Nem sorolhatom itt az összes
Magyar Nagyot
Így most előttük fejet hajtva
Alázattal mindenkit kihagyok.
Bízom megbocsájtják ezt nekem;
Hiszen példaképeink lettek az életben.

Lelkükből elvetett mag
Csírái lettünk,
Kik költeményeikben
Haza-szeretetet leltünk.
Késztetést -
A nyelvet, mint stafétatollat,
Emeljük ,visszük az ősi szózat
Dicsőségét.

Nincsen szebb és zamatosabb,
Hozzája hasonlatosabb.
Nagyjaink elme-kincse
Utódok büszke értéke!
Őrizzük!-
Az anyanyelv szent oltárának
Katedrálisában.

A gyermeknek e nyelvet add örökül,
És Kivételes lesz sokak közül!
A haza lehet változó,
De a nyelvvel összetartozó
Minden Magyar!

Idő foszlányai függnek a falon.
Múlt-töredékek, gesztusok
Fakulnak az őrzött papíron.
Tanúi naponta egy valóság
Halványuló tényfeltárásának
Személyre szabottan.

Érzést szül az emlékezet.
Átszivárog az elveszettből
A megélés jelenébe
Fénysebesen
Settenkedve,
Hogy meglegyen a kedve
Kinek tekintete
A Volt kacsintását megleste,
És varázsol mosolyt, hangulatot,
Álmot szövő pillanatot.

Tenyeremből iszom mosolyod
Harmat-cseppjének édes ízét.
Csak nekem fontos
Most
Ez az együttlét.

A papírillat felidézi
Az elmúlás tengerét,
A száguldó Idő kerekét,
Lelkünk végtelenjét,
A viszontlátás reményét.

Fotonjaid itt maradt árnyék-
Képét jövőbe repítem,
Hogy mindig,
És mindenütt
Amíg létezem
Velem legyen.

Egyszer majd
Egy fiókban hever
A megfakult üzenet,
De
Csillagfény őrzi
Örökké lelkedet.

A tegnap,
Csak tanulság lehet-
Okító lecke!

A holnap-
Alapjait
A Mára helyezzük le.

Most -
Van a lényeg
Az elméből
Eredő Szemlélet.
Tettekre ez
A felállított képlet!

Szülői hazát elhagyták
A tékozló fiúk,
A Szélső vidéken
Büszkék lettek, és hiúk.

Ősök vidékének földje
Csak kolonc a nyakadon!-
Fényt mutatok, s kaput érte
Hol élhetsz boldogan, szabadon!

Mézes madzag, s csillogás
Kampányolt ezerrel-
Minek a hagyonány
Amíg pénz van a zsebedben.

Mosolyog a sátán,
Jól indult a terve-
Mindenütt még ráakad
Hiszékeny emberre.

Az örökölt vagyont
Könnyen elherdálták,
Hízelgő ígéretekért
Mindenüket adták.

Egy naiv bohóc büszkén
Játssza még szerepét,
Mazsoret bábuként
Hitegeti nyomorított népét.

Őseitől nem tanult,
A Vidék most fertő,
De hiszi még mindig-
Ő a nagy cselszövő.

Gőgös büszkeség
Dagasztja még mellét
Bízik hogy megtömik
Bestoppolt zsebét.

Kapzsiságában már
Semmilye sem maradt,
Csak rombadőlt vidék
Amerre a kaszás haladt.

A szélső Vidéket
Már cafatokra tépték,
Tékozló fiúk népének
Sorsát pecsételték.

Porondon a bohóc
Még Hollywoodról álmodik,
Közben százezrek vére
A csonkolt földre folyik!

A boldok fény felé
Csak egy út vezethet,
Mindenkivel békében-
Az ember csak úgy élhet!
(más úton indulva
Csak közelít a Végzet!)

A Rigó család reggelente
Készülődnek egy fürdőre.
Kis tó van az udvarunkban,
Oda szálltak mind a hárman.

Fütyül egyet rigó papa sietve;
Ugorhatunk madárkáim a vízbe.

Csobbangatnak, pancsolgatnak vidáman,
Mert cirmosunk most szundikál az ablakban.
Nagyot ásít mámorosan a cica,
Úgy tűnik, hogy tele van most a hasa.

A hancúr után dalolgatnak kedvükre,
Szól a nóta egész nap a kertünkbe.