Idő 
Értékelés 
Értékelés Haiku csokor, eredeti Basho féle stílusban…
Pirkadat lángja
Sarkallja tovább napot.
Felhőtlen, kék ég.
*
Séta, pipacs, rét,
A harmat könnyként ragyog.
Idegnyugtató.
*
Reggel, ha kardot
Ránt, meglódul nap-sereg.
Hőség alakul.
*
Hőség úgy tombol,
Tünemény napsugarak.
Hőgutaveszély.
*
Gondolat lézeng,
Ölelő kéz meg izzad.
Száradó kórók.
*
Piros a pipacs,
Kint a mezőn, ez csak gaz;
Réten oly’ peckes.
*
Lett virágtenger,
Szellő ring mező fölött.
Kedves napsütés.
*
Madarak vígak,
Dalolnak, és röpködnek.
Boldog, madárlét.
*
Madárdal hull rám.
Vízhullám, házasodik.
Kis hullám, fodros.
*
Sűrű zöld-erdő,
Bárányfelhők játszanak.
Tisztáson, széna.
*
Fák között ropja
Éji táncát, meleg szél.
Nem hozott hűvöst.
*
Árnyékok futnak
Egymás után a fűben.
Forró napsütés.
*
Aratóének
Zeng. Kotta nincs. Kaszálás.
Szomorú kalász.
*
A búzavirág
Elvész a kasza harcban.
Tarló maradón.
*
A búza tövén
Szökken a szár, termés lesz.
Új kenyér alap.
*
Szép idő. Meleg,
Felhőtlen égbolt, szélcsend.
Gyíkok oly’ fürgék.
*
Friss esődallam,
Szomjas természet éled.
Sejtmegújulás.
*
Élednek lombok,
Szellőben, levél zizeg.
Vihar közeleg
*
Hideg és meleg
Levegőből lett vihar.
Csak tört és zúzott…
*
Idő, tomboló!
Selymesen puha vihar?
Jégeső kemény.
*
Mélázó alkony.
Hőség, még tartja magát.
Bágyadt gondolat.
*
Mesés alkonyat,
Rubint fényében csillog.
Jó meleg este.
*
Alkonyati nap
Táncolt, viháncolt kertben.
Meleg az este.
*
Már későre jár,
Fohászhoz készülődünk.
Napisten alszik.
Vecsés, 2015. július 3. - Kustra Ferenc József - 3-400 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!
Pirkadat lángja
Sarkallja tovább napot.
Felhőtlen, kék ég.
*
Séta, pipacs, rét,
A harmat könnyként ragyog.
Idegnyugtató.
*
Reggel, ha kardot
Ránt, meglódul nap-sereg.
Hőség alakul.
*
Hőség úgy tombol,
Tünemény napsugarak.
Hőgutaveszély.
*
Gondolat lézeng,
Ölelő kéz meg izzad.
Száradó kórók.
*
Piros a pipacs,
Kint a mezőn, ez csak gaz;
Réten oly’ peckes.
*
Lett virágtenger,
Szellő ring mező fölött.
Kedves napsütés.
*
Madarak vígak,
Dalolnak, és röpködnek.
Boldog, madárlét.
*
Madárdal hull rám.
Vízhullám, házasodik.
Kis hullám, fodros.
*
Sűrű zöld-erdő,
Bárányfelhők játszanak.
Tisztáson, széna.
*
Fák között ropja
Éji táncát, meleg szél.
Nem hozott hűvöst.
*
Árnyékok futnak
Egymás után a fűben.
Forró napsütés.
*
Aratóének
Zeng. Kotta nincs. Kaszálás.
Szomorú kalász.
*
A búzavirág
Elvész a kasza harcban.
Tarló maradón.
*
A búza tövén
Szökken a szár, termés lesz.
Új kenyér alap.
*
Szép idő. Meleg,
Felhőtlen égbolt, szélcsend.
Gyíkok oly’ fürgék.
*
Friss esődallam,
Szomjas természet éled.
Sejtmegújulás.
*
Élednek lombok,
Szellőben, levél zizeg.
Vihar közeleg
*
Hideg és meleg
Levegőből lett vihar.
Csak tört és zúzott…
*
Idő, tomboló!
Selymesen puha vihar?
Jégeső kemény.
*
Mélázó alkony.
Hőség, még tartja magát.
Bágyadt gondolat.
*
Mesés alkonyat,
Rubint fényében csillog.
Jó meleg este.
*
Alkonyati nap
Táncolt, viháncolt kertben.
Meleg az este.
*
Már későre jár,
Fohászhoz készülődünk.
Napisten alszik.
