Karmester beint...
A kakas kukorékol,
Indul a koncert!

Tyúk kotkodácsol,
Ritmust kapar körmével,
Szünet-jel-nélkül.

Gólya kelepel,
Kerepel hozzá harkály.
Daluk fahangú.

Rigó jól fütyül,
Fülemüle trillázik.
Tavaszi zengés.

Veréb csipogó,
A csuszka vígan csacsog.
Laza-csendélet.

Fecske csivitel,
A tengelic csattogó.
Nyár-csilingelő.

Cinke pistyogó,
Rozsdafarkú csak csetteg.
Sztereóhangzás.

Vadkacsa giggant,
Tó partján vadlúd sziszeg.
Gágogó banda.

Kukkant a kakukk,
Reptében vércse vijjog,
Figyelem-keltő.

Kerregő szarka
Tolvaj, károg a varjú.
Csel-mesterek!

A fogoly rikkant,
Riadt fácán kerregő.
Egérút-ütem.

Galamb turbékol,
Pacsirta dala csobog,
Napfény-pianó.

Sirály sipítoz,
Csóka csattog ércesen.
Rezesbanda klub.

Krákogó hollók,
És fémes pulyka ricsaj...
Rekedt-kórus-hang.

A bagoly huhog,
Bíbic buggyant szaggatva.
Dong, zúg-búg az est.

Vidéki koncert,
Nyitott fülnek csemege.
Ingyenjegyes nap!

Dunatőkés, 2024.március 2. -Ostrozánsky Gellért - íródott: senrju csokorban.

Ma van a hatodik szökőévnek napja,
Harmadik évezred szépen köszönt rája.
Virít már az ágakon bársonyos barka,
A zöldellő mezőt százszorszép takarja.

Csallóközi vidékünk napfényben fürdik,
Határban a földet serényen művelik.
Sok traktor boronál, a magot is vetik,
Dús legelőkön a jószágot etetik.

A város is pezseg, tavaszt várja éppen,
Méltóképp tiszteleg, kulrúr-rendezvényen.
Falvak népe szorgos, munka van a kézben,
Hogy szép legyen e táj mindenki szemében.

Európa legnagyobb folyami szigete,
Világunknak fontos természeti kincse.
Sok fajnak otthona, élet környezete,
Utókornak óvni....jelen szükséglete!

Dunatőkés, 2024.február 29. -Ostrozánsky Gellért- íródott: 12 szótagos bokorrím csokorban.

Csillagom vagy nekem. Csöppnyi ékességem,
felcsillanó mosoly gyermekem szemében.
Tiszta, csengő hangod angyal kacagása,
s minden érintésed mosolyom varázsa.
Csillagom vagy nekem. Minden üdvösségem
megtalálom benned, s minden ölelésben
ott ragyog szemednek kékítő varázsa,
mint reggeli napfény első ragyogása.
Te vagy a mindenem. S bármily messze élek,
tehozzád száll álmom éji sötétségben.
Te vagy a legdrágább kincse a világnak,
mikor veled vagyok, elkerül a bánat.
Hiába sodort el messzire a végzet,
éppen úgy szeretlek, és ugyan úgy érzek
minden álmomban, és minden ébredésben
úgy csillan fel nekem arcod fehérsége,
mint a legfényesebb csillag ragyogása,
melyet nem tompít el az idő múlása.
Csillagom vagy nekem, és egyszer remélem,
meghallgatja Isten egyetlen kérésem.
Közelebb visz hozzád, s karjaimba zárlak,
mint a legdrágábbik kincsét a világnak.

Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet?

(Össztűz!)
Elhangzik a szó, katonák rárántják a závárt,
Meghúzzák a ravaszt is, megölik szembe kádárt!
Nem is tudja senki, ki van a túloldalon,
Egy mozdulat, két másodperc?napfény halotton.

