Idő 
Értékelés 
Értékelés Fiatalon még nem számít semmi,
Akkor még érzed… tán’ vagy valaki.
Hatvan felett; Ajándék minden év
Most mentél nyugdíjba, még élvezed az életet
Pénzed kevés, a nyaralás már elveszett
Boltba még jársz bevásárolni, de válogatsz,
Kellene minőség, de az ár… mit nem támogatsz.
Jársz még volt barátokkal kirándulni
Szeretsz még havonta színházba járni,
De bizony lassan már nem lesz kivel,
Régiek hullanak, nagy számszerivel.
Ráérsz, még gusztálod a másik nemet,
De sajnálatos, hogy épp’ az élet, nemet
Mond olyan vágyakra, mik fiatalos tettek
Éltettek, s téged férfivé vagy nővé tettek,
Itt már gyorsan elmúlnak a hónapok,
Itt már az ifjúkori vágyaid múlandók!
Teletömnek gyógyszerrel és a nyugdíjadat
Majdnem csak arra költöd, rongálod májadat.
Van benne jó is, mert elmúltál hatvan éves
És így már kezdesz bölcs lenni, mint éltes.
Már jól látod a dolgokat, helyesen ítélsz,
De mit érsz vele, ha már nem lehetsz ítész…
Hetven felett; Ajándék minden hónap
Eddig legalább két sarokig, messzire láttál,
Már mostanra szemüveg kell, hogy kétháznyit lássál.
Még egyszer van, ki szervez osztály találkozót,
Gyereked elvisz, hogy ne add elő csoszogót.
Orvosnál találkozol, beszélgetsz korodbelikkel,
Így a legnagyobb téma, hogy hogyan állsz a gyógyszerekkel.
Láttok ám valakit, de ti őt nem ismeritek meg…
Majd odajön, köszön, ki… csodálkozva tudjátok meg.
Még te teszed ki a kukát az utcára és látod,
Érzed, megint eltelt egy hét… már szinte ezt várod…
Testedzésként néha még mész, sétálsz egyet,
De már csak ritkán, és nem nyersz versenyeket.
Valamit emeltek a nyugdíjadon,
De ez alig több mint vastag vérdíjon
Élni az életed és nélkülözni otthon
A meleget, mert fűtésed… hideg az otthon.
Még főzöl néha, de az ételt már el-elsózod,
Hogy a kutya egyen, neki mindet odadobod.
Újságot még járatsz párat, néha hátra nézel,
De mára már nincs értelme… tán’ közömbösséggel.
Még tartod magad, foglalkoztatnak a nagy dolgok.
Filozofálsz magadban, otthon… évek vonszoltok!
Kicsit még nosztalgiázol, hogy voltak a szerelmek,
De már nagyon nehezen jutnak eszedbe… részletek.
Nyolcvan felett; Ajándék minden hét
Bizony már nem vágyódsz színházba,
Sőt, pénzhiány kiölte vágyadba
Kezdesz általában rosszul emlékezni
És mindazt, amit a boltba akarsz venni
Jobb, ha nyomtatod és elteszed,
Mert idő… úton elfelejted,
S ha állsz a pult előtt és nézel,
Vennél… itt kiderül, nem emlékszel.
Újságok már nagyon nem érdekelnek,
S benne a mocskos politikai vetületek.
Még gondolsz a Balatoni nyaralásokra,
De oda már el nem jutsz, hagyod másokra.
Iskolatársakat, barátokat már nem ismered meg
Tönkre mentek, úgy néznek ki, mint sok beteges öreg.
Már nem is nézel hátra, emlékeid elhamvadnak,
Erőlködsz, hogy emlékezz, de agysejtjeid lankadnak.
Eszedbe jutna, milyen fiatalkori nagy tetteid voltak,
Szerelmek, csínytevések, de agyad szerint ezek már holtak
És hiába erőlködsz, nevek már csak nem jutnak eszedbe,
A szerelmek, barátok arca elvész: múlt évtizedekbe.
Kilencven felett; Ajándék minden nap
Itt összes, minden bajod előjön
Már csak szárazság van a bőrödön.
Nincs már hamud se, de azt mamunak
Mondod, már nem tudod, ki a nagyurak.
Már csak örülsz, hogy lyuk van a fenekeden…
Elmélkedsz eszedbe nem jutó emlékeken…
Alig látsz már, erős a szemüveged
De még a regényolvasást erőlteted.
Már bizony, lassan nem érdekel semmi.
Nem vagy unott, de a legjobb jót aludni.
Már nem emlékszel a fiatalkori osztálytársakra
És a szerelmeidre, a barátokra, munkatársakra.
Indián táborban úgy hívnának: „öreg trotty”…
Nevedet koroddal megszolgáltad, mint öreg ponty.
Vigyáznod kell, el ne ess, mert felállni
Bizony nagydolog, már nem akármi.