Vecsés, 2015. július 3. - Kustra Ferenc József - 3-400 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!
A semmi, szépséges története…
Az este sötétje csak tovább sötétedet,
Végül teljesen elfújta a bíbor tűzet!
Én még körbenéztem, már vaksiság leledzett.
Est
Temet
Bíbor színt,
Szült sötétet,
Semmit nem látok.
Semmit nem látok.
Szült sötétet,
Bíbor színt
Temet
Est.
Est vörös kabátban,
De sötétedik már az ég.
Bíbor múlik lassan.
Szép világ. Nem látom szívét,
Szívének fájdalmas színét.
*
Az égbolt már nem is látszott,
Szemem csak sok csillagfényt látott,
Az égbolt már nem is látszott.
Fény
Ölel.
Nem látom
A kék eget
A sok csillagtól.
A sok csillagtól
A kék eget
Nem látom.
Ölel
Fény.
Ölelget a lágy fény,
Csillagragyogásban élek,
Úgy, mint féltett lélek.
Fellegben csillagmosolyok.
A föld alant mégis zokog.
*
Az este, klassz langymeleg volt, ingujjban voltam,
A kezdődő széllel, mint egy örült harcoltam.
Szembefújtam, de nem tudom, hogy mit akartam?
Est
Csodás,
Enyhe szél
Arcon csókol.
Ebből meg mi lesz?
Ebből meg mi lesz?
Arcon csókol
Enyhe szél.
Csodás
Est.
Különös meleg van.
Kicsit fújdogál csak a szél,
Táj szemére csókol.
Most épp mi történik velem?
Furcsa. Ez talán szerelem?
*
A sötétség jólesett, így nem is kellett bujkálnom,
Magamban, mint egy árnyék (sajátom!), csak vívtam harcom!
A sötétség jólesett, így nem is kellett bujkálnom,
Éj
Sötét
Betakar,
Békét keres
Nyugtalan lelkem.
Nyugtalan lelkem
Békét keres,
Betakar
Sötét
Éj.
Nyugtalanságom nagy.
Sötét éjjel takarózom,
Csendtelen lett lelkem.
Borús dörgés, itt-ott lebeg,
Lehunyódnak csillagszemek.
*
Szél gyorsan és egyszerre meghozta a felhőket,
Itt már nem volt mese, fogadtam az esőket!
Rohanva küzdöttem le a házba vezető lépcsőket!
Vecsés, 2018. január 11. – Szabadka, 2018. március 25. - Mórahalom, 2018. június 9. – Kustra Ferenc József – a verseket és a 3 soros-zárttükrös -öket én írtam, a tükör apevákat Jurisin Szőke Margit, míg a TANQ –kat Farkas Tekla.
Az este sötétje csak tovább sötétedet,
Végül teljesen elfújta a bíbor tűzet!
Én még körbenéztem, már vaksiság leledzett.
Est
Temet
Bíbor színt,
Szült sötétet,
Semmit nem látok.
Semmit nem látok.
Szült sötétet,
Bíbor színt
Temet
Est.
Est vörös kabátban,
De sötétedik már az ég.
Bíbor múlik lassan.
Szép világ. Nem látom szívét,
Szívének fájdalmas színét.
*
Az égbolt már nem is látszott,
Szemem csak sok csillagfényt látott,
Az égbolt már nem is látszott.
Fény
Ölel.
Nem látom
A kék eget
A sok csillagtól.
A sok csillagtól
A kék eget
Nem látom.
Ölel
Fény.
Ölelget a lágy fény,
Csillagragyogásban élek,
Úgy, mint féltett lélek.
Fellegben csillagmosolyok.
A föld alant mégis zokog.
*
Az este, klassz langymeleg volt, ingujjban voltam,
A kezdődő széllel, mint egy örült harcoltam.
Szembefújtam, de nem tudom, hogy mit akartam?
Est
Csodás,
Enyhe szél
Arcon csókol.
Ebből meg mi lesz?
Ebből meg mi lesz?
Arcon csókol
Enyhe szél.
Csodás
Est.
Különös meleg van.
Kicsit fújdogál csak a szél,
Táj szemére csókol.
Most épp mi történik velem?
Furcsa. Ez talán szerelem?
*
A sötétség jólesett, így nem is kellett bujkálnom,
Magamban, mint egy árnyék (sajátom!), csak vívtam harcom!
A sötétség jólesett, így nem is kellett bujkálnom,
Éj
Sötét
Betakar,
Békét keres
Nyugtalan lelkem.
Nyugtalan lelkem
Békét keres,
Betakar
Sötét
Éj.
