Csak álmodunk és csak ébredünk,
Csak kéz a kézben egymás mellett létezünk.
Zihál a hold a barackos fölött,
az almás és a szilvás is már díszbe öltözött.

Sárgába,barnába borultak a fák,
messzire utazott tőlünk a gyönyörű forró nyár.
Ha mi már nem tudunk remélni,
hadd tudjon benne hinni más,
hogy nyár után az őszben is lehet élni.
Hogy tréfa csak az elmúlás.

Hazudjuk,hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet!
Mi is leszünk még vígan futkározó,
mosolygós arcú gyerekek...

Édesem!,mikor a hervadás varázsa megreszket
minden gyümölcs fán.
Gyere velem a hervadásba,
egy ilyen őszi délután.
Mert félek attól,hogy magamban
hozzád vissza soha nem találok már...

Könnycsepp csillan a szememben.
Keserű bánat fészkelt a szívembe.
Ott érzem jól magam a gyászos temetőben.

Az idő múlásával a szívem egyre vérzik
Tudom,hogy a boldog mosolygó emberek,
ezt soha meg nem értik.
A bánatom elfojtanám,
a feledés felé futok.
De bármerre szaladok,
magammal viszem a szomorú bánatom..

Rohanok menekülök,
de csak egy helyben járok.
Szeretet boldogság rád vajon mikor találok?
Amikor rám talál,
a széllel-viharral nevetek.
De az ég tisztulásával érted,
már semmit sem tehetek.

Szeretlek kisfiam,
halálod után is tiszta szívemből.
Nem lehet téged ki tépni soha,
a bánatos szívemből...!

Jó lenne mindenkit szeretni,
Aki engem viszontszeret,
Aki őszintén nyújt kezet.
Aki mosolygón rám tekint,
Aki elmegy, de visszaint.
Aki a jobbomon halad,
Aki mindig velem marad.

Jó lenne mindenkit szeretni,
Akkor is, ha nagyon nehéz.
Azt is ki jön, és rám se néz.
Vagy, ha rám néz, de mégse lát.
Aki felró minden hibát.
Aki vádol, ha nincs miért,
Ki meghallgat, de meg nem ért.

Jó lenne mindenkit szeretni.
Elfogadni más igazát.
Nem aratni, csak mindig vetni?
Szebb lenne tőle a világ!

Ma kiszakad a szívemből egy újabb darab,
megint eltelt egy év, de az emléke velem marad.
Megannyi értékes perc, és tétova gondolat,
sok csodás emlék, és persze szomorú pillanat.
De hát a végén úgyis csak a jóra emlékszik az ember,
segíts hát azon, aki fél, aki még adni nem mer.

Maradj meg jónak
törtetőn mosolygónak.
Ha örülsz, tűnj mohónak,
ékeskedjél minden bóknak.
De légy kegyese az igaz szónak!
Mert az élet egy szeszélyes csónak
mely a végén úgyis partot ér.

Vigyázz rá, őrizd, vidd tovább az álmod,
amire szükséged lesz azt útközben úgyis megtalálod.

Legyen ez neked a legszebb december,
melynek utolsó perce boldogan elragad,
remélem ez a Vers szívedben örökre megmarad.

Kívánom, hogy jövőre a boldogságtól csillogjon a szemed,
Boldog új évet kívánok Neked!

Már nem akarom...
A bizonytalanságot,amit érzek.
Az érzelmet,ami fáj.
A fájdalmat,ami bánt.
A bánatot,ami magányossá tesz.
A magányt,ami őrületbe kerget.
Az őrületet,amit te okozol.
Téged,akit én szeretek.
Szeretetet,amitől szenvedek.
Szenvedést,ami megöl.
Halált,ami bennem van.
Magamat,ami elviselhetetlen.
Ezt már nem akarom...

Akarom...
A boldogságot,amit érzek.
Az érzést,amitől mosolygok.
A mosolyt,amit akarok.
Akaratot,ami erőt ad.
Erőt,amit csak tőled kaphatok.
Téged,aki én vagyok.
Magamat,hogy szerethessek.
Szeretetet,hogy vágyjak.
Vágyat,az alkalomhoz.
Alkalmat,az életben.
Az életet,amiben újra élek.
Ezt akarom...