Idő 
Értékelés 
Értékelés Hógolyót meg arcba…
(3 soros-zárttükrös csokor)
Hah! Reggelre jól leesett a hó,
Csodálkozok is… ez mi a manó…
Hah! Reggelre jól leesett a hó.
Orvoshoz megyek, nyekereg a talpam, vagy talán a pár centis hó,
Taposáshoz ő még nincsen hozzászokva… hang lesz… ha jön a szán-ló…
Orvoshoz megyek, nyekereg a talpam, vagy talán a pár centis hó.
Az orvos az ablaka alatt, mindenkit meghógolyóz, súlyos unalma alatt,
Én is kaptam egy arcba találatot… bújtam volna, de nem volt hely eresz alatt…
Az orvos az ablaka alatt, mindenkit meghógolyóz, súlyos unalma alatt!
Gyógyulás lesz, ha megjön a tavasz?
Gyógyulás lesz, ha érkezik tavasz…
Gyógyulás lesz, ha megjön a tavasz.
Vecsés, 2017. október 20. – Kustra Ferenc József
(3 soros-zárttükrös csokor)
Hah! Reggelre jól leesett a hó,
Csodálkozok is… ez mi a manó…
Hah! Reggelre jól leesett a hó.
Orvoshoz megyek, nyekereg a talpam, vagy talán a pár centis hó,
Taposáshoz ő még nincsen hozzászokva… hang lesz… ha jön a szán-ló…
Orvoshoz megyek, nyekereg a talpam, vagy talán a pár centis hó.
Az orvos az ablaka alatt, mindenkit meghógolyóz, súlyos unalma alatt,
Én is kaptam egy arcba találatot… bújtam volna, de nem volt hely eresz alatt…
Az orvos az ablaka alatt, mindenkit meghógolyóz, súlyos unalma alatt!
Gyógyulás lesz, ha megjön a tavasz?
Gyógyulás lesz, ha érkezik tavasz…
Gyógyulás lesz, ha megjön a tavasz.
Vecsés, 2017. október 20. – Kustra Ferenc József
Látom, már nagyon poshadt a megjárt utam pora,
Visszanézek, penészvirágok kinyíltak sorra…
Napsugár az úton, árnyékát híven követem,
Követelem, hogy saját árnyékom követhessem.
Megyek én rendíthetetlenül, csak előre,
De nem tudom, hogy lesz a vége, leszek pőre?
Közben eszembe jutnak a múlt dolgai, rágódok,
Előttem az élet, megyek is… majd bénán halódok…
Élet elképzelhetetlenül durva,
Előttem az utam is tiszta dudva…
Széttaposom én, rúgom, az úti-göröngyöt
És nem fogom úgy kezelni, mint úti gyöngyöt.
Láttam már én olyat, hogy az árokparton göröngyöt ütött el expressz játékvonat,
Pedig pöre kocsiján, lekötözve vitte a régmúltból az emlékkacatokat.
Aztán expressz ment tovább, sorra küzdötte le a múltnapokat, totemoszlopokat.
Az utamon a lábam előtt hevert az élet?
Hogy én is legyek vele, miért-senki nem kérlelt?
Bánatosan siratom életem, mint egyszerű halandó.
Sorsomra nem nyom bélyeget semmilyen nyekergő nótaszó!
Nem boldog a kétségem, de keserű, mint, egy éhes keselyű,
Édesben reménykedtem, de a számban, még a méz is keserű.
Csak úgy osontam komótosan az ismerős utakon,
Gondolatokat szétdobálva túladtam… meguntakon…
Ott hevertek a nekem már kacattá vált gondolatok,
Mert minek, ha már nem használtak lét-benső fondorlatok?
Végül is, mindegy is, hogy mit is teszünk,
Földi lét rövid, így éljük életünk…
Őszbe fordult már a lyukacsos utam, amelyen járok.
Elvetett gondolataimmal, már tele van az árok!
Megfigyeltem, egyenes úton is botladozó a lábunk,
És tetszik vagy sem, mi vagyunk a saját marionett bábunk…
És mint neki a madzagon, pontosan annyit ér az álmunk.
Régen érzem, már nagyon szétmálló az én utam pora,
Ahogy visszanézek, szép penészvirágok kinyílt sora…
Napsugár sincs már, az árnyékát gondolatban követem,
Kérem, hogy még kicsit a saját árnyékom követhessem…
Vecsés, 2016. február 6. – Kustra Ferenc József
Visszanézek, penészvirágok kinyíltak sorra…
Napsugár az úton, árnyékát híven követem,
Követelem, hogy saját árnyékom követhessem.
