Sokszor azért, nehogy higgy a mosolyoknak,
Talán álcái a takart problémának,
Bár létezik a mosoly, ami őszinte,
Annak örülhet az ember szíve, lelke.

A hamiskás mosolyt oly' nehéz felismerni...
Szívdöglesztő mosolynak, nehéz ellenállni...
Gondolkozz! Jobb mielőbb a földre leszállni...

Vecsés, 2014. április 25. - Kustra Ferenc József

Nehéz a nyárvéggel, közeledő ősszel szembenézni,
Bár nagyon jó az új, szép színekre ámulóan nézni.
Jön még az is, hogy zenét játszik a finoman szitáló eső
Mi esernyő alól hallgatjuk, sétálunk… arcunkba verdeső.

Cinkos mosollyal a Nyárra kacsint a közeledő Ősz,
Most kezdi illegetni magát, kacérkodik, mint dizőz,
De tudjuk azt is, hogy csak álnokoskodik, mielőbb jöhessen,
Mert át akarja venni a hatalmat… Nyár helyett úr lehessen.

Térdelhetünk, bár fújhatják aranyharsonát angyalok,
Őszkapu előtt megadja magát a nyár... elandalog.
Még táncol a napsugár a csúnyán rozsdásodó leveleken,
De fáradt már a tánc… látszik is már hajnalban a leheletem.

Tudjuk mit hoz, lehullott levelet, szemerkélő esőt,
És az udvarunkba lehullott levelet szedni kell, sőt
Van jó azért benne, le kell szedni sok finom érett gyümölcsöt…
Aztán meg békességben várhatjuk nagy, fekete varjú felhőt.

Lesz majd köd is, hideg is és az Ősz is, majd készül tova,
Kacérkodott, majd elkullog... lesz bizonytalan, tétova.
Akkorra várjuk nagyon, már talán a mustból is finom bor lesz,
Nekünk meg jön már egy új... jeges és kemény tél, hideg évszak lesz…

A nap, szórja sugarát, még erőlködik, vigyázna rám,
De én közben látom, észlelem, az Ősz meg kacsint reám...
Öreg! Szólít meg bizalmasan: vedd már föl a vastag dzsekidet,
Már nem való legénykedni, ne fázítsd öregedő testedet…

Ülök a lugasban, hallgatom a vándorló madarak dalát,
Úgy tűnik, mennek, kis időre felkeresik a másik hazát…

Vecsés, 2012. szeptember 3. – Kustra Ferenc József

A tanka csokrot eredeti Baso féle stílusban írta meg a szerzőpáros…

Alkony széria.
Mindennap van, de mind más…
Esték melegek.
Ezernyi szempár pislog,
Sárgás fénnyel hunyorog.
*
Árnyak még vannak,
Kontúrjuk, már életlen.
Sötét, feloldó.
Hold árnyékában ragyog,
Néha egy helyben topog.
*
Erdő sok fája,
Bíborszín kabátjában…
Szín, sűrűsödik.
De araszolva mozog,
Ég leple alatt csoszog.
*
Mielőtt lemegy
A nap, az ég elpirul.
Besötétülés.
Éj szekere elrobog,
A kifli Hold kuncorog.
*
Az est arcai
Mind sötétbe torkollnak.
Bíbor-fekete.
A csillag rá mosolyog,
Egy kék felhőn kuporog.
*
A csillagfény is
Világít, foltos homály.
Meleg is csökken.
Néma csendben csak szuszog,
Éhesen hasa korog.

Vecsés, 2016. március 14. – Budapest, 2016. június 18. – Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „Csillagragyogás”.

Semmi sem történik hiába.
Még egy lehullott levél is,
mely lebeg egy tó felszínén
szerepel a nagy táncba.

Az életek jönnek s mennek,
akár a gyors holdfázisok.
Megtelnek-e kelyheink
mielőtt a halál kopog?

Nincs olyan, hogy véletlen,
minden fel lesz számolva.
A legkisebb léptünk is
új ajtót nyit valahova.

Sorsunk felett uralkodunk,
de jó tudni merre vezet.
Kik és mik is vagyunk?
Tétovák vagy istenek?

Csak állok és várok,
Vártán állva… járok.
Nincs is se kaja, se pia, se nő,
De bízok, élet ehhez majd felnő!
Szomorú egyhangúság, állva járni a vártán,
Holott az ember legalább araszoljon, hogy mán
Legyen valami sikere, ilyeténképpen élménye,
Mielőtt az ördög elviszi magával, le a mélybe…

Siker! Te átokfajzat, Te humán ellenes,
Ahogy Te velem szemben állsz, nekem végzetes!

Vecsés, 2013. augusztus 10. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.