Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia…
Születtem, boldog gyermekkorba, de minek,
Ha így felnőttként, nem kellek senkinek.
Állítólag apám akart, anyám meg nem,
Lettem neki, úgy negyvenegy évesen.
Ifjonti hév bennem is bőven működött,
De ma már tudom, ettől voltam lökött.
Én is azt hittem, a legokosabb vagyok
És most a magam áldozata vagyok.
Az életem, utána én rontottam el,
Mint ifjonc tele voltam csökönyökkel.
Nem fogtam föl butaságból, mi jó tanács
És mi szembejövő gonoszság, a gáncs.
Bár hallgattam volna tanácsra, másokra,
Nem ifjonti, buta gondolatokra.
Én ma már persze, ennyi jó gondolattal,
Tudnám bizony, hogy mit kezdjek magammal.
Vecsés, 2002. október 6. – Kustra Ferenc József
Születtem, boldog gyermekkorba, de minek,
Ha így felnőttként, nem kellek senkinek.
Állítólag apám akart, anyám meg nem,
Lettem neki, úgy negyvenegy évesen.
Ifjonti hév bennem is bőven működött,
De ma már tudom, ettől voltam lökött.
Én is azt hittem, a legokosabb vagyok
És most a magam áldozata vagyok.
Az életem, utána én rontottam el,
Mint ifjonc tele voltam csökönyökkel.
Nem fogtam föl butaságból, mi jó tanács
És mi szembejövő gonoszság, a gáncs.
Bár hallgattam volna tanácsra, másokra,
Nem ifjonti, buta gondolatokra.
Én ma már persze, ennyi jó gondolattal,
Tudnám bizony, hogy mit kezdjek magammal.
Vecsés, 2002. október 6. – Kustra Ferenc József
Hétköznapi pszichológia - Messze vagy de, most megvallom, amit érzek irántad…
A szerelemet vallani, végzetes vallomást,
Jól elmondani, hogy éppen ez van… és semmi mást...
A szerelem az, ami át tudja törni a határokat,
És ha szerető pár összefog, áthág nagy akadályokat.
A szerelem öl, butít, mondják, nyomorba dönt, megbocsát
De folyvást bocsátja magából, a ragyogó fénysugárt.
A szerelem elszigetelt sziget, életóceán közepén,
Csak ez a fénylő, lánglobogás haladjon… párocskát követvén.
A szerelem, álom és csoda, két ember ékessége…
A szerelem, lélek színek választéka, a szív kincse…
A szerelem, élet körénk fonódó, betakaró burka…
A szerelem, a termékenység völgye, termékenység szikla…
A szerelem, mellkason taposó vágy, édeskés veszedelem…
A szerelem, sárba taposó, vagy égbeemelő érzelem…
Van, élet állomás és mindegy, ha üres, fő, hogy meleg…
Szerelemes pár, ha összebújik, akkor nem didereg.
Vecsés, 2015. február 1. – Kustra Ferenc József
A szerelemet vallani, végzetes vallomást,
Jól elmondani, hogy éppen ez van… és semmi mást...
A szerelem az, ami át tudja törni a határokat,
És ha szerető pár összefog, áthág nagy akadályokat.
A szerelem öl, butít, mondják, nyomorba dönt, megbocsát
De folyvást bocsátja magából, a ragyogó fénysugárt.
A szerelem elszigetelt sziget, életóceán közepén,
Csak ez a fénylő, lánglobogás haladjon… párocskát követvén.
A szerelem, álom és csoda, két ember ékessége…
A szerelem, lélek színek választéka, a szív kincse…
A szerelem, élet körénk fonódó, betakaró burka…
A szerelem, a termékenység völgye, termékenység szikla…
A szerelem, mellkason taposó vágy, édeskés veszedelem…
A szerelem, sárba taposó, vagy égbeemelő érzelem…
Van, élet állomás és mindegy, ha üres, fő, hogy meleg…
Szerelemes pár, ha összebújik, akkor nem didereg.
Vecsés, 2015. február 1. – Kustra Ferenc József
Meditációm…
Innen a völgyből csak nézem a kopottas, de büszke bérceket,
Ők testesítik meg úriasságot, sőt lehet, hogy életet…
Bízok, hogy bennem nem testesítenek hamis képzetet,
Hogy fölfelé nézve, magamévá teszem a méretet...
Dalolgatok, remélem, ez felszáll az oromra,
Ott meg a sok hangjegy tán' letelepszik halomba.
Lehet, hogy én vagyok környék egyetlen vakondja?
*
Száll a dalom, mint egy
Pillangó a nagy légtérben.
Töltse kis teret… vágy!
*
Domboldal lankája,
Ellenmondása oromnak.
Bár az, még nem kopott.
*
Lankán egy nagy, hízott birkanyáj legelész,
Érdekes, a sok birka, mind fölfelé néz…
A fű friss, dús, állat így, nem is csenevész.
Alig látszik, de kopár bérceken sasok is laknak,
Vadásznak, mert ők is örülnek egy húsos falatnak.
Terjesztett szárnyakkal, távolságokat learatnak.
Gondolok sok mindenre, jól fölkorbácsolt a képzelet,
Próbálok valamit összeilleszteni, jó mivé lett?
Az országom, mit most sírva látok, ennyire kevés lett?
Közben csak esik rám és a birkákkal együtt ázok,
A vizes hajam alatt érzem, hogy reszketve fázok.
Ha ez így megy tovább, megérem, hogy lassan szétmállok?
A légteret márpedig kitölti a büszke orom,
Csak én vagyok hazám prófétája, esős falakon?
A légteret márpedig kitölti a büszke orom.
*
Egy
Haza
Polgára
Vagyunk. Nézz föl!
