Csillogva izzanak
Kacsingatva
Pislákoló-vonzón
Hűvös fehér-kék fénnyel
Ábránd melegséggel
Éjfél utáni
Tündöklő csillagok,
S közben álmodban
Oda osonok
Veled vagyok.

Minden éjjel
Ha álmatlanság
Gyötör éppen
Úgy hiszem
Mosolyoddal ragyog,
Ereszkedik fénye
Egy csillagnak
Fáradt szemembe.
Pupillám mögött
Ragyogva surran
Lelkembe
Még borús időben is.

Álmatlan éjjelen
Csillagképekben
Letekint rám
Évezredekkel
Lemaradt idő
Pillanata.

Eredeti Basho féle haikuban és senrjúban

Vetkőzteti a
Mindenséget, pörére.
Kopaszodó ág…
*
Hideg lombhullás,
Búcsúzás a zöld nyártól.
Nap langyosan int…
*
Mezőség gubbaszt,
Jövőre újraéled.
Már nincs jó idő.
*
Szénakazal az
Ifjaké. Búvóhelyük.
Őszi kaszálás.
*
Ősz bolyong utcán,
Hajnalban, dérkabátban.
Fázósan toporog.
*
Erdő, már színes,
Sok levél, sárgán hullik.
Daruék, úton…
*
Ködhomályba vész,
A múlt minden melege.
Hideg eső hull.
*
Köd borította
A reggel ébredő fényt.
Sötét homálya.
•
Borult ég alatt,
Ködön kéne átlátni.
Gátló sűrűség.
*
Csak reménysugár,
Hogy napsugár még meleg.
Hűtő fergeteg.
*
Nyár elszökött.
Sunnyogott a hó elől.
Hideg büntetés.
*
Fagyottság érzés,
A szétszaggatott ruha.
Hideg fagyhalál.

Vecsés. 2015. május 3. - Kustra Ferenc József

Egy esős vasárnap estén
De máskor is
Amikor
Nyomaszt légszomjasan
Kesernyés hangulatban
Az egyedüllét
Magányomban
Mosolyoddal takarództam.

Mosolyoddal takarództam
Amíg vacogtam
Elaludtam
És szemedből a tiszta fénnyel
Másnap reggel
Ahogy a dalban is van
Vidáman ébredek fel.

Amikor csak akarom
Magányomban
A szemem behunyom
És a tiszta fényű
Mosolyoddal takaródzom
Lelkem így melegen tartom.

Gyökereket tépő vihar
Fújtatva prüszköli szerte szét
A fagyos esőcseppeket
És a duzzadó patak lihegve rohan
Lefelé a folyóba.

Elszántan küzd
Bókolva hajlong az erdő
A felkorbácsolt szél dühében
Haragos szilaj erő
Tiszteletet parancsol.

Mintha sínek mellett mennék
Száguldó szerelvények tonnái
zakatolva dübörögnek mellettem
Rángatva vissza húz
Szinte beleremegtem.

A süvöltő légáramlat makacsul
Kabátom markolja
És bőröm alá hideget kapar
Jeges vicsorgással
Harap a csontomba
Lépteimmel dacolva.

Dermesztő gőggel
Lélegzetem
Számtalanszor vissza nyomja
A levegőt előlem ellopva
Fölényesen vigyorgott rajtam
Miként kapkodom
Pár lopott lélegzetért.
Egy nyomorult kis életért.

Az úton
Miként küzködöm magam haza
Idővel bőszült haragja
A nap sugarainak hatása
Alatt megenyhül
S mint durcás gyerek
Ki tudja rosszat cselekedett
Lecsillapodva elszendereg.

Elázott a mai napom
Meg a kabátom
És ahogy megvillan a fény
Ismerős ablakokból
A tócsákban láthatom
Utamon
Lépteim megszaporázom.

Az otthon melege
Békét önt a szívemre.

Mától már csípős a hideg, megérkezik a tél…
Télikabát dukál, három nap és megéljük… tél.
Mától már csípős a hideg, megérkezik a tél…

Konvektorok már
Fűtenek… jó meleget!
Kinézni, fázós!

Vasárnap megvolt
És Advent első napja.
Volt lila gyertya…

Ilyenkor Advent
Idején kell… gyertyafény.
Jó, a szeretet.

Hit és a remény
Ami kell, az is meglesz!
Karácsony itt lesz!

Vecsés, 2023. november 28. –Kustra Ferenc József íródott: alloiostrofikus versformában.