Orvoshoz sem mész már, ki kell hívni,
Persze ha van lehetőség finanszírozni.
Már azt sem veszed észre, ha kihűl a vacsorád,
Rád már bizony nem várnak gyertyafényes nagy zabák.
Mondják, mindent rágjál meg ötvenszer.
Fogad nincs, ínyed fáj, csak nyelsz tízszer.
Van már dédunokád is, de ő más kor, gyermek,
Ő nem látogat, ő már más… egymástól messze estek.
Elfutottak éveid, érvénybe lép a régmúlt,
Igazságok, hazugságok, remények… mind elmúlt.
Száz év felett; Ajándék minden óra
Már nem teszel semmit,
Már nem keresel fel senkit,
Már nem mész sehová
Már nem mész, nincs hová.
Már nem olvasol, már nem látsz rendesen,
Család ad enni, ha van neked. Kedvesen
Rád mosolyognak, nézed… süketülsz, hangosan
Szólnak, de már nem hallod, rád hagyják pajkosan.
Ülsz, a szakad huzatú fotelben, nézed a TV-t,
De már nem látod, nem érted a lényegét.
Fogad nincs, ínyed rágod, már csak mammoghatsz…
Elmúlt, nincs partner, kit nagyon megmammogtatsz…
Szép vagy csúnya életed volt, mit számít,
Már nem is emlékszel, sors már nem ámít.
Harminc év múlva már senki nem fog emlékezni rád,
Még akkor se, ha nagy-dolgot műveltél, ha volt csodád…
Sudár fa, bír mindent, napsütést és vihart,
De öregszik és lassan levelet sem hajt.
Később már ágai letörnek, odvas lesz belseje,
Rászáll egy fekete varjú és ledől a semmibe…
Szerencsés vagy, ha nem is tudod meg, hogy
Eljött a vég, hogy nincs tovább, élet elfogy…
Vecsés, 2012. február 5. – Kustra Ferenc József
Akkor még érzed… tán’ vagy valaki.
Hatvan felett; Ajándék minden év
Most mentél nyugdíjba, még élvezed az életet
Pénzed kevés, a nyaralás már elveszett
Boltba még jársz bevásárolni, de válogatsz,
Kellene minőség, de az ár… mit nem támogatsz.
Jársz még volt barátokkal kirándulni
Szeretsz még havonta színházba járni,
De bizony lassan már nem lesz kivel,
Régiek hullanak, nagy számszerivel.
Ráérsz, még gusztálod a másik nemet,
De sajnálatos, hogy épp’ az élet, nemet
Mond olyan vágyakra, mik fiatalos tettek
Éltettek, s téged férfivé vagy nővé tettek,
Itt már gyorsan elmúlnak a hónapok,
Itt már az ifjúkori vágyaid múlandók!
Teletömnek gyógyszerrel és a nyugdíjadat
Majdnem csak arra költöd, rongálod májadat.
Van benne jó is, mert elmúltál hatvan éves
És így már kezdesz bölcs lenni, mint éltes.
Már jól látod a dolgokat, helyesen ítélsz,
De mit érsz vele, ha már nem lehetsz ítész…
Hetven felett; Ajándék minden hónap
Eddig legalább két sarokig, messzire láttál,
Már mostanra szemüveg kell, hogy kétháznyit lássál.
Még egyszer van, ki szervez osztály találkozót,
Gyereked elvisz, hogy ne add elő csoszogót.
Orvosnál találkozol, beszélgetsz korodbelikkel,
Így a legnagyobb téma, hogy hogyan állsz a gyógyszerekkel.
Láttok ám valakit, de ti őt nem ismeritek meg…
Majd odajön, köszön, ki… csodálkozva tudjátok meg.
Még te teszed ki a kukát az utcára és látod,
Érzed, megint eltelt egy hét… már szinte ezt várod…
Testedzésként néha még mész, sétálsz egyet,
De már csak ritkán, és nem nyersz versenyeket.
Valamit emeltek a nyugdíjadon,
De ez alig több mint vastag vérdíjon
Élni az életed és nélkülözni otthon
A meleget, mert fűtésed… hideg az otthon.
Még főzöl néha, de az ételt már el-elsózod,
Hogy a kutya egyen, neki mindet odadobod.
Újságot még járatsz párat, néha hátra nézel,
De mára már nincs értelme… tán’ közömbösséggel.
Még tartod magad, foglalkoztatnak a nagy dolgok.
Filozofálsz magadban, otthon… évek vonszoltok!
Kicsit még nosztalgiázol, hogy voltak a szerelmek,
De már nagyon nehezen jutnak eszedbe… részletek.
Nyolcvan felett; Ajándék minden hét
Bizony már nem vágyódsz színházba,
Sőt, pénzhiány kiölte vágyadba
Kezdesz általában rosszul emlékezni
És mindazt, amit a boltba akarsz venni
Jobb, ha nyomtatod és elteszed,
Mert idő… úton elfelejted,
S ha állsz a pult előtt és nézel,
Vennél… itt kiderül, nem emlékszel.
