Nem látszik semmi, vaksötét van,
Áll az óra az éjszakában.
Nincs, ki indítsa mutatókat,
Így aztán nem lesz már virradat.

Tapogatódzok, nincs kijárat,
Csak fogdosom nedves falakat.
Pókháló terül az arcomra,
Denevér akad a hajamba.

Megyek csak, mint vak ló a falnak,
Nem lelem helyét a jászolnak.
Megbotlottam, már térdre estem,
Falba marok! Így emelkedjem?

Bugyutábbakat is pártolnak,
Sőt van gyökerük is a fáknak.
Gyökértelenül élni faként,
Nem megy. Vagy én nem tudom miként?

Nincs támaszom és táptalajom,
Így hogyan küzdjem végig harcom?
Mind’ csatának vége van egyszer,
Küzdelmem is véget ér egyszer…

Vecsés, 2000. március 14. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.

Vödör vagyok és a tisztem,
Hogy; láncra akasztott fülem
Segélyével merítenek
Kútból vizet, kiemelnek.

Magamat, jól akkor érzem,
Ha kútkáván sütkérezem.
De az biz’ kit sem érdekel,
Mit érzek a merüléssel.

Igen sokat merítenek
És itt nincsenek érzelmek.
Ember, állat vödre vagyok,
A sorsom, hogy csak szolgálok.

Ide születtem vödörnek
És jó is ez mindenkinek,
Csak engem nem kérdez senki,
Jó sötét kútba merülni?

Aztán jő a vödör sorsa,
Jól nekitámad a rozsda.
Szétmarja, lyukassá teszi,
Így nem tudja vizet merni.

Újonnan is ez a sorsa,
Hogy másokat kiszolgálja.
Ő nem született vezérnek,
Így használták el; vödörnek.

Nekiütődik kávának,
Megadja magát a sorsnak.
A láncáról leakasszák,
Nevetve szemétbe dobják.

Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc József

Tinta-kéket hint szemembe a tó,
Tükre morc-felhőt küldő varázsló.

Fény-nyelő ármány sebesen közeleg,
Kabát alól gyorsan szökik a meleg.

Lépteim szaporák, alig bírom szusszal,
Felmordul az ég is, ilyesztget mumussal.

Ostorát bőszen villogva csapkodja,
Belém mar a szél, kalapom kapkodja.

Mire haza értem, bőrig áztam éppen,
Vacogó futó-túra lett az élményem.

Észrevétlen érkezett, hopp...semmivé foszlott.
Nevetett a nap rajtam, ez volt ma a bojkott.

(Bokorrímes)
Klassz-tetsző e farsangi zene, szinte búbánat bomlasztó!
A sok-sok szép maskara, biz' van, hogy nevetésre fakasztó.
Részvevők szép kivitelű ruhákban és vannak tetszetős álarcok,
Zabizásra csábítanak az asztalra kitett fánk-variációk!
*
(senrjú)
Bőven fogyaszt nép,
Fogy is a fánk rendesen.
Izzadó táncos.
*
Mesés ez a vidámság és ajtófélfa fölé is felér mai pazar hangulat,
Hétköznapok gondjai mind-mind otthon maradtak… mind olyan utálatos gondolat.
Látni, többen próbálkoznak az álarcot eltolva csókot lopni,
Ők a vágy hevében hiszik, hogy maszkában úgysem látja meg senki.
*
(10 szavas duó)
Hajnalra van már kinek álarca leszakadt,
Részeg…asztal alatt ragadt.

Hajnalra maszkok zsírosak,
Lekvárosak.
Vannak… miért szakadtak?
Nem bírták, elmálltak?
*
Látni a lekvárral jól lefröccsent sipkát,
Meg csoszogós, túl nagy trágyahordó csizmát.
Vannak, rémisztők… látni sok, hu’ mily’ álcát.
*
(10 szavas)
Zsongó-bongó a nagy bálterem,
Zenekar éppen játssza nekem, a kedvencem.
*
(3 soros-zárttükrös)
E farsangi úri-muri bizony, tetszetős jelmezbál,
Persze inni, annyit kell, biztos legyen… majd hazatalál.
E farsangi úri-muri bizony, tetszetős jelmezbál.
*
(10 szavas)
Hajnalra, van, ki jól kiütötte magát,
Csak hazamenni… beágyazni magát…

Vecsés, 2022. január 16 – Kustra Ferenc József - íródott: alloiostrofikus versformában.

Van egy macskánk, neve Ica.
Azt mondják hogy szép kis cica.
Csengős örv van nyaka körül,
ha egér hallja, biz’menekül!