Férfiaknak meg kötelező olvasni!

A nő maga a nő, ő maga a bájos csoda,
A nő, a báj, ő maga a férfinek a csoda!
Férfiak fáradozzatok,
Nőnek nagyon hódoljatok!

(Septolet)
Férfiak! Kényeztessétek,
Szeressétek,
Meglétét élvezzétek.

Főz, autó-stoppol,
Zoknit stoppol.
Neked család,
Gyerekének mondja; apád!

Szeressed nagyon a nőt,
Tenyereden cipeld őt!
Hagyd a fölös' hajcihőt!

(3 soros-zárttükrös)
Vegyél neki szép új cipőt,
Mutass folyton szerethetőt...
Vegyél neki szép új cipőt.

De, kapjon nyolcadikán virágot,
Ezzel megváltod neki... világot!

Vecsés, 2020. január 10. – Kustra Ferenc József

Esti számadás…

A lélekben is vannak csiszolatlan, jaj, zordon gránitkövek,
Én, mint a rabszolgám, ennek csak hátsó lépcsőjére léphetek.

Mérleg nyelve billeg, hol erre, hol arra,
Részben, rajtad múlik, milyen a tartalma.
Hogy miként látod visszanézve, magadba.

Ami elmúlt, az már elmúlt, az maga a történelem,
Hogy most mit gondolsz a voltodról, csak maga a vélelem.
Az esti lámpafénynél, az értékelő feladat adott,
Számítgassál, emlékekkel, hogy élet milyen volt, mit adott.

A lemenő Nap, bíboros szép fényében.
A vöröslő és alaktalan felhőben
Csodálkozva, mit írsz a számvetésedben?

Este valahogy tán' könnyebb visszaemlékezni,
Nem látsz mindent, ezért, így a múltba elmerülni.
Sikerült-e mérleg nyelvét egyensúlyba hozni?

Tudjad, hogy a saját főkönyvi összeged, neked már megmarad,
Bár még kutya is ugat, a tevekaraván… már, lassan halad.

Vecsés, 2015. július 27. – Kustra Ferenc József

Hiábavaló töprengés
Nyugtalan ideje
Sújt, taglóz.
Elveszett a hely jelene,
Hol lennem kellene.
Árnyékom nem látom,
Magam sem találom.

Virrasztó éjszakán
Fehéren virít a vacogó fagy
Fénylő csillagok alatt.
Dermed a csermelycsobogás,
És a kövér hold
Még egyszer megmártózik
A jégkristályok közt.
Köddé válik sok-k gondolat
A lehelettel együtt
Mely elhagyja ajkamat,
És a fókuszpont képei
Öszpontosítva is,
Csak homályosan távoli
Ábránd-lenyomatok.

Hiábavaló töprengés -
Hol lennem kellene;
Messze van
A távolság másik fele.
Elindulnák
Erőtlenül is, ha lehetne,
De fogva tart szüntelen
Fegyverével
A következmény szelleme.
Magában gyenge
A gondolat ereje.

Te ott, én itt nem lelem
A nyugtalanságban helyem.
Idegenek szennyesével
Töltöd a mosógépet
És nálam is
Ugyanez a képlet.
Majd, ha vége lesz
Eme szenvedésnek
Örülni fogok a kevésnek
Is, mert eltűnik a távolság,
És a másik fele
Itt veled lesz tele.

Szép a tavasz, kellemes az idő,
Bízzunk, hogy időben, ez is eljő.
Fák rügyeznek, zöldül a lomb,
Szól bizony, zeng a tavasz gong.

Kel a medve, kialudta magát,
Az ember is újra éli magát.
Száll a holló, hideg tájra,
Gólya repül hazájába.

Szüksége van tavaszi derűre,
Természet lelke ettől lesz üde.
Emberfia feltöltődik,
Lelke örömtől repdesik.

Végre eljött a tavasz,
Üdvözlünk Tavasz! Szevasz!

Budapest, 1997. február 8. – Kustra Ferenc József

A rím

Micsoda új divat! Már nem divat a rím,
Azt megírni a költőnek, talán már kín?

Hogy összesimuljanak össze szavak,
Hogy hullámzó lélekben utazzanak…
Mint ahogy a vízben úsznak a halak?

Dehogy is, mert sokan azt értékelik szabadságként,
Hogy azt és úgy ír, ahogy megjelenik benne vágyként…
És sosem tudja meg, benn van versében akadályként…

Ha szabad verset írsz, tévedsz, mert az nem vers,
Azt hinni badarság, csak szótag… elegyes…
Nem vers, mert a vak szó benne nagyon vegyes.

Nem csak rím teszi verset igazi verssé,
Ez csak egy irányba igaz, ha így hiszé…
Sorok, a ritmus felépítése emeli vers hangulatát,
A rím még szorosabbra fogja, sorok testvéri kapcsolatát.

A jó vers, igyekszik megfelelni a ritmus és rím követelményeinek,
És joga van rossz versek közé sorolni, mik pongyola kifejezésűek.

A rím, az utolsó két szótag összehangzását követeli,
De a dilettáns próbálkozó, ezt, lehet, hogy rosszul műveli.
Aki költő, tökéletesen alkot, az már maga művészi.

A sor végén, kényes, fölöttébb érzékeny a szótagrím és
Emiatt magas értékű a művészi megjelenítés.

A sor végén tiszta rím, sorvég össze-csengősség,
A két szótagban van tartalmi különbözőség,
Mondattanilag, amit ez ad, más lehetőség.

Ha két ugyan olyan ragozású szóvég csendül össze, ez ragrím,
Ebbe a csoportba tartozik, a hasonló képző végű szórím…
Két, jó összecsengés keltette hatás, a művészi, a tiszta rím.

A tiszta rím sajnálatos ritkasága miatt használják, mint művészi eszközt, az asszonáncot.
Ez ellentétes megfelelője a törekvésnek, használni a ragrímet, az azonosságot…
Vagyis az a főszabály, használni kell tudni az egybehangzáshoz, rokonejtésű mássalhangzót.

Más esetekben, ha a rokonhangzók helye megcserélődik,
Az asszonanciával, elfogadható rímhatás keltődik…
Vannak, szabadabban alkalmazott asszonáncok,
Bennük az összecsengő hangok, bíz' nem rokonok.

Jó, ha az utunkba kerülő verseket, külsőséges vizsgálat alá vetjük,
Ezek mindegyikét megnézve, értékelve, először a rímeket figyeljük…
Hamarosan rímtudósok leszünk, ha e kényes munkát becsülettel végezzük.

A vers elemek vezetnek az érték megállapítására,
A vers ruházata az élmény formáját, elsőnek mutatja…
A költemény lelke már megmutatkozik a külső házába.

Tanulságos írást publikálj, hogy lenyűgözd az olvasót,
Mert írni csak szépen szabad, ahogy elé tárod a valót…
Fontos, hogy együtt örüljünk, add át, mi… megfogalmazódott.

Ha szabályok nélkül írsz, akkor te lealacsonyítod az olvasót,
Ezért kritikán alul ne írj és nehogy rosszat, lealacsonyítót.
Olyat és úgy írj, amivel fel és magad mellé emeled olvasót…

Az élményhez, melyhez... mi ritmus, a legszebben illő,
A belső lüktetést legtisztább rímmel kifejező,
Művészi forma megalkotója maga a költő.

Vecsés, 2015. november 21. – Kustra Ferenc – amikor az emberek még beszélgettek egymással…
Kenyeres Imre: Rejtelmes irodalom c. műve alapján. 1931.