Újságok már nagyon nem érdekelnek,
S benne a mocskos politikai vetületek.
Még gondolsz a Balatoni nyaralásokra,
De oda már el nem jutsz, hagyod másokra.
Iskolatársakat, barátokat már nem ismered meg
Tönkre mentek, úgy néznek ki, mint sok beteges öreg.
Már nem is nézel hátra, emlékeid elhamvadnak,
Erőlködsz, hogy emlékezz, de agysejtjeid lankadnak.
Eszedbe jutna, milyen fiatalkori nagy tetteid voltak,
Szerelmek, csínytevések, de agyad szerint ezek már holtak
És hiába erőlködsz, nevek már csak nem jutnak eszedbe,
A szerelmek, barátok arca elvész: múlt évtizedekbe.
Kilencven felett; Ajándék minden nap
Itt összes, minden bajod előjön
Már csak szárazság van a bőrödön.
Nincs már hamud se, de azt mamunak
Mondod, már nem tudod, ki a nagyurak.
Már csak örülsz, hogy lyuk van a fenekeden…
Elmélkedsz eszedbe nem jutó emlékeken…
Alig látsz már, erős a szemüveged
De még a regényolvasást erőlteted.
Már bizony, lassan nem érdekel semmi.
Nem vagy unott, de a legjobb jót aludni.
Már nem emlékszel a fiatalkori osztálytársakra
És a szerelmeidre, a barátokra, munkatársakra.
Indián táborban úgy hívnának: „öreg trotty”…
Nevedet koroddal megszolgáltad, mint öreg ponty.
Vigyáznod kell, el ne ess, mert felállni
Bizony nagydolog, már nem akármi.
Orvoshoz sem mész már, ki kell hívni,
Persze ha van lehetőség finanszírozni.
Már azt sem veszed észre, ha kihűl a vacsorád,
Rád már bizony nem várnak gyertyafényes nagy zabák.
Mondják, mindent rágjál meg ötvenszer.
Fogad nincs, ínyed fáj, csak nyelsz tízszer.
Van már dédunokád is, de ő más kor, gyermek,
Ő nem látogat, ő már más… egymástól messze estek.
Elfutottak éveid, érvénybe lép a régmúlt,
Igazságok, hazugságok, remények… mind elmúlt.
Száz év felett; Ajándék minden óra
Már nem teszel semmit,
Már nem keresel fel senkit,
Már nem mész sehová
Már nem mész, nincs hová.
Már nem olvasol, már nem látsz rendesen,
Család ad enni, ha van neked. Kedvesen
Rád mosolyognak, nézed… süketülsz, hangosan
Szólnak, de már nem hallod, rád hagyják pajkosan.
Ülsz, a szakad huzatú fotelben, nézed a TV-t,
De már nem látod, nem érted a lényegét.
Fogad nincs, ínyed rágod, már csak mammoghatsz…
Elmúlt, nincs partner, kit nagyon megmammogtatsz…
Szép vagy csúnya életed volt, mit számít,
Már nem is emlékszel, sors már nem ámít.
Harminc év múlva már senki nem fog emlékezni rád,
Még akkor se, ha nagy-dolgot műveltél, ha volt csodád…
Sudár fa, bír mindent, napsütést és vihart,
De öregszik és lassan levelet sem hajt.
Később már ágai letörnek, odvas lesz belseje,
Rászáll egy fekete varjú és ledől a semmibe…
Szerencsés vagy, ha nem is tudod meg, hogy
Eljött a vég, hogy nincs tovább, élet elfogy…
Vecsés, 2012. február 5. – Kustra Ferenc József
Hétköznapi pszichológia…
(6 soros)
Ha van tolerancia, akkor nagy kérdés, hogy az milyen és mire irányul!
Az „új tolerancia” az egyén és a társadalom számára érthetetlen.
Az lehetetlenség, hogy mindenki mindenkivel viselkedjen toleránsul!
Attól
Nem lesz a világ jobb, butább embertömegeknek, végzetesen kezelhetetlen.
A totál tolerancia emberellenes, végső végzetre mutatóul!
***
(3 soros-zárttükrös)
A tolerancia, amúgy meg normalitásában egy erény,
Korrektumában igen jó tett, egyáltalán nem egy kelevény...
A tolerancia, amúgy meg normalitásában egy erény.
Régen a toleráns emberek nagyon egymás javára voltak,
Ettől az emberfőkben a másik miatt zavarok nem voltak...
Régen a toleráns emberek nagyon egymás javára voltak.
*
Mára már a konszenzus az emberek közt gyarlóság,
Csak az én számít és a másik felé bezárkózottság.
