Szófelhő » Ngy » 16. oldal
Idő    Értékelés
Versben írva és eredeti Baso stílusú haikuban…

A nap hajnalban,
Glóriában ébred fel.
Hajnali hőség.
*
Táj, még csak csendes,
De napsugár melegít.
Kel a hőség is.
*
Uralkodó lett
A napfény, mind a tájon.
Messzeség vibrál.
*
Szubtrópusi a klíma, nedvesen búja a dzsungel,
Kilencszáz millióan izzadnak már, kora reggel.
Gangesz vize piszkos, de meleg Siva segítséggel.
*
Forró lavina,
A nappali hőérzet.
Szökőkút hűsít.
*
Folyókban lehet
Fürdeni, víz jó meleg.
Fürdés, mindenhol.
*
Tomboló nyárban
Fények villannak, tavon.
Kék ég a sátor!
*
Ó, az indiai hőség fárasztó és mindent kiszárít,
De, ott bizony az a szokás, nem lehet levenni a szárit.
Elefánt is keres egy pocsolyát és bőrét, sárral kábít.
*
Hőség rekkenő,
Szomjas kiáltás hallik.
Berepedt szájpír.
*
Hab-fodor díszek
Leülnek, tó partjára.
Hullám, langymeleg.
*
Mesevilág az
Erdő, bozótos árnyak.
Meleg az árnyék.
*
Napközben a tigrisek is hűsbe bújnak,
A riksa kulik, nagyokat fújva futnak.
Hőségben nincs keletje az ópiumnak.
*
Délben a vad szél,
Homok-porfelhőt kavar.
Izzasztó meleg.
*
Pokoli hőség
Nem viselhető… izzaszt.
Árnyékban enyhül.
*
Napnak melege,
Fa árnyékában is tűz.
Szárazságtűrés.
*
Indiában, bizony tűz a nap, mint a megveszekedett,
Tömegek a Gangeszben hűsölnek, de túlmelegedett...
Motoros taxi sofőrje kiosztja a legyezőket.
*
Eső, hűs szél nincs.
Enyhülés nem várható.
Izzó napkorong!
*
Délben a vad szél,
Homok-porfelhőt kavar.
Izzasztó meleg.
*
Hétágra süt nap,
Látóhatár kitágult.
Szem messzire lát.
*
Magas itt a hőmérséklet és a páratartalom,
E fizikai környezet, nem vágyemelő álom.
A még élő maharadzsát, tán' élteti az álom…
*
Árnyak torzulnak,
Az est közeledtével.
Este is hőség.
*
Izzasztó meleg,
Este is él a hőség.
Semmi sem hűl le.
*
Horizonton lóg
Az utolsó napsugár.
Hold, erőlködik.

Vecsés, 2017. június 14. – Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 177
(3 soros oximoronok 3 soros-zárttükrös csokorban)
Jó mulatság lenne, kisbaltával pucolni az ablakot!
Okos ember nem bolond, csak nem öli meg házi kilátót…
Jó mulatság lenne, kisbaltával pucolni az ablakot!

Öregszek, múlnak a napok, az időm érték,
Hogy majd mikor halok, várt ez az időmérték…
Öregszek, múlnak a napok, az időm érték.

Micsoda álmodozó nyilatkozatok születnek mérnöki rajzlapokon,
Micsoda találmányok lehetnének, ha nem aludnának a rajzlapokon…
Micsoda álmodozó nyilatkozatok születnek mérnöki rajzlapokon.

A pók, a méh, a hangya nem feltaláló, de hagyományőrző építészek,
Az ember bizony naponta újat ötöl, hagyomány nélkül… ó, építészek…
A pók, a méh, a hangya nem feltaláló, de hagyományőrző építészek.

Szabadban télen, meleg sapkában sem lehet verset írni, egy hideg márványasztalon,
Szabadban trópusi hőségben, sortban sem lehet verset írni, forró márványasztalon…
Szabadban télen, meleg sapkában sem lehet verset írni, egy hideg márványasztalon.

(oximoron kétsorosban)
Üldözőm a ’nyaram’, hogy le csípjek a végéből, mi csak egy apró falat,
Hogy értelmet adjak az üldözésnek s tele tegyem, a lepkehálómat!

Vecsés, 2023. április 19. – Kustra Ferenc József - Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szókombináció. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 176
Az öregségi lét…

Porzik a szakadt-rongy életem,
Felém nem járt az esővizem…
Óvatlanul és tántorogva erre settenkedik,
Fehér ruhája, meg a portól csak úgy koszolódik!

(10 szavas)
Kietlen, rögös életem évek óta szomjazik,
Létesítője nem locsolta porladozik.
*

Mostanra várom, őszi esőket
Ami megöntözi a kerteket…
De, vajon az én életem oly' poros kertje,
Valami áldó esőben most, részesül-e?

(bokorrímes)
Őszi eső hull, csepereg, sárguló levelek peregnek,
Éltetőnedű az eső, száraz földbe vetett szemeknek.
Hull-e rám létesője...? Értelmet adhatna életemnek.
*

Kertem már csak nagyon köszöni, elvan,
Virág már nincs is benne, hervadóan…
Hetven elmúltam most kéne még, jó nagy éltető eső...(?)
Mert a por is összeáll és lesz örökre megdermedő.

(sedoka)
Létem esője,
Életemnek nedűje,
Gyógyír lenne lelkemnek.

Rögös életem
Nedűje a léteső,
Híján végleg elporlad.

Vecsés, 2018. szeptember 8. – Szabadka, 2018. október 15. – Kustra Ferenc József– A verset én írtam. A 10 szavas, a bokorrímes és a sedoka szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit munkája.
A vegyes címe: Hull-e rám létesője...?
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 191
Meleg éjszaka,
Viharszél éppen csak leng.
Égen fényjáték.

Aszott mennydörgés,
Csak a pókháló remeg.
Fülledt fuvallat.

Hőség bőség van,
Viharfelhő kiszáradt.
Szikkadt villámok.

Villám-dobpergés,
Kérgesen tapsol a lég,
Tenyere porzik.

Álmatlan éjjel
A langy szél is pihákol.
Izadság csöppen.

Pár csepp csak a nedv,
Fulladó felhő köhög,
Villám is szárad.

Hevített foton,
Petyhüdt hajnal már éled.
Nyári kábulat.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 166
Mester tücsök húzza,
Szakadatlan nyúzza,
Tempós hangja kúszva,
Éj dallamát súgja.

Kontrázik a béka,
A vidék mily méla,
Békés esti séta,
Ingyen koncert-séma.

A szellő most néma,
Hallgat a játéka,
Nincsen bennem tréma,
Csak méreg árnyéka.

Oda csapok célra...
A fele sem tréfa,
Szúnyogoknak néha,
Én vagyok a préda.

Nem segít taktika,
Vegyszeres praktika,
Véget ér a séta,
Ha szakad a cérna.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 211