Idő 
Értékelés 
Értékelés Szép volt a gyermekkorom, boldog voltam,
Egykeként neveltek, de szigorúan.
Hálás vagyok szüleimnek, Keresztnek,
Jó érzésű, jó emberek neveltek.
Mindez persze mai világban nem előny,
Sőt hátrányát látom, sokszor védekezőn.
Ezen persze kicsit változtatni tudok,
Korszellemhez tán, alkalmazkodni fogok.
Engem még megtanítottak jóra, szépre,
Mikor felnőtt lettem mondtam, hogy na, végre.
Akkor még nem tudtam, mit más fiatal se,
Hogy most kezdődik a rossz, gonosz élete.
Ma sokszor visszasírom a gyermekkorom,
Éltem legjobb két éve, katonakorom.
Szolit elláttam, gondom nem volt semmire,
Főleg akkor kedvelt engem a szerencse.
Gyermekkorom kerékpározással telt,
Télen meg szánkóztam, mikor hó esett.
Akkor nem volt Tv és nem volt telefon, videó
Este hatkor mesét sugárzott a rádió.
Felnőttek beszélgettek velem, meséltek,
Hallgattam őket, élveztem az estéket.
A lelkem nem tette tönkre a diszkó,
Nem lettem egy üres fejű fajankó.
Vittek állatkertbe és még vidámparkba,
Kirándultunk hegyekbe és folyópartra.
Kaptam töltetlen savanyú cukorkát,
Szülinapra meg mindig jó nagy tortát.
Nappal tanultam és játszhattam kedvemre,
Akárhová néztem ráláttam emberre.
Akkor még emberek kommunikáltak,
Egymással szemben jó érzéssel voltak.
Felnőtt koromban szüleim rosszak lettek,
Engem és családomat is... tönkre tettek.
Hát ez persze, nem volt szép és jó részükről,
De nem von le a gyerekkori emlékből.
Ki és milyen ember lesz felnőtt korában,
Attól függ hol, hogyan nevelték korábban.
Alapvető, jó-e szülők módszertana
És környező társadalom ráhatása.
Ha manapság sikk lenne rendesnek lenni,
Bőven volna okom ujjongni, örülni.
Mindezt közel és távol nem értékelik,
De emlékem ettől nem homályosodik.
Vecsés, 1998. október. 22. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írásmű, 50 év után…
Egykeként neveltek, de szigorúan.
Hálás vagyok szüleimnek, Keresztnek,
Jó érzésű, jó emberek neveltek.
Mindez persze mai világban nem előny,
Sőt hátrányát látom, sokszor védekezőn.
Ezen persze kicsit változtatni tudok,
Korszellemhez tán, alkalmazkodni fogok.
Engem még megtanítottak jóra, szépre,
Mikor felnőtt lettem mondtam, hogy na, végre.
Akkor még nem tudtam, mit más fiatal se,
Hogy most kezdődik a rossz, gonosz élete.
Ma sokszor visszasírom a gyermekkorom,
Éltem legjobb két éve, katonakorom.
Szolit elláttam, gondom nem volt semmire,
Főleg akkor kedvelt engem a szerencse.
Gyermekkorom kerékpározással telt,
Télen meg szánkóztam, mikor hó esett.
Akkor nem volt Tv és nem volt telefon, videó
Este hatkor mesét sugárzott a rádió.
Felnőttek beszélgettek velem, meséltek,
Hallgattam őket, élveztem az estéket.
A lelkem nem tette tönkre a diszkó,
Nem lettem egy üres fejű fajankó.
Vittek állatkertbe és még vidámparkba,
Kirándultunk hegyekbe és folyópartra.
Kaptam töltetlen savanyú cukorkát,
Szülinapra meg mindig jó nagy tortát.
Nappal tanultam és játszhattam kedvemre,
Akárhová néztem ráláttam emberre.
Akkor még emberek kommunikáltak,
Egymással szemben jó érzéssel voltak.
Felnőtt koromban szüleim rosszak lettek,
Engem és családomat is... tönkre tettek.
Hát ez persze, nem volt szép és jó részükről,
De nem von le a gyerekkori emlékből.
Ki és milyen ember lesz felnőtt korában,
Attól függ hol, hogyan nevelték korábban.
Alapvető, jó-e szülők módszertana
És környező társadalom ráhatása.
Ha manapság sikk lenne rendesnek lenni,
Bőven volna okom ujjongni, örülni.
