Idő 
Értékelés 
Értékelés Oh, emberi elégtelenség,
mely sokat kíván,
Miért? Mond, miért bántod Őt,
a természet csodás varázsát?
Mit ártott hát Ő neked,
hogy te mégis így kínzod!
Bőrét mocskolod,
húsába vasat szúrsz.
Vérét is te átkozod,
oh, emberi elégtelenség.
Miért? Mond, miért bántod Őt,
a természet teremtő gyönyörét?
Ő az ki életet biztosíd neked,
ő is az ki ezáltal gondviselőd lett.
S te, oh emberi telhetetlenség,
te mégis így bántod Őt?
Bár éltetőd,
s temetőd is Ő lesz majdan.
Neked rosszat nem kívánt soha,
Vérével is Ő mosdat,
s bűneid miatt neki soha,
Soha egy rossz szava nem volt,
mi ártott volna számodra.
Miért? Mond, miért bántod Őt?
Őt, ki még most is éltetőd.
mely sokat kíván,
Miért? Mond, miért bántod Őt,
a természet csodás varázsát?
Mit ártott hát Ő neked,
hogy te mégis így kínzod!
Bőrét mocskolod,
húsába vasat szúrsz.
Vérét is te átkozod,
oh, emberi elégtelenség.
Miért? Mond, miért bántod Őt,
a természet teremtő gyönyörét?
Ő az ki életet biztosíd neked,
ő is az ki ezáltal gondviselőd lett.
S te, oh emberi telhetetlenség,
te mégis így bántod Őt?
Bár éltetőd,
s temetőd is Ő lesz majdan.
Neked rosszat nem kívánt soha,
Vérével is Ő mosdat,
s bűneid miatt neki soha,
Soha egy rossz szava nem volt,
mi ártott volna számodra.
Miért? Mond, miért bántod Őt?
Őt, ki még most is éltetőd.
Születésnapra:
Isten éltessen
Zalán! Legyen jó bulid!
Érezd jól magad.
*
Fogorvosnál:
Majré, ne legyen!
Tátsd ki a szád: beletesz!
Bátorság, erény!
*
Szenvedés:
Kínzó fájdalom,
Lázas, izzó vágyában.
Fáradt ébredés.
*
Hit:
Hit az életben…
Hit, lélek szentségében…
Élet-csalódás…
*
Pozitívan:
Pozitív lét, nagy
Tettekre is sarkallhat.
Fogd! Lehetőség…
*
Szerencse:
Van életművész.
Szerencse, nagy segítő.
Kétszínű lehet?
*
Lét-harc:
Ki gyámoltalan,
Azt nagyok letapossák.
Ez biz’ nehéz harc…
*
Álom:
Szép szavak, élet
Érdekében segítség.
Álomvágy minden.
*
Hozzáállás:
Kell a jó? Biz’ nem.
Kell a rossz? Korlátlanul.
Ember sajátja…
*
Sors könyve:
Kellene jó lét!
Sors könyvébe nincs írva.
Csak erőlködés.
*
Pozitív eljárás:
Rosszul fordító…
Szerinte tökéletes…
Csak pozitívan…
Vecsés, 2015. április 17. –Kustra Ferenc József– íródott: senrjú csokorban.
Isten éltessen
Zalán! Legyen jó bulid!
Érezd jól magad.
*
Fogorvosnál:
Majré, ne legyen!
Tátsd ki a szád: beletesz!
Bátorság, erény!
*
Szenvedés:
Kínzó fájdalom,
Lázas, izzó vágyában.
Fáradt ébredés.
*
Hit:
Hit az életben…
Hit, lélek szentségében…
Élet-csalódás…
*
Pozitívan:
Pozitív lét, nagy
Tettekre is sarkallhat.
Fogd! Lehetőség…
*
Szerencse:
Van életművész.
Szerencse, nagy segítő.
Kétszínű lehet?
*
Lét-harc:
Ki gyámoltalan,
Azt nagyok letapossák.
Ez biz’ nehéz harc…
*
Álom:
Szép szavak, élet
Érdekében segítség.
Álomvágy minden.
*
Hozzáállás:
Kell a jó? Biz’ nem.
Kell a rossz? Korlátlanul.
Ember sajátja…
*
Sors könyve:
Kellene jó lét!
Sors könyvébe nincs írva.
Csak erőlködés.
*
Pozitív eljárás:
Rosszul fordító…
Szerinte tökéletes…
Csak pozitívan…
Vecsés, 2015. április 17. –Kustra Ferenc József– íródott: senrjú csokorban.
Születésnapra:
Isten éltessen
Zalán! Legyen jó bulid!
Érezd jól magad.
*
Fogorvosnál:
Majré, ne legyen!
Tátsd ki a szád: beletesz!
Bátorság, erény!