Nyugtalanságom nagy.
Sötét éjjel takarózom,
Csendtelen lett lelkem.
Borús dörgés, itt-ott lebeg,
Lehunyódnak csillagszemek.
*
Szél gyorsan és egyszerre meghozta a felhőket,
Itt már nem volt mese, fogadtam az esőket!
Rohanva küzdöttem le a házba vezető lépcsőket!
Vecsés, 2018. január 11. – Szabadka, 2018. március 25. - Mórahalom, 2018. június 9. – Kustra Ferenc József – a verseket és a 3 soros-zárttükrös -öket én írtam, a tükör apevákat Jurisin Szőke Margit, míg a TANQ –kat Farkas Tekla.
Senrjú stílusú Tankában írta meg a szerzőpáros…
Gabonamezők
Lágy illata terjed szét!
Szél-zene suhog.
A motorja csak berreg,
Búza alatta serceg.
*
Kalászos búza,
Napernyő kéne, de nincs!
Napsütés, élet.
Számos kalász felrepked,
Az árokban megreked.
*
Szökkenő száron
Kalász, jó nagy magokkal.
Nagy búzatábla.
A füst fölötte lebeg,
Piros teste megremeg.
*
Nyár, csak úgy szárnyal,
Élvezi az aratást.
Táj, búzamezős.
Hol a felmentő sereg?
Kéne egy erős zsineg!
*
Marokszedők is
Izzadnak és fáradtak.
Idénymunka-hős.
A bajt nem előzi meg,
Húz le a nagy súlytömeg.
*
A marokszedő
Öreganyó ücsörög!
Farkas éhes volt…
Vezetője kesereg,
Eltorzítja a méreg.
*
Cséplőgép eszik,
Kalászokból, mag pereg.
Friss kenyér illat.
Egyáltalán nem részeg,
Termetileg csak délceg.
*
Langymeleg este,
Nyugtázza, bő aratást.
Sok szalmakazal.
A segítség a lényeg,
Arra senki nem lézeng.
*
Szántás és vetés,
Aratás, munka csúcsa.
Szúrós tarlócsonk.
Fejében ötlet dereng,
Mellette kötél fetreng.
*
A learatott mezőn.
Kismadár gubbaszt.
Kihalt lett minden.
Már a fa törzsén feszeng,
A két erő jól verseng.
*
Legelő is tar,
Vetés szikkad, kiszárad.
Nincs éltető víz.
Csikorgástól a föld reng,
Fáradtan, panasza zeng.
*
Fa, búzatáblán.
Körülötte már tarló…
Kismadár, megnőtt.
Kiszabadulva örvend,
Visszaáll a régi rend.
Vecsés- Budapest, 2016. június 14. – Kustra Ferenc József - A senrjúkat én írtam, alá a tanka-verset, szerző- és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „Aratógép”
Gabonamezők
Lágy illata terjed szét!
Szél-zene suhog.
A motorja csak berreg,
Búza alatta serceg.
*
Kalászos búza,
Napernyő kéne, de nincs!
Napsütés, élet.
Számos kalász felrepked,
Az árokban megreked.
*
Szökkenő száron
Kalász, jó nagy magokkal.
Nagy búzatábla.
A füst fölötte lebeg,
Piros teste megremeg.
*
Nyár, csak úgy szárnyal,
Élvezi az aratást.
Táj, búzamezős.
Hol a felmentő sereg?
Kéne egy erős zsineg!
*
Marokszedők is
Izzadnak és fáradtak.
Idénymunka-hős.
A bajt nem előzi meg,
Húz le a nagy súlytömeg.
*
A marokszedő
Öreganyó ücsörög!
Farkas éhes volt…
Vezetője kesereg,
Eltorzítja a méreg.
*
Cséplőgép eszik,
Kalászokból, mag pereg.
Friss kenyér illat.
Egyáltalán nem részeg,
Termetileg csak délceg.
*
Langymeleg este,
Nyugtázza, bő aratást.
Sok szalmakazal.
A segítség a lényeg,
Arra senki nem lézeng.
*
Szántás és vetés,
Aratás, munka csúcsa.
Szúrós tarlócsonk.
Fejében ötlet dereng,
Mellette kötél fetreng.
*
A learatott mezőn.
Kismadár gubbaszt.
Kihalt lett minden.
Már a fa törzsén feszeng,
A két erő jól verseng.
*
Legelő is tar,
Vetés szikkad, kiszárad.
Nincs éltető víz.
Csikorgástól a föld reng,
Fáradtan, panasza zeng.
*
Fa, búzatáblán.
