar…
Volt bennünk kis optimizmus, éltünk hát vele,
Most száradunk én és japánakác levele.
2011. december 16. – Kustra Ferenc József
A csendben halkan hulló eső ellen nem ágáltam…
Egyszerűen nagyszerű, fantasztikus élmény volt,
A béke és én beteljesedtünk, akkor és ott.
No, de most! Zúg a vihar, és tombol a szél,
Japán akácfánk a békességről regél,
De vihart ez nem hatja meg,
Csak támad, közben nem piheg.
Nem becsültem a szépen hulló cseppeket,
Most itt van és átölel ez a szörnyeteg
És nincsen tőle merre menekülésem
Tűrnöm kell… vaduló, kéretlen vendégem.
Beállok én a szép kis japán akácunk alá,
Vele szolidarizálok, toporgok fel-alá
És együtt ázunk-, fázunk, álljuk a vihart
Mit nekünk a természet, bosszúból kavart.
Mi ketten voltunk erősebbek... Múlt a vihar
És kivártuk a szép időt, szél már nem kavar…
Volt bennünk kis optimizmus, éltünk hát vele,
Most száradunk én és japánakác levele.
2011. december 16. – Kustra Ferenc József
Nincsen tető a fejem fölött
És nincsen vaj a fülem mögött
Nincs tető, nincsen oszlopcsarnok,
Körülményem nem jó, akarnok…
Vecsés, 2003. augusztus 16. - Kustra Ferenc József
És nincsen vaj a fülem mögött
Nincs tető, nincsen oszlopcsarnok,
Körülményem nem jó, akarnok…
Vecsés, 2003. augusztus 16. - Kustra Ferenc József