A tolerancia a művelt nyugat elviségének az eredménye,
Teljesen figyelmen kívül hagyja, van-e megfelelő eszmeisége.
(3 soros-zárttükrös)
Az erények sok évszázad alatt alakultak ki és működtek,
Az erényes emberek voltam a tömeg szemében az emberek...
Az erények sok évszázad alatt alakultak ki és működtek.
*
A modernizálódott ember, nemhogy jobb lett, de végzetesen buta,
Nekünk régebbiekben, a tetteik halmaza érthetetlen, fura.
Butaságukban összekeverik a toleranciát...korlátlan megengedéssel,
Amiből meg az embertömeg, nem jöhet ki csak mérhetetlenül nagy verességgel.
Az adatok és visszajelezések tántoríthatatlanul jelzik, hogy a túlzás
Ez esetben is károkozás, visszavonhatatlan, elképesztően nagy széthúzás.
Mindennek megvan a helye, ideje, a változtatásnak, az újnak is,
De a normális, együtt-élő tolerancia nélkül, minden lesz hamis!
A tolerancia mindig is jó volt a szeretet-idea fenntartására.
Ha szeretni nem tudók irányítják, alkalmazzák, viszály kirobbantására!
A modern világban már a gyermeknevelés is rettenetes, nagy csorbát szenvedett,
Gépi kütyük, uralják a világot, így fiatalokban, honnan lenne szeretet?
Az okos telefon nem tanítja a gyereknek, sem az egészséges elfogadást,
Sem a szeretetet, de tanítja, ráveszi, hogy gond nélkül kezdje... elhamarkodást.
(3 soros-zárttükrös)
Modern világban az emberi akarat és az önazonosulás igen nagy bűn,
Embereknek inkább játszani kell nagymenőn, hurok és vonó nélküli hegedűn...
Modern világban az emberi akarat és az önazonosulás igen nagy bűn.
Mára már teljesen menő dolog lett a szabadosság, ami jó, mert mindent szabad,
Az emberi faj olyan, mint az áram, mindig a könnyebb ellenállás felé halad...
Mára már teljesen menő dolog lett a szabadosság, ami jó, mert mindent szabad.
*
(Senrjon)
Erényben élni oly' jó,
De emberi világ kihaló...
Rend, már nem való?!
Vecsés, 2020. június 9. – Kustra Ferenc József
(6 soros)
Ha van tolerancia, akkor nagy kérdés, hogy az milyen és mire irányul!
Az „új tolerancia” az egyén és a társadalom számára érthetetlen.
Az lehetetlenség, hogy mindenki mindenkivel viselkedjen toleránsul!
Attól
Nem lesz a világ jobb, butább embertömegeknek, végzetesen kezelhetetlen.
A totál tolerancia emberellenes, végső végzetre mutatóul!
***
(3 soros-zárttükrös)
A tolerancia, amúgy meg normalitásában egy erény,
Korrektumában igen jó tett, egyáltalán nem egy kelevény...
A tolerancia, amúgy meg normalitásában egy erény.
Régen a toleráns emberek nagyon egymás javára voltak,
Ettől az emberfőkben a másik miatt zavarok nem voltak...
Régen a toleráns emberek nagyon egymás javára voltak.
*
Mára már a konszenzus az emberek közt gyarlóság,
Csak az én számít és a másik felé bezárkózottság.
A tolerancia a művelt nyugat elviségének az eredménye,
Teljesen figyelmen kívül hagyja, van-e megfelelő eszmeisége.
(3 soros-zárttükrös)
Az erények sok évszázad alatt alakultak ki és működtek,
Az erényes emberek voltam a tömeg szemében az emberek...
Az erények sok évszázad alatt alakultak ki és működtek.
*
A modernizálódott ember, nemhogy jobb lett, de végzetesen buta,
Nekünk régebbiekben, a tetteik halmaza érthetetlen, fura.
Butaságukban összekeverik a toleranciát...korlátlan megengedéssel,
Amiből meg az embertömeg, nem jöhet ki csak mérhetetlenül nagy verességgel.
Az adatok és visszajelezések tántoríthatatlanul jelzik, hogy a túlzás
Ez esetben is károkozás, visszavonhatatlan, elképesztően nagy széthúzás.
Mindennek megvan a helye, ideje, a változtatásnak, az újnak is,
De a normális, együtt-élő tolerancia nélkül, minden lesz hamis!
A tolerancia mindig is jó volt a szeretet-idea fenntartására.
Ha szeretni nem tudók irányítják, alkalmazzák, viszály kirobbantására!
A modern világban már a gyermeknevelés is rettenetes, nagy csorbát szenvedett,
Gépi kütyük, uralják a világot, így fiatalokban, honnan lenne szeretet?
Az okos telefon nem tanítja a gyereknek, sem az egészséges elfogadást,
Sem a szeretetet, de tanítja, ráveszi, hogy gond nélkül kezdje... elhamarkodást.