Körülötte már tarló…
Kismadár, megnőtt.
Kiszabadulva örvend,
Visszaáll a régi rend.
Vecsés- Budapest, 2016. június 14. – Kustra Ferenc József - A senrjúkat én írtam, alá a tanka-verset, szerző- és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „Aratógép”
Búzakalászok
Már tele. Meghajolnak.
Aratásidő.
*
Zöld hegyek alatt,
Sárgás gabonamezők…
Aratáskezdés.
*
Búzatáblák már
Sárgulnak, jön aratás.
Nagy hozamremény.
*
Eljött az aratás idő, búzaföldet a nyár aszal...
Kaszások örülnek, segítség: messze zeng a munkadal…
Az életcsónak ring a búzaföld lágy hullámain,
Marokszedők mennek hátul a kaszások nyomain…
*
Meleg, langy szellő
Leng az aratók felett.
Tarló is forró.
*
Nehéz a munka,
De aratók dolgoznak.
Nótára telik…
*
Marokszedő és
Kaszás szenved melegtől.
Szúrós a tarló.
*
Lesz itt kenyér, bőven lesz rá finom zsír is,
Lesz bizony, paprika és paradicsom is.
Eszünk majd hozzá sok és finom erős fokhagymát,
Ezzel is erősítsük az öreg erek falát.
*
Búzalisztnek a
Használata sokféle.
Főként, pék süti.
*
Aratóknak délre az asszonyok hozzák a frissen főtt ebédet.
Délben, jár nekik a két óra pihenés, aztán munkába léphet.
Hajnaltól késő alkonyatig szól a munkaidő,
Lazsálni nem lehet, nehogy közben meg essen eső.
*
Délidőben, oly’
Tüzes a búzatábla.
Nap, nem kíméli.
*
Aratóknak kell,
Kétórányi pihenés.
Van, ki alszik is!
*
Marokszedő asszonyok, egész nap folyvást hajlonganak,
Estére már mindannyian fájlalják a derekakat.
Majd a lisztből meg, ők fogják sütni a finomságokat!
*
Arany napsugár
Érlelte búzaszemek.
Jó kenyéralap.
*
Asztag mosolyog,
Közelg’ kenyér ünnepe.
Mezítláb, tarlón.
*
Finom kenyér lesz…
Sikeres volt aratás.
Templomi áldás
*
Estére tarló
Vörös napot elnyelte.
Aratás vége!
Vecsés, 2017. május 29. – Kustra Ferenc József – versben, haikuban és senrjúban írva.
Már tele. Meghajolnak.
Aratásidő.
*
Zöld hegyek alatt,
Sárgás gabonamezők…
Aratáskezdés.
*
Búzatáblák már
Sárgulnak, jön aratás.
Nagy hozamremény.
*
Eljött az aratás idő, búzaföldet a nyár aszal...
Kaszások örülnek, segítség: messze zeng a munkadal…
Az életcsónak ring a búzaföld lágy hullámain,
Marokszedők mennek hátul a kaszások nyomain…
*
Meleg, langy szellő
Leng az aratók felett.
Tarló is forró.
*
Nehéz a munka,
De aratók dolgoznak.
Nótára telik…
*
Marokszedő és
Kaszás szenved melegtől.
Szúrós a tarló.
*
Lesz itt kenyér, bőven lesz rá finom zsír is,
Lesz bizony, paprika és paradicsom is.
Eszünk majd hozzá sok és finom erős fokhagymát,
Ezzel is erősítsük az öreg erek falát.
*
Búzalisztnek a
Használata sokféle.
Főként, pék süti.
*
Aratóknak délre az asszonyok hozzák a frissen főtt ebédet.
Délben, jár nekik a két óra pihenés, aztán munkába léphet.
Hajnaltól késő alkonyatig szól a munkaidő,
Lazsálni nem lehet, nehogy közben meg essen eső.
*
Délidőben, oly’
Tüzes a búzatábla.
Nap, nem kíméli.
*
Aratóknak kell,
Kétórányi pihenés.
Van, ki alszik is!
*
Marokszedő asszonyok, egész nap folyvást hajlonganak,
Estére már mindannyian fájlalják a derekakat.
Majd a lisztből meg, ők fogják sütni a finomságokat!
*
Arany napsugár
Érlelte búzaszemek.
Jó kenyéralap.
*
Asztag mosolyog,
Közelg’ kenyér ünnepe.
Mezítláb, tarlón.
*
Finom kenyér lesz…
Sikeres volt aratás.
Templomi áldás
*
Estére tarló
Vörös napot elnyelte.
Aratás vége!
