ha elveszíted mindened és nem lesz már remény,
ha elborul az ég is életed egén.
Ha sírva kell majd küzdened megtörve mindenért,
ha senki nem lesz melletted ,én ott leszek,ne félj.
Ha összeomlik mindened mint színes kártyavár
s csapongva sírva verdesel,mint megsebzett madár.
én ott leszek majd akkor is vigaszként ne félj.
Éltető nektárt ,új erőt csöpögtetek beléd,
és nem kérek érte semmi mást,csak nyújtsd kezed felém,
én ott leszek majd akkor is,ha nem lehetsz enyém.

Álmos szemekkel tekintek rád,
De melletted mindig csak hajt a vágy.
Bár lehetnék már a karjaidba!-ez
az esténként elmotyogott állandó ima.

Mikor melletted fekszem, rajtam nem fog az álom, csak az érintésedet várom.
Olyan, mintha érted kelne a nap reggel és akkor térne nyugovóra,
mikor te lefekszel.

Veled olyan mint repülni az égen, csak lebegni nyugodtan, tétlen
és lesni mi történik odakinn.
Kérlek karolj át, és maradjon minden, mindig így!

Te alszol. Nem bánt durva pribék,
Fejed, kebled körül hópihék,
S lepkék, tarka virágok álma
Mintha mind-mind melletted szállna.

Te alszol. Túl vagy minden harcon,
Tán koldus vagy az utcasarkon,
Tán király vagy, s köszönt az úr is:
Mindegy hiszen csak álmodsz úgyis.

Tán alszol. Én őrízem álmod
Míg te másutt jársz, én rád várok,
Hogy ébredh! De jaj, fogsz ébredni még?
. . . Fejed, kebled körül hópihék . . .