(3 soros-zárttükrös)
Modern világban az emberi akarat és az önazonosulás igen nagy bűn,
Embereknek inkább játszani kell nagymenőn, hurok és vonó nélküli hegedűn...
Modern világban az emberi akarat és az önazonosulás igen nagy bűn.
Mára már teljesen menő dolog lett a szabadosság, ami jó, mert mindent szabad,
Az emberi faj olyan, mint az áram, mindig a könnyebb ellenállás felé halad...
Mára már teljesen menő dolog lett a szabadosság, ami jó, mert mindent szabad.
*
(Senrjon)
Erényben élni oly' jó,
De emberi világ kihaló...
Rend, már nem való?!
Vecsés, 2020. június 9. – Kustra Ferenc József
Hétköznapi pszichológia…
Életemben sokszor jutottam el határ-értékhez.
De ezzel nem biztos, hogy eljutottam a mértékhez.
Nagy és mély kudarcos-sikeres volt az életem,
Javulást felismerni egyáltalán nem vélem.
Sok a gonosz a Földön, mint talán millió a köbön,
De nem tudunk mit tenni, sírva nevetünk ökörködőn...
Sok a gonosz a Földön, mint talán millió a köbön.
(Septolet)
Pokol küldötte,
Világ szerénye,
Nincs erénye.
Átkozott gonosz,
Magát maszkíroz,
Bússágot szétoszt,
Jótól megfoszt.
*
(Senrjon)
Gazság volt az életem,
Gonosz uralta fényességem,
Keserű élet!
*
Gazság tetten érhető,
Gonoszság elviselhetetlen.
Keserű élet!
*
Gazság volt a sors-utam,
Gonosz osztotta igazságot.
Keserű élet!
*
(Senrjú)
Halmazban, csalárd
Szavak, bánatokozók!
Bússágban élet!
*
Életem régen meghalt, jól ki vagyok fosztva.
Gonosz jelen van, tőle maradék a csorba…
Sőt, ez a kicsi neki nem nagy falat préda.
Miért jártam így, gondolkozok folyvást-folyton,
Gonoszomat csak szidom, folytában, állandón.
Miért jártam így, gondolkozok folyvást-folyton.
Vecsés, 2020. május 15. – Kustra Ferenc József
Életemben sokszor jutottam el határ-értékhez.
De ezzel nem biztos, hogy eljutottam a mértékhez.
Nagy és mély kudarcos-sikeres volt az életem,
Javulást felismerni egyáltalán nem vélem.
Sok a gonosz a Földön, mint talán millió a köbön,
De nem tudunk mit tenni, sírva nevetünk ökörködőn...
Sok a gonosz a Földön, mint talán millió a köbön.
(Septolet)
Pokol küldötte,
Világ szerénye,
Nincs erénye.
Átkozott gonosz,
Magát maszkíroz,
Bússágot szétoszt,
Jótól megfoszt.
*
(Senrjon)
Gazság volt az életem,
Gonosz uralta fényességem,
Keserű élet!
*
Gazság tetten érhető,
Gonoszság elviselhetetlen.
Keserű élet!
*
Gazság volt a sors-utam,
Gonosz osztotta igazságot.
Keserű élet!
*
(Senrjú)
Halmazban, csalárd
Szavak, bánatokozók!
Bússágban élet!
*
Életem régen meghalt, jól ki vagyok fosztva.
Gonosz jelen van, tőle maradék a csorba…
Sőt, ez a kicsi neki nem nagy falat préda.
Miért jártam így, gondolkozok folyvást-folyton,
Gonoszomat csak szidom, folytában, állandón.
Miért jártam így, gondolkozok folyvást-folyton.
Vecsés, 2020. május 15. – Kustra Ferenc József
Kérdések…
(Senrjon)
Kék madár - illúzió?
Boldogság van-e egyáltalán?
Mindenki rá vár?
*
(Septolet)
Ha
Nincs dicsőség,
Van betegség?
Léleknek van-e lobogása,
Szárnyalása…
Miért nincs termőtalajom?
Létembe… vakoskodom?
*
Kék madár,
Tán’
Haragszik már?
Fölém sem száll,
Igaz, így nem ágál.
Jajgatás?
Siránkozás?
*
Padlószint alatt,
Támasztom falat.
Magam zártam padló alá?
Mennék… hová?
Keresném kék madarat.
Alkonyat
Háborgat?
*
(Senrjonix)
Vaj’ csak múló pillanat?
Voltam boldog… leszek-e vala?
Kék madár, hol jársz?
Keresd boldogságod… Fogd kezét,
Bújj hozzá! Élvezd jelenlétét.
Boldogság minden ember álma,
Ha rád talál, vigyázz reája.