Vecsés, 2017. május 29. – Kustra Ferenc József – versben, haikuban és senrjúban írva.
Nyáridőben…
(Kétsorosok)
Fél-sötét árnyak csendje,
Nap, mellé süt lihegve.
(Visszatérő, belső rímpárok)
Ó, micsoda hőség, nem enyhíti csöndesség,
Micsoda felsőbbség, melegben zúg… lágy hőség.
*
Szélvihar fát dönt, (recsegve) és nem csendbe,
Halálfélelmet tuszkol… félő lelkembe.
Szép, vad ez a vihar, csodálnám, ha volna kis csöndje…
Mindenbe belemar! Jó idő tán' hívna egy sörre.
*
Tyúkok az udvarban, csendben,
Csak kapirgálnak… melegben.
Magányos kutyaházban az udvar csöndje,
Kutya elbóklászásban… Tán’ izzik szőre.
*
Szamaras kordé áll csendben,
Hajtó nézi esendően…
Szamárnak nagy a füle, lekonyulva lapátol csöndbe,
Nagy, szürke az ülepe, ácsorog két rúd közé kötve…
*
Az istállóban, trágya is csendes,
Jászolhoz kötött tehénke vemhes.
Kisborjú, még csak rugdos, a méh csöndjében,
Bár nemsokára rugdos, gazdi kertjébe…
*
Gyerek rolizik, bukik csendbe,
Erre istállószag befedte.
Homokban rolizni nem lehet, de azt igen, bukni csöndbe…
Aki ilyen mafla, mit tehet? Megy anyához esendőzve…
*
Öregen, halkul a csend,
Értelmetlen… életed?
Megérted, élted vén alkonyát? Dúdold élted dalát csöndben,
Még cukros léted dalát, pihengetve zümmögd esendően.
*
Öregen elhalkul az életed csendje,
Életbőröndöd ürül, mi… sincs már benne.
Tested már nyüzege, de a lelked még szárnyaló a csöndbe,
Jő, a vég csöndje, de nem számít, te mész a kiveszendőbe…
*
Erdőben leültünk nagy csendbe,
Én meg beszalonnáztam csendbe.
Jó egy kis séta az erdőbe, elbóklászni a személyes csöndbe,
Jó kicsit eltűnni a fák köz-be, árnyasban heverni, fa-tőbe…
Vecsés, 2019. január 21. – Kustra Ferenc József
(Kétsorosok)
Fél-sötét árnyak csendje,
Nap, mellé süt lihegve.
(Visszatérő, belső rímpárok)
Ó, micsoda hőség, nem enyhíti csöndesség,
Micsoda felsőbbség, melegben zúg… lágy hőség.
*
Szélvihar fát dönt, (recsegve) és nem csendbe,
Halálfélelmet tuszkol… félő lelkembe.
Szép, vad ez a vihar, csodálnám, ha volna kis csöndje…
Mindenbe belemar! Jó idő tán' hívna egy sörre.
*
Tyúkok az udvarban, csendben,
Csak kapirgálnak… melegben.
Magányos kutyaházban az udvar csöndje,
Kutya elbóklászásban… Tán’ izzik szőre.
*
Szamaras kordé áll csendben,
Hajtó nézi esendően…
Szamárnak nagy a füle, lekonyulva lapátol csöndbe,
Nagy, szürke az ülepe, ácsorog két rúd közé kötve…
*
Az istállóban, trágya is csendes,
Jászolhoz kötött tehénke vemhes.
Kisborjú, még csak rugdos, a méh csöndjében,
Bár nemsokára rugdos, gazdi kertjébe…
*
Gyerek rolizik, bukik csendbe,
Erre istállószag befedte.
Homokban rolizni nem lehet, de azt igen, bukni csöndbe…
Aki ilyen mafla, mit tehet? Megy anyához esendőzve…
*
Öregen, halkul a csend,
Értelmetlen… életed?
Megérted, élted vén alkonyát? Dúdold élted dalát csöndben,
Még cukros léted dalát, pihengetve zümmögd esendően.
*
Öregen elhalkul az életed csendje,
Életbőröndöd ürül, mi… sincs már benne.
Tested már nyüzege, de a lelked még szárnyaló a csöndbe,
Jő, a vég csöndje, de nem számít, te mész a kiveszendőbe…
*
Erdőben leültünk nagy csendbe,
Én meg beszalonnáztam csendbe.
Jó egy kis séta az erdőbe, elbóklászni a személyes csöndbe,
Jó kicsit eltűnni a fák köz-be, árnyasban heverni, fa-tőbe…
Vecsés, 2019. január 21. – Kustra Ferenc József
