Idő 
Értékelés 
Értékelés (3 soros-zárttükrös)
Mint kínai selymes, sima szövet, bőröd,
Hogy ez maradjon… én leszek a te őröd…
Mint kínai selymes, sima szövet, bőröd.
(HIQ duó)
Mindenhol
Ilyen, kedvelem…
Élvezem.
Édes az
Érzés, de remek…
Kedvelem.
(leoninus duó)
Ha engeded folyvást is csókolom… kezedet ki nem hagyom…
Ez még nem bűn előidéző… még farbát is veszem elő...
Vecsés, 2019. április 9. – Kustra Ferenc József– írtam: alloiostrofikus versformában, a szerettemnek. Önéletrajzi írás.
Mint kínai selymes, sima szövet, bőröd,
Hogy ez maradjon… én leszek a te őröd…
Mint kínai selymes, sima szövet, bőröd.
(HIQ duó)
Mindenhol
Ilyen, kedvelem…
Élvezem.
Édes az
Érzés, de remek…
Kedvelem.
(leoninus duó)
Ha engeded folyvást is csókolom… kezedet ki nem hagyom…
Ez még nem bűn előidéző… még farbát is veszem elő...
Vecsés, 2019. április 9. – Kustra Ferenc József– írtam: alloiostrofikus versformában, a szerettemnek. Önéletrajzi írás.
Azt, hogy mit érzel, senki sem tudja,
hiszen oly mélyre senki sem lát,
amilyen mélyen magadba rejted
fájdalmad, amely annyira bánt.
Csak aki olyan féltve tud szeretni,
hogy szívében minden halk dobbanás
hozzád száll némán, akár a sóhaj,
amely oly halkan tör fel ajakán.
Ő tudja csak, hogy mennyire szenvedsz,
s mosolyod mögött, mint mély forradás,
ott tátong, amit magadba rejtesz,
és ő már nem tud vigyázni rád.
Bárhogy mondaná, nem, értenéd meg,
anyai szíve mennyire fáj,
s legjobban talán épp attól szenved,
hogy nem tud adni semmit se már.
A távolság néha ékeket képez,
mely olyan törékeny, mint egy pohár,
össze törhet egy halk koccanással,
s megsebez, mint egy üvegszilánk.
Ne engedd el! És maradjon mindig
számára jó szó, és vigasztalás,
hisz az egyetlen ezen a földön,
akire számíthatsz, bármi is vár.
hiszen oly mélyre senki sem lát,
amilyen mélyen magadba rejted
fájdalmad, amely annyira bánt.
Csak aki olyan féltve tud szeretni,
hogy szívében minden halk dobbanás
hozzád száll némán, akár a sóhaj,
amely oly halkan tör fel ajakán.
Ő tudja csak, hogy mennyire szenvedsz,
s mosolyod mögött, mint mély forradás,
ott tátong, amit magadba rejtesz,
és ő már nem tud vigyázni rád.
Bárhogy mondaná, nem, értenéd meg,
anyai szíve mennyire fáj,
s legjobban talán épp attól szenved,
hogy nem tud adni semmit se már.
A távolság néha ékeket képez,
mely olyan törékeny, mint egy pohár,
össze törhet egy halk koccanással,
s megsebez, mint egy üvegszilánk.
Ne engedd el! És maradjon mindig
számára jó szó, és vigasztalás,
hisz az egyetlen ezen a földön,
akire számíthatsz, bármi is vár.
Áldott legyen az ünnep a földön,
s legyen mindenhol friss kenyér,
áldott legyen az Úr, ki leküldte
hozzánk egyszülött gyermekét.
Áldott legyen ki az éhezőknek
akár egy szelet kenyeret ad,
ki ebben a züllött, gonosz világban
mindenekfölött ember maradt.
Áldott legyen az otthon, hol élünk,
s érezzük jobban melegét,
maradjon mindig, minden időkben
meghitt, kellemes menedék.
Hol halkul a szó, és csitul a lélek,
s szinte már csak a csend beszél,
hűvös nyugalmát hintve széjjel,
melytől édes a pihenés.