Mindezt közel és távol nem értékelik,
De emlékem ettől nem homályosodik.
Vecsés, 1998. október. 22. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írásmű, 50 év után…
Az ezüstben fénylő holdvilág jól kitágította
A sötét éjjel láthatóságát... megvilágította.
Ezüstös fény ragyog,
Holdfényben úszik ég és föld.
Vak sem tévedhet el...
*
Látható volt a sötét is valószínűtlenül,
Csak az a mélységes csend volt... valószerűtlenül.
Semmi nem volt várható... jóvátehetetlenül.
Szikrázó fények,
Mily csodás éj.
Ábránddal
Röpül
Vágy.
Vágy
Röpül
Ábránddal.
Mily csodás éj,
Szikrázó fények.
*
Néha a távolban pendült egy kutyaugatás, derengéssel,
A szomszéd tanyáról meg, ló nyerített, valami fensőbbséggel…
Zajokat hozott a szél, már ébredésről regél,
Még nem is pihentél, de a Nap nemsokára kél,
Zajokat hozott a szél, már ébredésről regél.
*
Az éjszaka ezüstős fényű szépsége, reggelig visszafordíthatatlan,
Ezen túl, majd a föltolult vágyak járnak erre, ha lesz… elmaradhatatlan.
Úgy néz ki az egész, mintegy csodálkozó megnézésben… felülmúlhatatlan.
Vecsés, 2018. február 16. – Szabadka, 2018. február 16.- Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a HIAQ -t, a tükör apevát, és a 3 soros-zárttükröst, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ’Ábrándos éj’
A sötét éjjel láthatóságát... megvilágította.
Ezüstös fény ragyog,
Holdfényben úszik ég és föld.
Vak sem tévedhet el...
*
Látható volt a sötét is valószínűtlenül,
Csak az a mélységes csend volt... valószerűtlenül.
Semmi nem volt várható... jóvátehetetlenül.
Szikrázó fények,
Mily csodás éj.
Ábránddal
Röpül
Vágy.
Vágy
Röpül
Ábránddal.
Mily csodás éj,
Szikrázó fények.
*
Néha a távolban pendült egy kutyaugatás, derengéssel,
A szomszéd tanyáról meg, ló nyerített, valami fensőbbséggel…
Zajokat hozott a szél, már ébredésről regél,
Még nem is pihentél, de a Nap nemsokára kél,
Zajokat hozott a szél, már ébredésről regél.
*
Az éjszaka ezüstős fényű szépsége, reggelig visszafordíthatatlan,
Ezen túl, majd a föltolult vágyak járnak erre, ha lesz… elmaradhatatlan.
Úgy néz ki az egész, mintegy csodálkozó megnézésben… felülmúlhatatlan.
Vecsés, 2018. február 16. – Szabadka, 2018. február 16.- Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a HIAQ -t, a tükör apevát, és a 3 soros-zárttükröst, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ’Ábrándos éj’
Elmélkedés a lélekről…
Lelki párnád szegletén, nyugtatod a fejed,
Álmodsz de, ernyedtségedben mozog a kezed…
Ölelkező pillák...
Félálom édes álmot szül.
Kezem kezedhez ér.
*
Lassan vége a nyárnak és kiveszőben az izzadt képek,
Izzadtságcseppek, már nem lesznek a szemedben látás-fékek.
Vágy
Szőte
Szép álom.
Szerelembe,
Test, testet izzaszt.
*
Fáradtan pihensz, de utad kivilágítva, éppen ezt álmodod,
Képzeletbeli érzésekbe, magadat lassan belefásulod…
Utam hozzád vezet, oly ragyogó, fényes,
Majdhogynem elhittem... álmom vétkes.
*
Fejedet már lehajtottad a lelki párnádra?
Fáradtságtól reményed sincs… hát még, jövő mákra!
Párnán pihen fejem,
Elvesztettem hitet, reményt.
Elfáradt életem.
*
A pillanat képzelete, vajh’ a képzelet pillanata?
Párnádon a fejed, álmodban csendül, udvar madárdala…
Mily’
Szépen
Trillázik,
Dalát hallom,
Szerelemről szól.
*
Álmodj a párnádon, öntsd bele reményt, a holnapi mákba,
Lankás domboldalon, bicajozz le a mai valóságba…
Álomvilágból valóba érkezek,
Napsugár ébreszt, reményt érlelek.
Talán még élhetek...