Vecsés, 2019. április 24. – Szabadka, 2021. január 21. Kustra Ferenc – a Septolet csokrot én írtam, a Senrjon és a Senrjonix, Jurisin Sz. Margit munkája. A Senrjon továbbfejlesztés, Kustra Ferenc által. Szótagszám; 7-9-5 Rímképlet = x – Senrjonix szótagszám; 7-9-5-9-9 Rímképlet= xxxAA
Cím: Kék madár, avagy boldogság?
(Senrjon)
Kék madár - illúzió?
Boldogság van-e egyáltalán?
Mindenki rá vár?
*
(Septolet)
Ha
Nincs dicsőség,
Van betegség?
Léleknek van-e lobogása,
Szárnyalása…
Miért nincs termőtalajom?
Létembe… vakoskodom?
*
Kék madár,
Tán’
Haragszik már?
Fölém sem száll,
Igaz, így nem ágál.
Jajgatás?
Siránkozás?
*
Padlószint alatt,
Támasztom falat.
Magam zártam padló alá?
Mennék… hová?
Keresném kék madarat.
Alkonyat
Háborgat?
*
(Senrjonix)
Vaj’ csak múló pillanat?
Voltam boldog… leszek-e vala?
Kék madár, hol jársz?
Keresd boldogságod… Fogd kezét,
Bújj hozzá! Élvezd jelenlétét.
Boldogság minden ember álma,
Ha rád talál, vigyázz reája.
Vecsés, 2019. április 24. – Szabadka, 2021. január 21. Kustra Ferenc – a Septolet csokrot én írtam, a Senrjon és a Senrjonix, Jurisin Sz. Margit munkája. A Senrjon továbbfejlesztés, Kustra Ferenc által. Szótagszám; 7-9-5 Rímképlet = x – Senrjonix szótagszám; 7-9-5-9-9 Rímképlet= xxxAA
Cím: Kék madár, avagy boldogság?
Avagy stílus és megírás…(Kiegészítve senrjúval és Tankával)
A művelt világban az író kell, hogy tudjon írni!
Ha nem tud írni, csak kiad, azt, hogy lehet nevezni?
*
Az ékesszólás
Erény, a rossz stílus bűn!
Sokan vannak így.
*
A formátlan irodalom kialakulásának, eredetének,
Egyike, talán következménye, a protestáns cikkek, terjedése…
A stílus megvetése és az erkölcsösködő, álnok képmutatás
Bűn, és mert nincsen bölcselkedő mentség, irodalmi gorombáskodás…
Vannak embereknek a lelkében, stílustalan irodalom,
De nincs az országút árka mellett, hűs-kút- árnyék sokadalom.
Az írás nagyon más! Nem lehet megmintázni, vagy lefesteni,
Írni vagy beszélni annyi, mint szépségkép tehetséggel élni.
Írni nem tudó írók egyik mentegetőzése, a sokféle műfajok,
És azt hiszik, egyik műfajhoz illek, másikhoz nem, mert ezek a stílusok.
De a stílus hiánya, a hangnak a hiánya is,
És akkor a mű híján van már a megírásnak is.
Ember! Tedd csak föl a nagy kérdést magadnak!
Tulajdonképpen a stílek miben állnak?
Ha az öntudatlan erő csak fütyül a szabályokra,
A jelzők művészetére, ha ezt érzed bugyraidba,
És ráadásul nem használod írásjeleket,
Elveszted az érdemi-munka fejezeteket.
Az értelmi munka
És az írás munka,
Van, hogy kisiklik az öntudat hatalma alól!
Ha még időben feleszmélsz, még hozzá adhatól.
A stílus folyamatainak jó elemzése a benyomásnál kezdődnék…
Talán a már nagyon elvont, megfelelő és tiszta fogalommal végződnék.
Minden esetre a jó elvek, az eszme, lehet, mint érzéklet üledéke,
De a puszta eszméknek bolygó-árny-állapotnak nincs semmi érdekessége.
A szabatosság, néha a vonakodó képzelmek érdeme,
Az összhang bizony ritkább, döntőbb a qualitás a végére.
A szóképek, olvasottságból erednek, fölújíthatók, leírhatók!
Kellene még ehhez az a szó-lélektan, és az érzések… beírhatók.
Szókép-teremtő művészet része legyen az irodalmi műveltségnek,
Ennek benne kell lenni művekben, virága legyen az értelmi kertnek…
A tudok a szabadság alapelve, de nem alapja művészetnek,
Mert a tudat tévedhet, így mi is, ez gátja lehet értelmiségnek…
Az értelmi teremtődés, a képekkel dolgozó értelem fájától
Elválaszthatatlan, mint tudatalatti állapot gyakoriságától.
Még ide kell sorolni a tudás felfedezést,
Valamint a bölcselő és eszmei szerkesztést.
Dőreség: az, hogy az emlékezet mindig tudattalan!
Akkor, amikor előkerül, őkelme akaratlan?
*
Az emlékezet
Maga, tudatalatti!
