Minden más lett volna, ha a kezemet fogod,
minden más lett volna, ha érzéseid kimutatod.
Minden más lett volna, ha szemembe nézel,
minden más lett volna, ha a szerelmed felemel.

Minden más lett volna, ha lelkemet szereted,
minden más lett volna, ha szívemet értékeled.
Minden más lett volna, ha törődsz velem,
minden más lett volna, ha fogod a kezem.

Minden más lett volna, ha figyeltél volna rám,
minden más lett, volna, ha csak engem látsz.
Minden más lett volna, ha érzed amit én,
minden más lett volna, ha értem élsz.

Ha mellettem állsz mikor bajban vagyok,
ha mellettem vagy mikor beteg vagyok.
Ha sírni láttál megöleltél volna engem,
és mondtad volna, ne félj drágám, egyetlenem.

A virágok bódító illata, ahogy a réten megyek,
madarak repdesnek égi szárnyakon, s dalolnak nekem.
Virágot szedek kosárkámba, rózsát, szegfűt, liliomot,
bóditó illatuk elkápráztat, s mosoly van az orcámon.

A természet csodái elkápráztatnak engem,
a réten mezítelen làbbal sétálok a fűben.
Csiklandozza talpam, s halkan kuncogok,
a természetben futkosni, oly boldog vagyok.

Csendes vagyok ne zavarjam a rét csendjét,
feltűnik egy tapsifüles a rét közepén.
Gyönyörű hófehér bundája csodaszép,
a kis bolyhos nyuszi fülel nem-e jön veszély.

De csendes minden megnyugszik,
s tovább ugrál s egyszer csak elbújik.
Pedig, de szerettem volna megsimogatni,
puha bundácskáját kezemmel érinteni.

Lassan esteledik elindulok haza fele,
viszem kosárkámban a virágokat, amit szedtem.
Otthon vázába teszem őket a szobámba,
hadd illatozzanak, s érezzem bóditó illatukat.

Olyan szép volt ez a nap kint a réten,
máskor is kimegyek, s nézem a természetet.
Mely, oly csodás volt, olyan akarom még,
holnap is ott leszek kint a rét közepén.

Szemem nem lát, de szívem most is érez,
lelkemmel látlak és örökké szeretlek téged.
Most is érzem, amit tudtam, hogy szeretlek,
de egy ilyen varázslat csak szívben létezhet.

Érzem édes csókunk mesebeli varázsát,
karodba omolva füledbe súgom vágyom rád.
Végtelenszer lehelném mézédes csókomat,
finoman ajkadra, szívem súgná akarlak.

Szerelmem irántad már akkor is örök lesz,
nincs olyan erő-e földi létben ami szétszed.
Nincs halandó, aki ezt a szerelmet bánthatja,
mert szívünkben, s lelkünkben érzés van.

Életünk végéig szerelmünk örökké tartó,
melyhez sehol sincs ehhez fogható.
Amíg csak élünk fogjuk egymás kezét,
mert ami köztünk van szoros kötelék.

SzeretnI és szeretve lenni mindig érted lenni,
szerelem küszöbén őszintén szeretni.
Lelkemmel, dobogó szívemmel szeretve,
szerelmesnek lenni csak érted örökre.

Szeret tudom, érzem ugyanúgy, ahogy lehet,
én is szeretem tiszta szerelemmel kedvesem.
Őszintén hűen örökkön, örökké létezem,
övé vagyok, csakis az övé csak őt szeretem.

Senki másé ezen a világon, lelkemből szól,
dallama, szívem érte dobog ezerszer, százszor.
Szerelmünk szívből.zenélő szép muzsikaszó,
mit csak mi hallunk, ami oly magával ragadó.

Nem kérek mást csak adj még időt!
Az időhöz kérek Uram, erőt!
Add, hogy a fényed úgy hasson át,
hogy a szívem kinyiljon a végtelenen át.

Terítsd be az arcom lágy fényeddel,
szívem itasd át a szereteteddel,
Hogy ragyogni tudjak én is másokra rá,
s a szeretet szálljon belőlem tovább.

Adj még Istenem adj még időt!
Van még itt dolgom,adj hozzá erőt!
Hálás a szívem csak köszönni tudom,
hogy mellettem voltál eddigi utamon.

Nem kérek mást csak fogd a kezem,
ahogyan vezettél egész életemen.
Kitárt karokkal szólítlak én Téged,
magamban érzem szent,szerető lényed.

Adj még Uram, adj még erőt!
Hogy szeretni tudjak,adj még időt!
Nem számít más csak fogd a kezem,
ahogy vezettél eddig át az életemen.