Vecsés, 2015. január 15. – Szabadka, 2017. augusztus 14. – Kustra Ferenc József – A verset én írtam, alá HIAQ -kat, apevákat és 10 szavasokat szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A kiegészítés címe: ’Ölelkező pillák...’
Lelki párnád szegletén, nyugtatod a fejed,
Álmodsz de, ernyedtségedben mozog a kezed…
Ölelkező pillák...
Félálom édes álmot szül.
Kezem kezedhez ér.
*
Lassan vége a nyárnak és kiveszőben az izzadt képek,
Izzadtságcseppek, már nem lesznek a szemedben látás-fékek.
Vágy
Szőte
Szép álom.
Szerelembe,
Test, testet izzaszt.
*
Fáradtan pihensz, de utad kivilágítva, éppen ezt álmodod,
Képzeletbeli érzésekbe, magadat lassan belefásulod…
Utam hozzád vezet, oly ragyogó, fényes,
Majdhogynem elhittem... álmom vétkes.
*
Fejedet már lehajtottad a lelki párnádra?
Fáradtságtól reményed sincs… hát még, jövő mákra!
Párnán pihen fejem,
Elvesztettem hitet, reményt.
Elfáradt életem.
*
A pillanat képzelete, vajh’ a képzelet pillanata?
Párnádon a fejed, álmodban csendül, udvar madárdala…
Mily’
Szépen
Trillázik,
Dalát hallom,
Szerelemről szól.
*
Álmodj a párnádon, öntsd bele reményt, a holnapi mákba,
Lankás domboldalon, bicajozz le a mai valóságba…
Álomvilágból valóba érkezek,
Napsugár ébreszt, reményt érlelek.
Talán még élhetek...
Vecsés, 2015. január 15. – Szabadka, 2017. augusztus 14. – Kustra Ferenc József – A verset én írtam, alá HIAQ -kat, apevákat és 10 szavasokat szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A kiegészítés címe: ’Ölelkező pillák...’
Két kis kecske sétált a hegyen
lent alattuk a nagy mélység,
csak ámult- bámult mindkét kecske
milyen sok ott lenn a szépség.
Odalenn gyönyörű szép a táj
az egész egy dús legelő,
sziklás hegyormuk csupán kopár
a napsugár is perzselő.
Hej, de jó lenne ott lent élni
az élet ott biztosan jó,
búzaföldön készülne ágyuk
szénából lenne takaró.
Gyorsan döntött a két kis buta
elindulnak ők a rétre,
belevágnak a nagy kalandba
nem gondolva a veszélyre.
A fűben lapult lent a farkas
nyál csorgatva nézte őket,
régen várta hogy megehesse
vacsorára érkezőket.
A hegyre nem tudott felmászni
ott nem érte el a kecskét,
most jönnek hát látogatóba
velük tölti így az estét.
Jöttök vissza ti kis buták!
Öreg bak kiállt a hegyről.
Farkas farka látszik a fűben
két kis kecske rohan egyből.
Bár van a világon sokkal szebb,
mint ahol éled életed,
becsüld meg jól az otthonodat
jobb nem lehet máshol neked.
lent alattuk a nagy mélység,
csak ámult- bámult mindkét kecske
milyen sok ott lenn a szépség.
Odalenn gyönyörű szép a táj
az egész egy dús legelő,
sziklás hegyormuk csupán kopár
a napsugár is perzselő.
Hej, de jó lenne ott lent élni
az élet ott biztosan jó,
búzaföldön készülne ágyuk
szénából lenne takaró.
Gyorsan döntött a két kis buta
elindulnak ők a rétre,
belevágnak a nagy kalandba
nem gondolva a veszélyre.
A fűben lapult lent a farkas
nyál csorgatva nézte őket,
régen várta hogy megehesse
vacsorára érkezőket.
A hegyre nem tudott felmászni
ott nem érte el a kecskét,
most jönnek hát látogatóba
velük tölti így az estét.
Jöttök vissza ti kis buták!
Öreg bak kiállt a hegyről.
Farkas farka látszik a fűben
két kis kecske rohan egyből.
Bár van a világon sokkal szebb,
mint ahol éled életed,
becsüld meg jól az otthonodat
jobb nem lehet máshol neked.
Hétköznapi pszichológia… meditáció.
Ahogy a Hold megvilágítja a fákat,
Nekem úgy kellene felismernem mákat,
Ahogy a Hold megvilágítja a fákat.
*
Így öregen, lehet,
Nem is kell már felismerés…
Hold meg csak, világít.