(Gyorstűz!)
Akik derékig mutatkoztak, már halottak,
Ha föntről visszanéznek, nagyon bánatosak.
Katonák derékig meglőve, már nem családosak?
Halott katonák, volt gyerekesek? nem családosak!

(Szórványtűz!)
Minden harmadik fegyveres nyit teljes tüzet,
Van, hogy ezzel is elérik a célt, eleget!
Van, hogy ettől ellen lekushad, épp' eleget!

(Egyéni célra tartás és tűz!)
Kiképzetlen katona, azt sem tudja mi lőhető!
Kiképzett katona fegyvere már nem elültöltő?
Kiképzetlen katona lesz besorozás első halottja?
Kiképzett katona lehet eltévedt golyó áldozata!

(Katonai gondolatok két tűzparancs között!
leoninus)
Anyám, apám szeretlek benneteket, látlak még életben benneteket?
Asszonykám, gyerekeket? vajon fel foglak nevelni én benneteket?
Drága családom, jól orrba vágott a háború, lelkemben hiányotok a bú!
Drága családom, lesz még együtt karácsony? Itt ez maga a mákony?
Drágáim? hol laktok, van fedeletek? Vagy egy romos árokban leledzetek?
Barátaim, ti vagytok még, vagy a front már elnyelt? akkor meg éltek még?
A papunknak van, akinek misét tarthat? Papunk Istenről kinyilváníthat?
A túra kerékpáros egyletben még vannak? Még versenyezni velem is akarnak?
Vajon a sakkegylet még nagy összetartó erő? Most, de nagy menedékhelyünk lenne ő?
Apám a lakatosműhelyem még megvan? Vagy lebombázták? mások mondják: ugyan??
Anyám, vigyázz apámra, főzz neki, mint cukrosnak? Te is ezt edd, jót tesz a hasnak.
Asszonykám, ha még van mesekönyv, esténként olvas nekik, imakönyv nekik mesekönyv!
Bobikám, újfundlandi kutyusom még megvan? Mondjátok neki, jövők, ha itt vége van?
Hmm? nem gondolkozok ellenségen, nem bántott! Ilyen hatalmasokat világ még nem látott?

(Kézigránát-sorozat!
leoninus duó)
Feküdj, gránát! Ordította a parancsnok? később nem mind álltak föl a harcosok!
Süvítés! Feküdj(!) és parancsnok lerogyott? Kazettás bomba nagy hatást hagyott?
Dörrenés a bunkerben? fegyver tisztítási módszere volt a katonának helytelen?

Bármi van, csak újra parancs = tűz! Jó a tankosoknak, kisablakon még a nap betűz?
Errefelé már háromszázezer katonasír van! Kit érdekelt, hogy otthon dolguk van?
Látom, hogy férfi nélkül marad ezen ország? Itt ez az új, demokratikus valóság!

Vecsés, 2023. július 13. ? Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is?

Olyan lettem, mint a vén diófa ága,
amelynek pergő gyanta könnye hull,
csupasz törzsére lassan végigfolyva,
mint szempillámon, ha bánat könnye hull.

Ő is siratja néma pusztulását,
ahogy magamban én is fájlalom
az elmúlott időt, mit rád tékozoltam,
s nem maradt bennem más, csak szánalom.

Nem is értem, hogy mért tudtam szeretni
olyat, akinek nincs érző szíve,
helyébe kemény, hideg kőlapul csak,
s nem érdekli, hogy másé vérzik e.

Nem is értem, hogy mért hagytam elszállni
az időt, mely száguld, s üvöltő szele
hófehér kristályt fúj sötétlő hajamra,
s márvány arcomra fagycsókot lehel.

Nem bánom már, hisz kárpótolt az élet,
bár nem adott soha földi kincseket,
csak két csillagot, mely olyan drága nékem,
ha rájuk gondolok, szívem megremeg.

Nem várom már, hogy rám csillan a napfény,
csak e két csillagot hagyja meg nekem,
had láthassam, hogy felettem ragyognak,
hiszen az övék egész életem.