Emlék raktárház…
*
A tehetség magában hord egy ösztönszerű erőt,
A tudattalanból működött, nem kimeríthetőt.
Persze van, hogy a tudatalatti túlárad, elnyeli tudatot,
És belülről azt diktálja nekünk, ami vonakodva íródott…
Ha egyszer sikerült megragadni a szóvirág lágyan zengő dallamát,
Akkor kompozíció kialakul a fejben, segítve csatlakozást…
Van, hogy biz' ki kell javítani az önkéntes fogalmazványt,
De van, ki nem meri, mert nem tudja az újra fogalmazást.
Az ihlet egy oly' állapot, mely jöhet a tudatalattiból,
Lehet bár második állapot… az észbeli gondolatokból.
Lehet nekikészülődés nélkül is dolgozni,
Valamit kényszerűen hajtva… elgondolkozni.
Érzéklet átalakulva lesz képzelet,
Uralkodás a tudatalatti felett!
Képzelet alakul át eszmévé,
És az fejlődik majd, valamivé…
Ez ölti megfelelő formát, ami nekünk a legjobbnak látszik,
Ehhez adjuk a szóemlékezetet, ami megírásra várszik.
*
Az észbeli és
Lelki folyamat vegyes.
Van szerepcsere!
*
A ráeszmélésnek és sőt, az akaratnak is van szerepe,
Az írás titokzatos-tünemény végső kifejlődésébe…
Képzelmek egyben nagyon érzékenyek...
Kell, agyunkban tartalékok legyenek…
Ők gazdagon érzékelő egyedek.
Vannak gondolatok, miket nem vesz észre a vágyó lelkünk,
Pedig, érzékeny megújító képességgel rendelkezünk!
Vannak benyomások, amikkel nem tudjuk, hogy mit kezdhetünk.
Írhat az ember, akár főleg általánosságról,
Ha egyszerre szólnak nyíltságról, titokzatosságról...
A szók, mik titkos jelek, titkos jegyek valójából.
Minden titkos jegy magában hordozza már magát a megfejtést,
De ettől még nehéz megérteni az írást, mint rejtvényezést.
A nyelv mindenestől.... nagy ámító tényező,
Ami a gondolatokból visszaverődő.
Az általunk festett képek, nem láthatók, csak a volt beszédekből,
A beszédek meg nem hallhatók, csak elmúlt visszaverődésekből…
*
Képfestés nehéz
Munka, sőt már művészet!
Láttatás csoda.
*
A vers az a vers,
Próza tördelve nem az!
Áltatod magad.
Olvasód, csak jót akar!
Tárd elé nagyon hamar!
*
Írni művészet,
Gondolatleírás nem!
Író dolgozzon.
Poéta feladata,
Hogy szóképét láttassa.
*
Olvasó-igény,
Hogy művet kapjon kézhez!
Káros… förmedvény!
*
Az írás mestersége, maga a mesterség!
Sokan írnak, de a papír és toll nem elég…
Írj úgy, hogy tartsad be az összes szabályokat,
Használj írásjelet, írj rímelő sorokat!
Ne légy öncélú, mindig az olvasódnak írj,
Hogy lelke, olvasáskor feszüljön, mint az íj…
Vecsés, 2015. november 15. – Kustra Ferenc
R. GOURMONT „Tanulmányok” c. műve alapján. Világirodalom kiadása: 1931.
A művelt világban az író kell, hogy tudjon írni!
Ha nem tud írni, csak kiad, azt, hogy lehet nevezni?
*
Az ékesszólás
Erény, a rossz stílus bűn!
Sokan vannak így.
*
A formátlan irodalom kialakulásának, eredetének,
Egyike, talán következménye, a protestáns cikkek, terjedése…
A stílus megvetése és az erkölcsösködő, álnok képmutatás
Bűn, és mert nincsen bölcselkedő mentség, irodalmi gorombáskodás…
Vannak embereknek a lelkében, stílustalan irodalom,
De nincs az országút árka mellett, hűs-kút- árnyék sokadalom.
Az írás nagyon más! Nem lehet megmintázni, vagy lefesteni,
Írni vagy beszélni annyi, mint szépségkép tehetséggel élni.
Írni nem tudó írók egyik mentegetőzése, a sokféle műfajok,
És azt hiszik, egyik műfajhoz illek, másikhoz nem, mert ezek a stílusok.
De a stílus hiánya, a hangnak a hiánya is,
És akkor a mű híján van már a megírásnak is.
Ember! Tedd csak föl a nagy kérdést magadnak!
Tulajdonképpen a stílek miben állnak?
Ha az öntudatlan erő csak fütyül a szabályokra,
A jelzők művészetére, ha ezt érzed bugyraidba,
És ráadásul nem használod írásjeleket,
Elveszted az érdemi-munka fejezeteket.
Az értelmi munka
És az írás munka,
Van, hogy kisiklik az öntudat hatalma alól!