Szerelem szárnyán repkedtem,
Örök szerelmet reméltem.
*
Az élet értelme vajon a lét?
Vagy lét adja az élet értelmét?
*
Ha nincs szeretet, együttérzés, akkor milyen ez a fránya lét?
A lét milyen, ha a hiány kiölte belőle a lényegét?
Ha nincs szeretet, együttérzés, akkor milyen ez a fránya lét?
*
Nem vagyunk egyedül,
Mert körülmények megvannak!
Nélkülük, nincs döntés!
Féltve őriztük szerelmünk,
Ám, árny suhogott felettünk.
*
Együttérzés a szeretet kimutatása?
Együttműködés ennek a megmutatása?
Hogyan tovább, ha elfáradt már a test?
Akkor már nincs szeretet se, ez így fest?
*
Öregen se tudni
Élet értelmét? Megfejtés?
Körülményekben van.
Nem kettőnkön múlott, volt más...
Ki szerelmünkben volt prímás.
*
Hosszú élet sem ad
Garanciát semmire sem.
Van, aki csak tűt, tűr…
Elengedtem hát a kezét,
Még érzem, szerelem hegét.
*
A pár másik tagja
Is csak egy… viselt körülmény!
Ez így életszerű…
A biztos sem kétségtelen...
Így elváltunk véglegesen.
*
Egy
Élet,
Kiszabott.
Ezt kell élni!
Jó döntés… van-e?
Jó döntés… van-e?
Ezt kell élni!
Kiszabott
Élet,
Egy.
*
Vajh’, hogy sikerül?
Gonosz élet
Irányít?
Ádáz
Sors?
Sors
Ádáz?
Irányít
Gonosz élet?
Vajh’, hogy sikerül?
Vecsés, 2018. január 26. – Szabadka, 2018. január 28. – Kustra Ferenc – a verset, a 3 soros-zárt- tükrös -t, a tükör apevákat és a HIAQ –kat én írtam. A TANQ –k verse, szerző és poéta társam, Jurisin Szőke Margit munkája, a címe: ”Egy szerelem margójára…”
Ahogy a Hold megvilágítja a fákat,
Nekem úgy kellene felismernem mákat,
Ahogy a Hold megvilágítja a fákat.
*
Így öregen, lehet,
Nem is kell már felismerés…
Hold meg csak, világít.
Szerelem szárnyán repkedtem,
Örök szerelmet reméltem.
*
Az élet értelme vajon a lét?
Vagy lét adja az élet értelmét?
*
Ha nincs szeretet, együttérzés, akkor milyen ez a fránya lét?
A lét milyen, ha a hiány kiölte belőle a lényegét?
Ha nincs szeretet, együttérzés, akkor milyen ez a fránya lét?
*
Nem vagyunk egyedül,
Mert körülmények megvannak!
Nélkülük, nincs döntés!
Féltve őriztük szerelmünk,
Ám, árny suhogott felettünk.
*
Együttérzés a szeretet kimutatása?
Együttműködés ennek a megmutatása?
Hogyan tovább, ha elfáradt már a test?
Akkor már nincs szeretet se, ez így fest?
*
Öregen se tudni
Élet értelmét? Megfejtés?
Körülményekben van.
Nem kettőnkön múlott, volt más...
Ki szerelmünkben volt prímás.
*
Hosszú élet sem ad
Garanciát semmire sem.
Van, aki csak tűt, tűr…
Elengedtem hát a kezét,
Még érzem, szerelem hegét.
*
A pár másik tagja
Is csak egy… viselt körülmény!
Ez így életszerű…
A biztos sem kétségtelen...
Így elváltunk véglegesen.
*
Egy
Élet,
Kiszabott.
Ezt kell élni!
Jó döntés… van-e?
Jó döntés… van-e?
Ezt kell élni!
Kiszabott
Élet,
Egy.
*
Vajh’, hogy sikerül?
Gonosz élet
Irányít?
Ádáz
Sors?
Sors
Ádáz?
Irányít
Gonosz élet?
Vajh’, hogy sikerül?
Vecsés, 2018. január 26. – Szabadka, 2018. január 28. – Kustra Ferenc – a verset, a 3 soros-zárt- tükrös -t, a tükör apevákat és a HIAQ –kat én írtam. A TANQ –k verse, szerző és poéta társam, Jurisin Szőke Margit munkája, a címe: ”Egy szerelem margójára…”
