Denevér-élet éled.

Szétcsorgott
Szürke csöndbe
Olvadnak a fények.

Vacsorámul
Kívánlak.

Valahol - sok helyen
De leghamarabb
Forrón fortyogó fronton
Hideg pengék
Szótüskék
Dölyfösen
Döfnek inakba
És húsba
Megdermedt rettegést
Amíg kibuggyan
Kesernyés-sós nedve
Véredényekből a szemekbe
Könnyezve.

A Való sokszínű Igaza
Káosszá tornyosul
Az egyszerű lényeg képe
Nagyítón keresztül szemlélve
Torzult formát ölt
És áztatja a bánat
Az elhagyott romos hazákat
Ködös holnap küszöbén
Sikítva reszket
Az alázat
Ne-!-hagyjátok már
A Lázat
Elhatalmasodni !

Ne buzdítsátok
Az apátiás katonákat!
Ne buzdítsátok
A reményvesztett apákat!
Ne buzdítsátok
A síró anyákat!
Ne buzdítsátok
A remegő öreget!
Ne buzdítsátok
A sebzett beteget
És hagyjátok élni a gyerekeket!

Becsületbeli nyílt szó
Átlátszó pohárban
Szomjat oltandó.
Egyezségre törekedni
Dalt fakasztani
A legszebb hangszeren...
...Ha nincs kompromisszum
Értelmetlen.
És amíg ki-ki a magáét
Fújja szüntelen
Szimfónia nem lesz sohasem
Csak visítóan kínzó gyötrelem.
Süket publikumnak tán
Jó lehet a nóta
Ha csillog a díszlet
És a látszat nem csalóka.

Kinek az igaza tisztább hitű
Mikor a bonyodalom sokszínű?
.....
A közös nevező
A válasz
Ha nem ér célba
Sosem lesz Heuréka.
A tükörből
Csak az verődik vissza
Az Emberség
Milyen tiszta.

Ne Hagyjátok
Veszni az Emberkatonákat
Ne hagyjátok veszni
Az Emberpalántákat
Az Anyákat se a beteget
Ne hagyjátok veszni
Az apákat se az öreget !
Az árvákat elesetteket
Ki eteti majd meg?
Ne hagyjátok veszni
Az Egyszeri Életet!

És
Sajnos
Kár minden szóért
Felesleges tett
Mikor a szót
Süket nem hallja
A betűt vak nem látja.

Önelégült gőgös hatalom
Lesi hol s milyen az alkalom
A tereken a keretet
Profitéhség forgatja
A Kereket.

És.....
Hagyjátok veszni
Az Embereket !?

Rég volt már régen
Én még akkor
Nem is éltem

Apám az Ural tövében
Csalán levesét főzte
Életben-maradásáért
A Káma vizében.

Anyám a krumpli földeken
Kertjük művelése helyett
Életben-maradásáért
Robotolt a Szlavkovi hegyeken.

Fogságban voltak
Mindketten
Éveken át
Életben-maradásért
Idegenben.

Apámat a mocskos háború
Behívó levele
Anyámat a kollektív bűnösség
Szelleme
Kényszerítette
Életben-maradásért
Arra a helyre.

És még
Sokan voltak az időben
Akik jártak Egy-cipőben
Éveken át
Életben-maradásért
Idegenben.

Mert
Bűnös akadt éppen bőven
Az-időben
És az
Összefonódott sorsok
Terhe
Az utódok zavaros lelkébe
Hiába indul
I-gazság keresésére

Mert
Még ma is folyik a Játszma
A nagy osztozkodók
Erszényében
A vaskos haszon reményében
Háttér mögül álarcba
Pár figura
Nevet a markába.

Profit-éhes király-dáma
Nemzeteket űz játékba
A Valódi sakktáblára
A népek alázatára
Számítva
És e taktika
Még mindig
Bevált aranyalmafa.

Nézetem nem érvényesülhet
Az élet bármely területén.
Levonom a következtetést
Balga, semmi ember valék én.

Ember mindig hibát keresi
Ez életet előmozdítja.
No, de, önmagában keresni
Talán ez az ember nagysága.

Ilyennek születtem, neveltek,
Így látom környező világot,
Tán' ismerem őket; emberek,
Hogy szerezzek gyertyát, világot?

Értékelem eddigi éltem,
Fény még nem gyúlt a borús egén,
Valami célod volt Istenem…
Meg kell tudnom, mire élek én!

Budapest, 1997. december 14. – Kustra Ferenc József

Levelet küldeni manapság
Nem divat
Kit is érdekelne
Ilyen irat
Mikor az idő sürget
Várni kell a postára
Hát igen...
Ciki dolog lett ez mára.

Íméled az kell hogy legyen
Különben elveszel
A mátrix hegyen
Egy kis boxba tömörödve
Belefér a lényed tükre.

Felhőben a fiókod
Hol leveledet tárolod
S ha megeredne az eső
Térerőben az esernyő
Az íméled nem ázik el
Ha jól működik a szoftver.

Neved lehet anonim
Aliasz vagy pszeudonim
Levelezhetsz bárkivel
Csak elég legyen a hitel
Mert mára
Öt G-n nyomul az üzenet
Csak bírja el majd a hardvered.
Szerverek közt fenn az égen
Új világ van kiscipőben
Hol időt s teret átugorhatsz
És akárhányszor feltámadhatsz.

Karosszékben üldögélve
Száguldhatsz az űr peremére
Akár a fény
Oly sebesen
A kvarkokkal is versenyre kel
Gondolatod
Álmodhatod a világod.

Így hát nem kell már
A papírlevél
Mert az üzenet
Bárhol elér
Azonnal
Zsebedben a telóddal.