*
Szenvedés:
Kínzó fájdalom,
Lázas, izzó vágyában.
Fáradt ébredés.
*
Hit:
Hit az életben…
Hit, lélek szentségében…
Élet-csalódás…
*
Pozitívan:
Pozitív lét, nagy
Tettekre is sarkallhat.
Fogd! Lehetőség…
*
Szerencse:
Van életművész.
Szerencse, nagy segítő.
Kétszínű lehet?
*
Lét-harc:
Ki gyámoltalan,
Azt nagyok letapossák.
Ez biz’ nehéz harc…
*
Álom:
Szép szavak, élet
Érdekében segítség.
Álomvágy minden.
*
Hozzáállás:
Kell a jó? Biz’ nem.
Kell a rossz? Korlátlanul.
Ember sajátja…
*
Sors könyve:
Kellene jó lét!
Sors könyvébe nincs írva.
Csak erőlködés.
*
Pozitív eljárás:
Rosszul fordító…
Szerinte tökéletes…
Csak pozitívan…
Vecsés, 2015. április 17. –Kustra Ferenc József– íródott: senrjú csokorban.
Isten éltessen
Zalán! Legyen jó bulid!
Érezd jól magad.
*
Fogorvosnál:
Majré, ne legyen!
Tátsd ki a szád: beletesz!
Bátorság, erény!
*
Szenvedés:
Kínzó fájdalom,
Lázas, izzó vágyában.
Fáradt ébredés.
*
Hit:
Hit az életben…
Hit, lélek szentségében…
Élet-csalódás…
*
Pozitívan:
Pozitív lét, nagy
Tettekre is sarkallhat.
Fogd! Lehetőség…
*
Szerencse:
Van életművész.
Szerencse, nagy segítő.
Kétszínű lehet?
*
Lét-harc:
Ki gyámoltalan,
Azt nagyok letapossák.
Ez biz’ nehéz harc…
*
Álom:
Szép szavak, élet
Érdekében segítség.
Álomvágy minden.
*
Hozzáállás:
Kell a jó? Biz’ nem.
Kell a rossz? Korlátlanul.
Ember sajátja…
*
Sors könyve:
Kellene jó lét!
Sors könyvébe nincs írva.
Csak erőlködés.
*
Pozitív eljárás:
Rosszul fordító…
Szerinte tökéletes…
Csak pozitívan…
Vecsés, 2015. április 17. –Kustra Ferenc József– íródott: senrjú csokorban.
Hétköznapi pszichológia…
Van ki életében sokat tett, de, azt jóformán mind rosszul,
Buta is volt, korlátolt is… de, a figyelem ráfokuszul…
Fény
Volt is
Szemében –
Nem is. Kevés.
Maga nem maradt.
*
Ennek oka egyszerű, nem az esze volt másoknak annyira vonzó,
Személyiségképe alapján falkavezér volt... többi, elfogadó.
Sosem tudott veszteni, sosem akart szeretni,
A sötétség lassan elnyeli…
*
Ilyenek voltak az általunk ismert, volt diktátorok...
De, ilyeneket bőven kitermelnek a hétköznapok...
Ma
Még van,
Mégsem úgy
Igazán. Csak
Másokból él meg…
Vecsés, 2017. augusztus 16. – Mórahalom, 2017. augusztus 25. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, alá az apevákat és a 10 szavast, szerző-, és poéta társam, Farkas Tekla.
Van ki életében sokat tett, de, azt jóformán mind rosszul,
Buta is volt, korlátolt is… de, a figyelem ráfokuszul…
Fény
Volt is
Szemében –
Nem is. Kevés.
Maga nem maradt.
*
Ennek oka egyszerű, nem az esze volt másoknak annyira vonzó,
Személyiségképe alapján falkavezér volt... többi, elfogadó.
Sosem tudott veszteni, sosem akart szeretni,
A sötétség lassan elnyeli…
*
Ilyenek voltak az általunk ismert, volt diktátorok...
De, ilyeneket bőven kitermelnek a hétköznapok...
Ma
Még van,
Mégsem úgy
Igazán. Csak
Másokból él meg…
Vecsés, 2017. augusztus 16. – Mórahalom, 2017. augusztus 25. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, alá az apevákat és a 10 szavast, szerző-, és poéta társam, Farkas Tekla.
Jeges a hajnal,
Ködfátyol-bajjal.
Trén-ló reszketve fázik.
Orosz… orgonán játszik.
Szomorú a katona, már épphogy majdnem megfagyott.
Éjjel a rettenetes hidegben fegyver befagyott.
Sok az orosz rohamozó,
Lépése nem rogyadozó...
Aknavetős zárótűz,
És nehézágyú-sortűz.
Ha nem lőnek, akkor van jégre lefekvés.
