Első pillantás – egy lopott varázs,
szívem kihagyott egy dobbanást.
Mosolyod könnyű szélként ért,
s én már tudtam: elvesznék.
​
A szerelem, mondják, mély víz,
hát ugorjunk bele – miért is ne?
Ha süllyedünk, hát együtt tesszük,
s ha úszunk, hát nevetve.
​
Ölelésed parttalan óceán,
benne ringatózom csendesen.
Nem bánom, ha hullám ráz,
csak te legyél a végtelen.
​
És ha egyszer megkérded tőlem,
miért szeretlek, miért vagyok veled,
csak annyit mondok: mert mit sem érnék nélküled.

Ez a ballagás gyermekkorból az utolsó…

(3 soros leoninusban)
Búcsúéneket hangosan énekelnek, mi tetszik a vendégségnek.
Ölelik a tanárokat, a volt társakat, az eljött rokonokat.
Mindenki öle tele van virággal, méregetik egymást barátsággal.

(septolet)
Már ez ballagás…
Sírás, nevetés…

Fiú és lány végleg elballag,
Készülnek: sápatag!
Kijelölt út?
Életút…
*

Indul felnőttlét,
Lehet még más ballagás…
Ez élet sora!

Vecsés, 2025. április 11. – Kustra Ferenc József – írtam: ballagásra!

(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Ballagáskon körbejárjuk az iskolát, a termeket,
Ballagások során közben újra hallani, éneket...
Ballagáskon körbejárjuk az iskolát, a termeket.

(LIMERIK)
Öregszünk, így sírva nevetünk,
Váltástól nyomasztó jókedvünk…
Tanárok mosollyal…
Sétánk nem sikollyal…
Új éltet, harcosan beveszünk.

(Senrjon)
Van itt rengeteg virág,
A jókedvünk bíz’ nem nyomasztó.
Élet változó.

(Bokorrímes)
Tanároktól és haveroktól búcsúzunk,
Majdan lehet, hogy kollégiumban lakunk.
A virágjaink is elsorvadnak, ez élet rendje,
Majd nagysokára lesz nekünk nyugdíjas élet csendje.

Vecsés, 2022. május 5. - Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában…

Szép jó reggelt kívánok asszonyom,
Széplányt láttam én, kint az udvaron.
Neki, szép meleg barna a szeme,
És elragadó a nevetése.

Láttam, az arca tündöklött,
Még nem locsolták, vergődött.
Én azonban locsolkodni jöttem,
A szép lánynak is használ, úgy vélem!

Tovább, nem hervasztom én e szép leányzót,
Ha megengedi, elővegyem locsolót!

Jól meglocsolom a szép leányt, ha meglocsolhatom,
Akkor, aztán ha Kegyed engedélyét is megkapom,
Kegyedet is meglocsolom, helyesnek én így tartom.

Licsi-locsi, piros nyuszi,
Szabad- e itt locsolkodni?

Vecsés, 2016. január 29. – Kustra Ferenc József

Aj, aj, aj…
Élet nem szeret!
Nagy genyó…
Na, na, na...
Ki mondta neked,
Nem szeret?
Júj, júj, júj…
Élet nem szeret.
Mily’ genyó…
Hopp, hopp, hopp...
Néha csak néz rád.
Az sem rossz!
Jaj, jaj, jaj…
Élet nem szeret.
Oly’ genyó…
Csitt, csitt, csitt...
Élet nem genyó.
Szenvtelen.
Ej, ej, ej…
Miért is genyó?
Mé’ genyó...
Ó, ó, ó...
Szeret, csak máshogy,
Mint vártad.
Azta’… mért?
Élet nem szeret.
Mért’ ilyen…
Hé, hé, hé...
Ha már itt vagyunk...
Nevessünk!
Hmm, hmm, hmm…
Élet nem szeret.
Micsoda?
Hah, hah, hah...
Ez mind játék, nem?
Túléljük!

Gyál, 2025. április 4. – Siófok, 2025. április 7. -Kustra Ferenc József – írtuk: HIQ csokorban Gránicz Éva szerző-, és poétatársammal, Renga láncvers-szerűen. A páratlanokat én, a párosakat ő írta.