Ha még időben feleszmélsz, még hozzá adhatól.
A stílus folyamatainak jó elemzése a benyomásnál kezdődnék…
Talán a már nagyon elvont, megfelelő és tiszta fogalommal végződnék.
Minden esetre a jó elvek, az eszme, lehet, mint érzéklet üledéke,
De a puszta eszméknek bolygó-árny-állapotnak nincs semmi érdekessége.
A szabatosság, néha a vonakodó képzelmek érdeme,
Az összhang bizony ritkább, döntőbb a qualitás a végére.
A szóképek, olvasottságból erednek, fölújíthatók, leírhatók!
Kellene még ehhez az a szó-lélektan, és az érzések… beírhatók.
Szókép-teremtő művészet része legyen az irodalmi műveltségnek,
Ennek benne kell lenni művekben, virága legyen az értelmi kertnek…
A tudok a szabadság alapelve, de nem alapja művészetnek,
Mert a tudat tévedhet, így mi is, ez gátja lehet értelmiségnek…
Az értelmi teremtődés, a képekkel dolgozó értelem fájától
Elválaszthatatlan, mint tudatalatti állapot gyakoriságától.
Még ide kell sorolni a tudás felfedezést,
Valamint a bölcselő és eszmei szerkesztést.
Dőreség: az, hogy az emlékezet mindig tudattalan!
Akkor, amikor előkerül, őkelme akaratlan?
*
Az emlékezet
Maga, tudatalatti!
Emlék raktárház…
*
A tehetség magában hord egy ösztönszerű erőt,
A tudattalanból működött, nem kimeríthetőt.
Persze van, hogy a tudatalatti túlárad, elnyeli tudatot,
És belülről azt diktálja nekünk, ami vonakodva íródott…
Ha egyszer sikerült megragadni a szóvirág lágyan zengő dallamát,
Akkor kompozíció kialakul a fejben, segítve csatlakozást…
Van, hogy biz' ki kell javítani az önkéntes fogalmazványt,
De van, ki nem meri, mert nem tudja az újra fogalmazást.
Az ihlet egy oly' állapot, mely jöhet a tudatalattiból,
Lehet bár második állapot… az észbeli gondolatokból.
Lehet nekikészülődés nélkül is dolgozni,
Valamit kényszerűen hajtva… elgondolkozni.
Érzéklet átalakulva lesz képzelet,
Uralkodás a tudatalatti felett!
Képzelet alakul át eszmévé,
És az fejlődik majd, valamivé…
Ez ölti megfelelő formát, ami nekünk a legjobbnak látszik,
Ehhez adjuk a szóemlékezetet, ami megírásra várszik.
*
Az észbeli és
Lelki folyamat vegyes.
Van szerepcsere!
*
A ráeszmélésnek és sőt, az akaratnak is van szerepe,
Az írás titokzatos-tünemény végső kifejlődésébe…
Képzelmek egyben nagyon érzékenyek...
Kell, agyunkban tartalékok legyenek…
Ők gazdagon érzékelő egyedek.
Vannak gondolatok, miket nem vesz észre a vágyó lelkünk,
Pedig, érzékeny megújító képességgel rendelkezünk!
Vannak benyomások, amikkel nem tudjuk, hogy mit kezdhetünk.
Írhat az ember, akár főleg általánosságról,
Ha egyszerre szólnak nyíltságról, titokzatosságról...
A szók, mik titkos jelek, titkos jegyek valójából.
Minden titkos jegy magában hordozza már magát a megfejtést,
De ettől még nehéz megérteni az írást, mint rejtvényezést.
A nyelv mindenestől.... nagy ámító tényező,
Ami a gondolatokból visszaverődő.
Az általunk festett képek, nem láthatók, csak a volt beszédekből,
A beszédek meg nem hallhatók, csak elmúlt visszaverődésekből…
*
Képfestés nehéz
Munka, sőt már művészet!
Láttatás csoda.
*
A vers az a vers,
Próza tördelve nem az!
Áltatod magad.
Olvasód, csak jót akar!
Tárd elé nagyon hamar!
*
Írni művészet,
Gondolatleírás nem!
Író dolgozzon.
Poéta feladata,
Hogy szóképét láttassa.
*
Olvasó-igény,
Hogy művet kapjon kézhez!
Káros… förmedvény!
*
Az írás mestersége, maga a mesterség!
Sokan írnak, de a papír és toll nem elég…
Írj úgy, hogy tartsad be az összes szabályokat,
Használj írásjelet, írj rímelő sorokat!
Ne légy öncélú, mindig az olvasódnak írj,
Hogy lelke, olvasáskor feszüljön, mint az íj…
Vecsés, 2015. november 15. – Kustra Ferenc
R. GOURMONT „Tanulmányok” c. műve alapján. Világirodalom kiadása: 1931.
