Egy - két ligetben
Hol termett a sok barack
Manapság ott pusztít
Az innovált tarack
Gabona helyett
Vetettek gránátot
És pár előkelőség
Nagy profitot aratott

Nem volt még század
Ahol drága volt az Élet
És csak tátod a szádat
Miként szállnak az árak
Mindenért bőséges
Számlázás a részed
Olcsó még ma is
Egyszerű kis léted

Örülhetsz hogy nem hull
Fém-áldás az égből
Nem kaptál a profitos
Tarack terméséből.
Elveszett a liget
Az éden a földön
A kánaán is mese
Vagy talán egy börtön

Egy - két ligetben
Leledzik kis remény
Hol az ember szerényen
De nyugodtan meg él
Sok fa még ép
S megterem a barack
Nem kell a népnek
A profitos tarack!

Nehéz nap után, lassan, de biztosan leszáll az éj,
Aki álmos, annál bizony csukódik mind a szemhéj.

Gyere csak, most megmutatom, mit tegyél, hogyan lépd át,
Saját árnyékodat és magadat, igazán add át.
Fogj egy lúdtollat és azt frissen hegyezd,
Papírra firkálsz, gondolatod keleszd.

Hangok tompa zöreje a tollhegysercegés,
Ami van olyan szép, mint fában szúpercegés…
Türelmed is legyen, de nagy az időpergés.

Az sem olyan rossz, ha a lélekhúrok magukat tépik,
Alakuló gondolatok, saját magukat túllépik…
Papíron, meg zörögve állnak a betűk, tinta fénylik.

A tollhegyen, sokféle gondolat dörmög,
Hogy tenta mit írjon, beleszól az ördög.
Az igazi poétadal, ha, tenta vérzik,
Miközben a lélekhúrok magukat tépik.

Az utcáról beszűrődik tompa hangok zöreje,
Nagy, óriási és ismert, mint az őskor nagy lénye.

Tele van a papírom elmosódott tintapacákkal,
A lelkem meg ki-írnivaló gondolat sokasággal…
Közben papírt teleírom, nagy-nagy fájdalom sorokkal.

A papíron zord szavakkal elégek.
Lelkemben szabadon szállok az égnek…
Lelkemben jó ének nem állt be féknek.

Mint fáradt kövek, csak koppannak a papíron gondolataim,
Lecsukott szemhéjamon átszűrődnek az én saját eszméim…
Ujjaim fáradtan fogják a tollam, hétköznapok estéin.

Nem hallom már a hangomat, nagyon elmosódtak,
Szeme lecsukódóban, erősödnek ágy vágyak…
Betűk is összevesznek, tinta-sarat nem állnak.