Priccsen gondolat nélküli képzelődés…
Behallik a hó reccsenés,
Itt biz' nincsen víz csöppenés.
Kintről hallani a hó roppanást,
Bent át kell élni az álmodozást.
Abba kéne már hagyni mocorgást.
Kis elalvás…
Kis álmodás…
Priccsnyikorgás.
Orosz oldalról máris lőnek,
Kiket eltaláltak hörögnek.
Zuhanórepülés... ha köpünk, az a vízesés,
Aknazuhogás játszik velünk, mint egy jégverés,
Negyvenhárom nagyon télies januárja van,
Szomorúság ural minket… már, ki életben van…
Szinte érezni, hogy a halál, maga fújja ezt a szelet,
Kiváltva a keserűséget, ránk öntve, jeges hideget.
Ami itt van, jeges és vérfagyasztó,
Mert, még van itt a derékig érő hó…
Végtelen hómező hímjén állok,
Látom, nem létező padkán várok,
Itt várni valamire... az átok.
Kellenének magyaros sült hús szeletek.
A fronton nincs, így bánatosak a szemek.
Hiába akarnék én fény lenni az orcádon,
Amikor, nagy fagyássérülés van az arcomon.
A tartós hóvakság színorgiájába, meredten nézek,
Itt a csontkemény, fehér jégtömb, maga a megfagyott lélek.
Itt a kifosztott lelkek csak állnak sorba,
Mind benne szorultak a nagy jégakolba...
Egy pillanat csak az élet.
Az előbb láttam, hogy nevet.
Most-már épp’ halálba megyen…
Az otthon emléke a vastag hóban hever,
A vad hideg, vadul rajta még egyet teker.
Hideg a hajnal,
Hideg az alkony…
Frontharcos lába már megfeketedett,
A halál szerint: éltél már eleget?
Zúgón csendes imákban, hol van a menny?
Hol van a pokol, hogy tudd merre is menny!
*
Lét homokóra
Itt, sokaknak befagyott!
Már, örök idők…
Vecsés, 2016. október 27. - Kustra Ferenc József- íródott; alloiostrofikus versformában, törté-nelmi emlékezésként, hőseinkre, az ottveszett katonáinkra!
Ködfátyol-bajjal.
Trén-ló reszketve fázik.
Orosz… orgonán játszik.
Szomorú a katona, már épphogy majdnem megfagyott.
Éjjel a rettenetes hidegben fegyver befagyott.
Sok az orosz rohamozó,
Lépése nem rogyadozó...
Aknavetős zárótűz,
És nehézágyú-sortűz.
Ha nem lőnek, akkor van jégre lefekvés.
Priccsen gondolat nélküli képzelődés…
Behallik a hó reccsenés,
Itt biz' nincsen víz csöppenés.
Kintről hallani a hó roppanást,
Bent át kell élni az álmodozást.
Abba kéne már hagyni mocorgást.
Kis elalvás…
Kis álmodás…
Priccsnyikorgás.
Orosz oldalról máris lőnek,
Kiket eltaláltak hörögnek.
Zuhanórepülés... ha köpünk, az a vízesés,
Aknazuhogás játszik velünk, mint egy jégverés,
Negyvenhárom nagyon télies januárja van,
Szomorúság ural minket… már, ki életben van…
Szinte érezni, hogy a halál, maga fújja ezt a szelet,
Kiváltva a keserűséget, ránk öntve, jeges hideget.
Ami itt van, jeges és vérfagyasztó,
Mert, még van itt a derékig érő hó…
Végtelen hómező hímjén állok,
Látom, nem létező padkán várok,
Itt várni valamire... az átok.
Kellenének magyaros sült hús szeletek.
A fronton nincs, így bánatosak a szemek.
Hiába akarnék én fény lenni az orcádon,
Amikor, nagy fagyássérülés van az arcomon.
A tartós hóvakság színorgiájába, meredten nézek,
Itt a csontkemény, fehér jégtömb, maga a megfagyott lélek.
Itt a kifosztott lelkek csak állnak sorba,
Mind benne szorultak a nagy jégakolba...
Egy pillanat csak az élet.
Az előbb láttam, hogy nevet.
Most-már épp’ halálba megyen…
Az otthon emléke a vastag hóban hever,
A vad hideg, vadul rajta még egyet teker.
Hideg a hajnal,
Hideg az alkony…
Frontharcos lába már megfeketedett,
A halál szerint: éltél már eleget?
Zúgón csendes imákban, hol van a menny?
Hol van a pokol, hogy tudd merre is menny!
*
Lét homokóra
Itt, sokaknak befagyott!
Már, örök idők…
Vecsés, 2016. október 27. - Kustra Ferenc József- íródott; alloiostrofikus versformában, törté-nelmi emlékezésként, hőseinkre, az ottveszett katonáinkra!
