A jövő útja
Rejtelmes labirintus
Kételyes remények közt
Ködös téren át
Tekereg
A számozott időben.

Meddig s hová jutunk
És mi az amit tudunk
Mikor elindulunk.

Hordozzuk magunkkal
Évek lepecsételt nyomát
Hőstett álmokkal

Ezernyi irány útján
A cél
A fontosság privilégiuma
Hajtja
A változást
megvalósítások közt.

Lenézzük a történelmet
Fölénnyel hisszük
A mi utunk jobb lehet.

Naponta
Rójuk ösvényeit
Iránytű biztonsága nélkül.

Közben csak az idő pereg
Talpunk alatt szunnyadnak
Néma évezredek
És a dicsőség porladó
Kövületei között
Az enyészet hallgat.

Szavakkal festett
Elme-képek
Akár színes fotók
Is lehetnének

Emlékek között
A valóság ideje
Mögött
Ha keresek
Ezt-azt meglelek

Egy sétát
A hegyoldalon
Az erdő leheletében.

Egy mosolyt
Fenn
Az ősi-szenthelyen.

Egy ölelést
Mikor
Elvesztem a lelkedben.

Egy utazást
Mikor ketten
Repültünk a végtelenben.

Biztató szót
Hogy könnyebb legyen
Emelnem a keresztem.

Ezt azt meglelek
Ha keresek
A valóság ideje
Mögött
Az emlékek között

...a többit
most nem
Esetleg
Majd máskor
Mondom el.

A felületen
Mit látsz a jelenben
Csak a betűhalmazom
Ide ragadt pár kavargó
Csavargó
Gondolatom.

Az össze-visszaságban
Egy résnyi pillanat
Csupán a jelen
Eltűnik egy szemvillanás alatt
De egy röpke érzés-fuvallat
Momentuma
Veled marad.

Szavak melyek képet
Hangulatot alkotnak
Most
Neked
Belőlem fakad.
Megfestik kifeszített vásznad
Ott leszek a színek közt
Ahogy te láttad

Érted értelmét
Miként álmodja
A nap a fényt
A fagy a jégvirágot
Az Itt a távolságot
Az idő az örökkévalóságot
A tegnap a mozdulatlanságot
A Most a valóságot

És ...
Még sorolhatnák
Egy pár alkalmatosságot
Betű-halmazságot
...de inkább
Üzenem Neked
A Barátságot.

Szabadon áramló nyugalommal
Beszívni az éltető lég
Molekuláiban elrejtett táj
Béke harmóniáját
Fenséges áldás
A természet kegyes jóvoltából.

A sejtekben felhalmozódott
Rohanó feszültség
A tájat átszelő folyó
Fodrozó vizének
Hűvös esti párájában
Óvatosan feloldódik.

Az idő egy pillanatra megtorpan
A nap bíborsugarán
Mikor az áhitat mező-illata
A térség egyedi zamata
Balzsamozza simogató kézzel
Megfáradt testem s lelkem.

Gondolatokat terel
És színekben fürdő felhőket
Enyhe szellő szárnyán
Egy tucat énekesmadár
És égi dalukban
Csendesen átalakultam.

És másnap reggel
Fényáradatban üdvözöl
Az Egység varázslatosan
Átfogó Anyai Lénye
Örömöt oszt gyermekének
Ki léte eltévelygett Része.

Könnyüvé vált vállamon
Már csak Galambom
Hordozom
Röptével együtt szállunk
Ameddig tart az álmunk
Valósága
Szabadon
Szomjazva a pillanat varázsát
Leraktam a tegnap poggyászát.

A távolból hallatszik
Ahogy zúg-súg
Sistereg
A gördülő kerekek alatt
A kigyúrt
Lucskos aszfalt
A város irányában
A forgalom dagadt
Torlódik a rohanás
Ezen napszak alatt.

Senkinek sincs ideje
Így hát kényszerülnek
Utolérni önmagukat
Sietve
Mert nem minden
Fér bele
Pár órába
A délutánba
Mikor szabad lehet
A cselekedet.

Az óra ketyeg
Gyorsabban pereg
Nap s éjszaka
És holnap újra
Sietni kell a munkába
Mert a lét drága
Benne van a pénz markába
A boldogság ára
Mára
Szabadság láncra
Kovácsolt Idő

Az élet igája
Kerít úgyis hatalmába.
És holnap újra...
Sorban áll a tor-túra.