Szeress csókold az ajkam forrón és tüzesen,
hadd érezzem forró szerelmedet édesem,
Ahogy kívánsz lángra gyújtva fogadj magadba,
remegő testemet csillapítsd csókjaiddal

Szeress csak szeress örökké engem,
szívem csakis téged forrón és hűen szeret.
Ajkad ajkamhoz tapadva szoríts magadhoz,
ölelj, csak ölelj és soha ne engedj el magadtól.

Bújj hozzám érezzem szíverésedet, szívemben,
forró mézédes csókod felemészti testem.
Kívánlak egyre jobban, lángra gyújt a forró vágy,
egyetlen szívem dobbanása testedért kiált.

Szeress csókold az ajkam forrón és tüzesen,
hadd érezzem forró szerelmedet édesem,
Ahogy kívánsz lángra gyújtva fogadj magadba,
remegő testemet csillapítsd csókjaiddal

Szemedbe nézek tekintetedtől elolvadok,
csillagok ragyognak egy pillantásodtól.
Szemed mosolya többet ér ezer szónál,
tudom mit mondanál mielőtt meg szólalnál.

Amikor szemedbe nézek látom a vágyat,
karjaid ölelését és édes csókodat, ajkadat.
Érzem kezed ,hogy fogod és halk sóhajtásod,
szerelmedet mikor ajkaddal, ajkamat csókolod.

Amikor szemedbe nézek még az idő is elszáll,
a szerelem lángra gyúl szívünkben immár.
A vágy, s a szerelem vezérel mindkettőnket,
dobogó szívedet hallom szívemhez közel.

Amikor szemedbe nézek látom.önmagamat,
látom, hogy szívem szerelme örökké tart.
A te a szíved szívemben dobban ezerszer,
lelkem, lelkemmel eggyé vált csendesen.

Nyár van forrón perzsel a nap,
égeti a hőség bőröm mindennap.
Tikkasztó a hőség, a szél sem fúj,
hűsítő eső kellene úgy lenne jó.

Tengerparton fürdenénk a hullámok között,
úszni a dús habokban delfinek között.
Sétálnánk a naplementében este,
nézném a csillagokat a sétányon Veled.

Kézenfogva szaladnánk a parti fövenyen,
kavicsokat dobálnánk a tenger vizébe.
Hűs szellő fújná arcunkat kedvesem,
kellemesen érezném ott magam veled.

Ha elvesznék a habokban Te kimentenél,
két erős karoddal felemelnél.
Kivinnél a partra édes kedvesem,
csókjaiddal boritanád remegő testemet.

Ha éjjel egyedül fekszel az ágyadon,
s az álom messze elkerül.
Kétszemközt önmagaddal nem tagadhatod,
a lelked hova száll, repül.

Játék az élet és te játszol,
ki nevet a végén, kérdezed.
Bárhova fordul a kocka, taktikázol,
úgy nyerj, ne legyen mit vesztened.

És észre sem veszed, hogy az elmúlt perceket,
soha többe visszahozni már nem lehet.
S mit szívedbe bezársz, egy hervadó virág,
egy szóra vár, s új életre kel.

Mert könnyebb álarc mögé bújni,
mert könnyebb elfutni még akkor is ha fáj.
Mert könnyebb eltakarni mert könnyebb,
megtagadni mit a szíved szívedből kíván.

Múlnak az órák, telnek az évek,
s a lelked némán könnyezik.
Álarcba bújtatott remények,
takarják fájó könnyeid.

Játék az élet és te játszol,
a szabályokat jól ismered.
Mégis, ha van még egy dobásod,
a tétet emelni sem mered.

Minden éjjel rémálmok gyötörnek engem,
otthon vagyok drága szüleimmel.
Kik már nem élnek mégsem engednek el,
feltámasztani már nem tudlak titeket.

Sírva ébredek minden reggel,
lelkem kínozzák a fájó emlékek.
Látom magamat családi körben a szülői házban,
szeretteim mellett nagy boldogságban.

Édesanyám mosolyogva ràm tekint
sok szeretettel,
Édesapám karjába kap s felemel.
Ölelő karjaiban sírva fakadva belé kapaszkodom,
s kiadom szívemből s lelkemből bús bánatom.

Szeretnék még egyszer,
családommal együtt lenni,
amit sajnos nem lehet, mert mind a ketten,
egymás mellett a sírba fekszenek.