Megyek én rendíthetetlenül, csak előre,
De nem tudom, hogy lesz a vége, leszek pőre?
Közben eszembe jutnak a múlt dolgai, rágódok,
Előttem az élet, megyek is… majd bénán halódok…
Élet elképzelhetetlenül durva,
Előttem az utam is tiszta dudva…
Széttaposom én, rúgom, az úti-göröngyöt
És nem fogom úgy kezelni, mint úti gyöngyöt.
Láttam már én olyat, hogy az árokparton göröngyöt ütött el expressz játékvonat,
Pedig pöre kocsiján, lekötözve vitte a régmúltból az emlékkacatokat.
Aztán expressz ment tovább, sorra küzdötte le a múltnapokat, totemoszlopokat.
Az utamon a lábam előtt hevert az élet?
Hogy én is legyek vele, miért-senki nem kérlelt?
Bánatosan siratom életem, mint egyszerű halandó.
Sorsomra nem nyom bélyeget semmilyen nyekergő nótaszó!
Nem boldog a kétségem, de keserű, mint, egy éhes keselyű,
Édesben reménykedtem, de a számban, még a méz is keserű.
Csak úgy osontam komótosan az ismerős utakon,
Gondolatokat szétdobálva túladtam… meguntakon…
Ott hevertek a nekem már kacattá vált gondolatok,
Mert minek, ha már nem használtak lét-benső fondorlatok?
Végül is, mindegy is, hogy mit is teszünk,
Földi lét rövid, így éljük életünk…
Őszbe fordult már a lyukacsos utam, amelyen járok.
Elvetett gondolataimmal, már tele van az árok!
Megfigyeltem, egyenes úton is botladozó a lábunk,
És tetszik vagy sem, mi vagyunk a saját marionett bábunk…
És mint neki a madzagon, pontosan annyit ér az álmunk.
Régen érzem, már nagyon szétmálló az én utam pora,
Ahogy visszanézek, szép penészvirágok kinyílt sora…
Napsugár sincs már, az árnyékát gondolatban követem,
Kérem, hogy még kicsit a saját árnyékom követhessem…
Vecsés, 2016. február 6. – Kustra Ferenc József
Kutyák játszanak künn az udvaron,
Napfény tükröződik az ablakon.
Ha kimegyek hozzájuk, örülnek.
Játszom is velük és megkergülnek.
A Slampec már nagyfiú, vezér lett,
Kutyáéknál ez bizony hősi tett.
Másodhegedűs lett így a Basa,
A Lady meg így lett a Slampec csaja.
Örömöm; elfogadnak vezérnek,
Ezt így én elkönyvelem sikernek.
Az emberek közt ez mit sem számít,
Látom, az élet kutyákkal ámít.
Vecsés, 1999. június 12. - Kustra Ferenc József
Napfény tükröződik az ablakon.
Ha kimegyek hozzájuk, örülnek.
Játszom is velük és megkergülnek.
A Slampec már nagyfiú, vezér lett,
Kutyáéknál ez bizony hősi tett.
Másodhegedűs lett így a Basa,
A Lady meg így lett a Slampec csaja.
Örömöm; elfogadnak vezérnek,
Ezt így én elkönyvelem sikernek.
Az emberek közt ez mit sem számít,
Látom, az élet kutyákkal ámít.
Vecsés, 1999. június 12. - Kustra Ferenc József
3 éve van háború a szomszédban. Katonák, havonta ezrével fogynak… Kárpátaljaiak is…
(3 soros-zárttükrös, hatsoros belsőrímes, önrímes)
Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… mit kilősz az bizony ágyúgolyó,
Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… bizony, véres lesz az ágyúgolyó.
Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… mit kilősz az bizony ágyúgolyó.
*
(leoninus)
Figyeljétek, tüzér ki tüzet nyit és azt bizony nem is kicsit.
Az elsütő szerkezetre spárgát köt messze, védett a keze!
Messziről jól megrántja a spagócát, kilövi a golyóját…
Sok lőporfüst terjeng a levegőben, durranás elmenőben.
A tüzér fiatalúr lefekve rángul és a füstsötétbe bambul.
Szeme vége üvegessé vált, arcán meg búra vált, értelmet levált.
Megjelent az ütegparancsnok, elhatározta: én most ordítok!
Mit képzelsz, hogy lefekszel, te szemét? Hallod? Nem tüzér vagy? Mér’ fekszel?
Ébresztő föl és kelj is föl! Telefonáltak, hogy megest lőni köll!