Legyen a szó most csöndes, csitító,
s meghittebb minden ölelés,
had érezzük, az ünnepek fényét
mely meleg sugarát szórja szét.
Maradjon belőle minden napra,
s olyan legyen az ébredés,
mintha mindennap ünnep lenne,
hiszen az élet oly nehéz.
s legyen mindenhol friss kenyér,
áldott legyen az Úr, ki leküldte
hozzánk egyszülött gyermekét.
Áldott legyen ki az éhezőknek
akár egy szelet kenyeret ad,
ki ebben a züllött, gonosz világban
mindenekfölött ember maradt.
Áldott legyen az otthon, hol élünk,
s érezzük jobban melegét,
maradjon mindig, minden időkben
meghitt, kellemes menedék.
Hol halkul a szó, és csitul a lélek,
s szinte már csak a csend beszél,
hűvös nyugalmát hintve széjjel,
melytől édes a pihenés.
Legyen a szó most csöndes, csitító,
s meghittebb minden ölelés,
had érezzük, az ünnepek fényét
mely meleg sugarát szórja szét.
Maradjon belőle minden napra,
s olyan legyen az ébredés,
mintha mindennap ünnep lenne,
hiszen az élet oly nehéz.
Ezek is csak a vízióim?
Viharban érik jó idő!
Selyemből jó a szemfedő.
Ha meg ideér az ősz, vége a nyárnak!
Öregség ne legyen útja, csorgó nyálnak.
Ha télen síkos a jég, kínos, hogy csúszik!
Élet maradjon egyben, nem jó, ha mállik.
Ma már főképp a lány „szereti” a fiút.
Most én gondolkozok! Ezekből van kiút?
A túlzott kegyelem, kiszolgáltatottságot hoz!
A „nem gondolkozás”, páratlan bajokat okoz…
Vecsés, 2013. augusztus 16. - Kustra Ferenc József
Viharban érik jó idő!
Selyemből jó a szemfedő.
Ha meg ideér az ősz, vége a nyárnak!
Öregség ne legyen útja, csorgó nyálnak.
Ha télen síkos a jég, kínos, hogy csúszik!
Élet maradjon egyben, nem jó, ha mállik.
Ma már főképp a lány „szereti” a fiút.
Most én gondolkozok! Ezekből van kiút?
A túlzott kegyelem, kiszolgáltatottságot hoz!
A „nem gondolkozás”, páratlan bajokat okoz…
Vecsés, 2013. augusztus 16. - Kustra Ferenc József
Életem
Kilengéstelen
Volt nekem.
Akadályokat hágtam,
Jópofákat vágtam.
Mert eleget dolgoztam,
Magam végleg szabadságoltam.
*
Teher...kéretlen
Zúdult véletlen.
Létem fénytelen!
Nehezen viselem.
Tennem kötelességem,
Érzem!
Alázattal Istent kérem.
*
Súlyom vállamon...
Akaratom,
Hitem megmaradjon!
Gyermekem nyomorúsága
Lelkem szaggatja.
Segítség naponta,
Kínját reménnyel olvassza!
*
Tudjak,
Bírjak,
Harcoljak!
Feladatokat sorssal adtad.
Csak kérj...mondtad!
Bízok! Istenem,
Kérlek...bírjam keresztem!
Dunatőkés, 2024. április 1.- septolet.
Kilengéstelen
Volt nekem.
Akadályokat hágtam,
Jópofákat vágtam.
Mert eleget dolgoztam,
Magam végleg szabadságoltam.
*
Teher...kéretlen
Zúdult véletlen.
Létem fénytelen!
Nehezen viselem.
Tennem kötelességem,
Érzem!
Alázattal Istent kérem.
*
Súlyom vállamon...
Akaratom,
Hitem megmaradjon!
Gyermekem nyomorúsága
Lelkem szaggatja.
Segítség naponta,
Kínját reménnyel olvassza!
*
Tudjak,
Bírjak,
Harcoljak!
Feladatokat sorssal adtad.
Csak kérj...mondtad!
Bízok! Istenem,
Kérlek...bírjam keresztem!
Dunatőkés, 2024. április 1.- septolet.