Vecsés, 2015. október 23.- Kustra Ferenc József

Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- háborús világhelyzet…

Éljünk végtelen
Hosszún, hajnal még messze.
Mikor lesz új nap?
*
Lenyaklik világ,
Büdös disznó trágyába…
Mit számít új nap?
*
Komolyan búsló
Gondolatok élednek.
Pazarolt idő!
*
Pazarolt évek,
Hónapok, évszázadok!
Idő meg csak megy!
*
Pusztán mozdulat
Lett a szépség beszédből?
Kormánytag hebeg!
*
Hol vannak dicső
Idők… árnyék sem régi!
Mind átváltozó!
*
Lenyaklik világ,
Mint részeg… fa tövében.
Nincs, aki segít…
*
Háború dühöng,
Kímélet nem várható.
Ágyúlövések!
*
Háború végén
Özvegyek társadalma…
Gazdag gazdagabb!
*
Hazám, a világ
Menthetetlenül nyaklik!
Csak a pénz számít!
*
Lettlégyen bár rom!
Hazát lehet szeretni?
Házakat sittre…
*
Gyerekek boldog
Élte még lehetőség?
Halott az apja!
*
Gazdagnak saját,
Biztos óvóhelye van!
Kinek és miért?
*
Világvezető
Volt már egy hetet fronton?
Piszok egy lógós…
*
Vinni kéne a
Családját is… Tudják meg!
Mit él át harcos!
*
Igyák, halottak
Már rég kifolyt könnyeit!
Fegyverével meg…
*
Nagypapáink még
Kézi puskával lőttek!
Milliók haltak…
*
Háborús árnyék
Mindenen, mindenhol van!
Itt nincs menekvés!
*
Párdon, tévedtem!
Irányítók estélye!
Nagy mulatságok!
*
Busló gondolat
Már az úr! Sírás fojtja!
Nincs már senkije!
*
Honnan is lenne,
Mikor akna széttépte!
Temetés sem volt!
*
Halál lekaszál,
Gazdag meg nyerészkedik…
Újjáépítés!
*
Minél tovább tart,
Annál nagyobb kaszálás!
Ez mocskos bagázs!
*
Édes világ már
Menthetetlen? Végleges!
Mind már pária…
*
Háborús gazdag!
Hol laknak a gyereket?
Te! Nem törődőm.
*
Háborús gazdag!
Hova lettek férfiak?
Te! Nem törődőm.
*
Háborús gazdag!
Hol vannak az özvegyek?
Te! Nemtörődőm.
*
Háborús gazdag!
A házunk… már a sitten!
Te! Nemtörődőm.
*
Háborús gazdag!
Ez százéves háború?
Te bűdös állat!
*
Háborús gazdag!
Ködben élünk… béke hol…
Te! Nemtörődőm.
*
Háborús gazdag!
Állampolgár most ki lesz?
Te! Nemtörődőm.
*
Háborús gazdag!
Gyerekek apa nélkül?
Te! Nemtörődőm.
*
Háborús gazdag!
Gyerekek anyag nélkül?
Te! Nemtörődőm.
*
Háborús gazdag!
Gyerekek iskolája?
Te! Nemtörődőm.
*
Háborús gazdag!
Most mi lesz a világgal?
Te! Nemtörődőm.
*
Háborús gazdag!
Mi lesz a Föld… lakókkal?
Léleknélküli!

Vecsés, 2023. július 8. -Kustra Ferenc József- íródott; senrjú csokorban, a világ, az emberiség jelen -katasztrofális- történelmi helyzetéről. És egész nap láthatjuk, minden híradóban a videókban…

Figyelj s hallgasd
A szellő mit duruzsol.
Posta érkezett a távolból.
Csukd be szemed
A zümmögő zengésben,
S megelevenednek elmédben
Színes mozaikok.
Ahogy a szél arcon simogat
Összekuszálva a hajadat
Elrepíti álmodat.
És amikor éppen
Rám emlékezel
Mondtam már neked
Néha szellő is leszek.
Veled vagyok sokszor
Lágy fuvallattal.
Én is játszom a gondolattal.
Lelkem repül
Szárnyal a szélben,
És valahol
Elveszünk az ölelésben.

Óh, Istenem mond, Te az embert jónak teremtetted?
Mikor már megvolt, rendesen át is adtad a hited?

Az ember, most kevés jóval rendelkezik,
Legfőképp, belőle szeretet hiányzik.
Kevesen vannak az úgynevezett jó emberek
És mindenütt találhatóak fenegyerekek.

Minden ember, mind ártatlanul jön a világra,
Majd közösségtől elsodorja tapasztalata,
Hogy nem kell jónak lenni, minek? Mert ez neki nem nyereséges…
Inkább kevesek között uralkodni... ez neki elégséges.

Ma tán’ azért nem járnak gyónni az emberek,
Mert bűnök felsorolásai… végtelenek.
Nagy baj bizony az is, ha a bűnbánás a megjátszás része,
Azzal, nem lehet uralkodni, pénz keresni, így mi végre

Korcsosul a világ és a modern ember.
Tömegei tűrnek, hallgatnak, mert nem mer
Szembe szállni az oly' kevesek hatalmával?
Elveszejti magát, mások uralma által.

Most kérem, megint eljött a karácsony, a szép ünnep,
Most biztos jónak kell lenni… embernek, ez fő ünnep!
Légy magasztos és végy erőt lelkeden, magadon
És ma, ha lehet, uralkodj rossz szokásaidon.

Én Istenem mond, Te… embert embernek teremtetted?
Mikor már kész volt, rendesen átadtad… a Te hited?

Uram segíts, hogy átöleljék egymást az emberek,
És bevilágítsanak mindent a szeretet fények…

Vecsés, 2012. október 27. - Kustra Ferenc József