Szegény fiatalúr önkéntes katona volt, de belőle az élet már kiholt…
Már nem mozdul, ruha alól vérzik nyakája, kósza volt a golyó támadása…
Parancsnoka maga próbálta fölrázni, de nem ment... lassan, de könnyezve elment…
A parancsnok ment és telefonált, a vezető tűzére már hősi halott,
Nincs embere, ki madzagot rántson, halál élőre váltson… jól elkomázott!
*
(HIQ)
Háború,
Olyan amilyen!
Végpróba!
Mindenki
Ezt nem éli túl.
Végpróba!
A golyó
Megy! Kemény acél.
Végpróba!
Vecsés, 2025. február 9. -Kustra Ferenc József- Írtam: történelmi följegyzésként az ukrán háborúban 3 év alatt meghalt és megnyomorodott katonák emlékére… alloiostrofikus versformában.
(3 soros-zárttükrös, hatsoros belsőrímes, önrímes)
Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… mit kilősz az bizony ágyúgolyó,
Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… bizony, véres lesz az ágyúgolyó.
Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… mit kilősz az bizony ágyúgolyó.
*
(leoninus)
Figyeljétek, tüzér ki tüzet nyit és azt bizony nem is kicsit.
Az elsütő szerkezetre spárgát köt messze, védett a keze!
Messziről jól megrántja a spagócát, kilövi a golyóját…
Sok lőporfüst terjeng a levegőben, durranás elmenőben.
A tüzér fiatalúr lefekve rángul és a füstsötétbe bambul.
Szeme vége üvegessé vált, arcán meg búra vált, értelmet levált.
Megjelent az ütegparancsnok, elhatározta: én most ordítok!
Mit képzelsz, hogy lefekszel, te szemét? Hallod? Nem tüzér vagy? Mér’ fekszel?
Ébresztő föl és kelj is föl! Telefonáltak, hogy megest lőni köll!
Szegény fiatalúr önkéntes katona volt, de belőle az élet már kiholt…
Már nem mozdul, ruha alól vérzik nyakája, kósza volt a golyó támadása…
Parancsnoka maga próbálta fölrázni, de nem ment... lassan, de könnyezve elment…
A parancsnok ment és telefonált, a vezető tűzére már hősi halott,
Nincs embere, ki madzagot rántson, halál élőre váltson… jól elkomázott!
*
(HIQ)
Háború,
Olyan amilyen!
Végpróba!
Mindenki
Ezt nem éli túl.
Végpróba!
A golyó
Megy! Kemény acél.
Végpróba!
Vecsés, 2025. február 9. -Kustra Ferenc József- Írtam: történelmi följegyzésként az ukrán háborúban 3 év alatt meghalt és megnyomorodott katonák emlékére… alloiostrofikus versformában.
(Bokorrímes)
Nézem elhűlten, de izgalommal, köröttem sűrű, sötét a csend!
Letelepedett mellém… Mint egy ködfolt ősszel… Csak nem nekem esend?
Levegőt is csendben veszek, hörgés, sípolás lenne... ünneprontó,
Nem is lépek, mert a gally megreccsen talpam alatt... ez, önsorsrontó!
*
(HIQ csokor)
Sűrűség
A masszív csendem.
Rám szorult...
Hallgatok,
Nagy vehemensen.
Tudni kell?
Nem hallik
Szarv súrlódása.
Minden áll!
Kígyóbőr
Avarban csendes...
Egerek?
Unalmas
Ücsörgő magány...
Egyedül.
Maradjak?
Mi a fenének?
Unom már...
Köhögők!
Torkom... poros lett.
Nincs vizem.
Megyek is…
Zaj, elcsendesül.
Ez volt nap!
Vecsés, 2023. december 13. –Kustra Ferenc József- Íródott: önéletrajzi írásként.
Nézem elhűlten, de izgalommal, köröttem sűrű, sötét a csend!
Letelepedett mellém… Mint egy ködfolt ősszel… Csak nem nekem esend?
Levegőt is csendben veszek, hörgés, sípolás lenne... ünneprontó,
Nem is lépek, mert a gally megreccsen talpam alatt... ez, önsorsrontó!
*
(HIQ csokor)
Sűrűség
A masszív csendem.
Rám szorult...
Hallgatok,
Nagy vehemensen.
Tudni kell?
Nem hallik
Szarv súrlódása.
Minden áll!
Kígyóbőr
Avarban csendes...
Egerek?
Unalmas
Ücsörgő magány...
Egyedül.
Maradjak?
Mi a fenének?
Unom már...
Köhögők!
Torkom... poros lett.
Nincs vizem.
Megyek is…
Zaj, elcsendesül.
Ez volt nap!
Vecsés, 2023. december 13. –Kustra Ferenc József- Íródott: önéletrajzi írásként.
