Szép jó reggelt kívánok asszonyom,
Széplányt láttam én, kint az udvaron.
Neki, szép meleg barna a szeme,
És elragadó a nevetése.

Láttam, az arca tündöklött,
Még nem locsolták, vergődött.
Én azonban locsolkodni jöttem,
A szép lánynak is használ, úgy vélem!

Tovább, nem hervasztom én e szép leányzót,
Ha megengedi, elővegyem locsolót!

Jól meglocsolom a szép leányt, ha meglocsolhatom,
Akkor, aztán ha Kegyed engedélyét is megkapom,
Kegyedet is meglocsolom, helyesnek én így tartom.

Licsi-locsi, piros nyuszi,
Szabad- e itt locsolkodni?

Vecsés, 2016. január 29. – Kustra Ferenc József

A föld oly békés ti veletek,
Óh, gyönyörű szép fenyvesek,
Kik védtek esőtől, melegtől,
Télen az erdő csak tőletek zöldül.

Ti otthont adtok vándoroknak,
Szép énekű madaraknak,
Édes illat szerte széjjel száll,
Szélben szívvel táncoló, szép daliák.

Suttogva álmodó fenyvesek,
Nyugalmat hozó értékek,
A nap is mosolyog rátok már,
Odakint az élet vidáman ránk vár.

Viaszban a gyertyabél csonkig ég,
Horizont egybeolvad; Föld és Ég.
Gyertya, amíg ég, fényt ad és kormol,
Sorsom meg bíz’ csak kormol és karmol.

Viaszt megolvasztja tűz melege.
Elég lassan, a fényt adó bele.
Alig van viasz, mi belet tartsa,
Már látszik, hogy lekonyul a lángja.

Elillan a fény, már nem vet árnyat,
Élet letarolja a nagy fákat.
Gyertyaláng már leég, nem világít,
Nem is látni így az erdő fáit.

Budapest, 2000. április 10. – Kustra Ferenc József

Versben és eredeti tankában, haikuban…

Olvadó a hó,
Már nagyon süti a nap.
Hólé vízfolyás.
Már sok kis virág virul,
Szívben szeretet vidul.
*
Rügyek pattannak,
Természet… szülés indul.
Éj is bársonyos.
Élet pezsdül, rügy fakad,
Szíved horogra akad.
*
Megkezdődött a tavasz-nász,
Ideje nincsen, így nincs gyász.
Felemelkedések vannak szívekben,
És az erősödő, meleg napfényben.
*
Erdőben árnyak
Kezdenek vastagodni.
Lombkorona nő!
Zöld ruhát ölt az erdő,
Szerelmet rejteget(ő).
*
Még lágy sugarak,
Bombázzák a mezőket!
Meleg, már izmos!
Tavaszi szél cirógat,
Ő meg téged… csókolgat.
*
Már erősen éledezik a nap,
A természet meg, új erőre kap!
Most már véglegesen elköszönt a tél,
Érezzük, hogy nem fúj... hideg esti szél.
Kóborló vadakkal telik meg a mező,
Friss zajjal, új illattal telik az erdő
*
Parknak padjait
Szerelmesek lemossák.
Ücsörgés… éjben.

Vecsés, 2017. március 16. – Szabadka, 2018. január 6. – Kustra Ferenc József – A verset és a haikut én írtam, a tanka verset szerző-, és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: ,,Élet pezsdül, rügy fakad

Van, hogy láng vadul kisarjad a szürke hamu alatt,
Ami aztán, amorffá kormozza a maradt falat.

Vadonatúj hóember eladó,
És házilag összeállítandó!

Az árnyas szobámban sok meleg napfény, hirtelen összegyűlik,
A sivatagi kaktuszom már elszáradt, most gyorsan kinyílik…

Míg egy szép barnamedve, a bokrosban a somot legelészi,
Addig tán’ fölséges öröm lesz, ha csendben messzire tudsz futni…

Ha a csóka, szemet vetett a fénylő szemlencsédre,
Vesd magad hasra és élvezd, hogy milyen a sötétben.

Van tojásunk, sonkás tojást csinálhatnánk,
De a hűtőnk üres, nincs egy szelet sonkánk.

Egykedvű lett már minden megálmodott álmunk…
Szenvedélyes lesz tűz, még lobbanásra várunk.

Mostanában több mint rongáltan és rossz passzban vagyok
És magam alatt, égig érő mélységekben… lakok.

A szakítás talán lehet kedves a szívünknek,
De, mindenképpen szomorú a bánó lelkünknek.

A téma, figyeld, mind az utcán hever,
Ha felismered, majd lábadról lever!

Az életben érheti bármekkora, sorsfordító tragédia is a peches embert,
Valami kimozdítja lelkiállapotából, változtatásra, cselekvésre késztet…
Utólag kiderül, ebben a vigasztaló humor, gyógyító ereje bőszen részt vett.

Vecsés, 2019. január 3. – Kustra Ferenc József