Itt kell halnod is…
*
Tegyünk és imádkozzunk együtt, ha nagy bússág elgyötör!
Magától semmi nem lesz jobb! Mutatja az égi tükör…
Vecsés, 2018. január 28. – Kustra Ferenc József
Innen a völgyből csak nézem a kopottas, de büszke bérceket,
Ők testesítik meg úriasságot, sőt lehet, hogy életet…
Bízok, hogy bennem nem testesítenek hamis képzetet,
Hogy fölfelé nézve, magamévá teszem a méretet...
Dalolgatok, remélem, ez felszáll az oromra,
Ott meg a sok hangjegy tán' letelepszik halomba.
Lehet, hogy én vagyok környék egyetlen vakondja?
*
Száll a dalom, mint egy
Pillangó a nagy légtérben.
Töltse kis teret… vágy!
*
Domboldal lankája,
Ellenmondása oromnak.
Bár az, még nem kopott.
*
Lankán egy nagy, hízott birkanyáj legelész,
Érdekes, a sok birka, mind fölfelé néz…
A fű friss, dús, állat így, nem is csenevész.
Alig látszik, de kopár bérceken sasok is laknak,
Vadásznak, mert ők is örülnek egy húsos falatnak.
Terjesztett szárnyakkal, távolságokat learatnak.
Gondolok sok mindenre, jól fölkorbácsolt a képzelet,
Próbálok valamit összeilleszteni, jó mivé lett?
Az országom, mit most sírva látok, ennyire kevés lett?
Közben csak esik rám és a birkákkal együtt ázok,
A vizes hajam alatt érzem, hogy reszketve fázok.
Ha ez így megy tovább, megérem, hogy lassan szétmállok?
A légteret márpedig kitölti a büszke orom,
Csak én vagyok hazám prófétája, esős falakon?
A légteret márpedig kitölti a büszke orom.
*
Egy
Haza
Polgára
Vagyunk. Nézz föl!
Itt kell halnod is…
*
Tegyünk és imádkozzunk együtt, ha nagy bússág elgyötör!
Magától semmi nem lesz jobb! Mutatja az égi tükör…
Vecsés, 2018. január 28. – Kustra Ferenc József
Edz, fuss a hegyre
Majd lekerget a medve?
Igazi edzés.
Edz, fuss a hegyre?
Le a szúnyogos völgybe.
Sok finom csípés.
Edz, fuss a hegyre
Kergesd a hegy sasait?
Menj, lefelé most!
Vecsés, 2025. október 2. ? Kustra Ferenc József - írtam: senrjú trióban, fél haiku láncban?
Majd lekerget a medve?
Igazi edzés.
Edz, fuss a hegyre?
Le a szúnyogos völgybe.
Sok finom csípés.
Edz, fuss a hegyre
Kergesd a hegy sasait?
Menj, lefelé most!
Vecsés, 2025. október 2. ? Kustra Ferenc József - írtam: senrjú trióban, fél haiku láncban?
Meditálás a szerelemről…
Fiatalon te lány voltál vagy fiú, mindegy most már… édes,
Ha, egyszer te voltál a tántoríthatatlan hősszerelmes…
Elsodort az érzés, kiélvezted minden pillanatát,
Ha megláttad, máris érezted a torkod szorítását…
Legfontosabb volt, hogy a kebled duzzadt a jó érzéstől,
Közben meg nem tudtad, eltávolodtál a józan-észtől…
Évek, azonban nem állnak meg, elszaladnak,
Emberek és a világ mind-mind megváltoznak…
Ha szerelmes típus vagy, akkor a szerelem tovább él,
És a lelkedben, a sok-sok régi emlék… tovább mesél!
Megöregedtél, talán már párod sincs…
De benned van a szerelem, még nagy kincs…
Igazad is van, nehogy lemondj róla,
Még ha, már nem is ülsz Te… többet lóra.
Ki tudja, hogy még öregen is, nem ér-e utol a szerelem,
Mert, ha mégis, akkor lesz boldog öregséged… nagyon végtelen…
Test öregszik, de szerelmes lélek, tovább feszíti a kebled,
Este, ha egyedül lefekszel, úgyis rád tőr a sok emléked…
Az évek, nem állnak meg, nem is várnak rád, messzire szaladnak,
Benned az érzés még fiatalos, ne látsszál vigasztalannak…
Vecsés, 2015. február 2. - Kustra Ferenc József
Fiatalon te lány voltál vagy fiú, mindegy most már… édes,
Ha, egyszer te voltál a tántoríthatatlan hősszerelmes…
Elsodort az érzés, kiélvezted minden pillanatát,
Ha megláttad, máris érezted a torkod szorítását…
Legfontosabb volt, hogy a kebled duzzadt a jó érzéstől,
Közben meg nem tudtad, eltávolodtál a józan-észtől…
Évek, azonban nem állnak meg, elszaladnak,
Emberek és a világ mind-mind megváltoznak…
Ha szerelmes típus vagy, akkor a szerelem tovább él,
És a lelkedben, a sok-sok régi emlék… tovább mesél!
Megöregedtél, talán már párod sincs…
De benned van a szerelem, még nagy kincs…
Igazad is van, nehogy lemondj róla,
Még ha, már nem is ülsz Te… többet lóra.
Ki tudja, hogy még öregen is, nem ér-e utol a szerelem,
Mert, ha mégis, akkor lesz boldog öregséged… nagyon végtelen…
Test öregszik, de szerelmes lélek, tovább feszíti a kebled,
Este, ha egyedül lefekszel, úgyis rád tőr a sok emléked…
Az évek, nem állnak meg, nem is várnak rád, messzire szaladnak,
Benned az érzés még fiatalos, ne látsszál vigasztalannak…
Vecsés, 2015. február 2. - Kustra Ferenc József
